Orbánt miniszterelnöknek nevezik, pedig csak egy pitiáner tolvaj. Hogy miért? Itt a válasz!
Orbán csak mímeli a „nemzetvezetőt”, valójában csak egy közpénzek elnyerésére szakosodott, az ország vagyonának egyre jelentősebb részét megkaparintó, kibővített családi vállalkozást, cégcsoportot irányít. A pletykák szerint sok évvel ezelőtt néhány millióval kezdte és nem is magának intézte, hanem az egykori MSZMP-s propagandistaként működő apjának. Állítólag még lelkifurdalása volt, aztán valahogyan mégis belejött. Feltételezem, hogy a sokadik milliárdnál már nem voltak lelki gondjai. Látom magam előtt, ahogyan beleköp a két tenyerébe és mosolyogva összedörzsöli.
Számomra egyértelmű, hogy ez az ember csak egy közönséges tolvaj. Attól függetlenül, hogy jól csinálja, amit csinál, a végeredmény tekintetében nincs különbség. Maximum azt tudnám elismerésül mondani, hogy ügyesen lop. Ha jobban belegondolunk, akkor Orbán a politikát már csak a saját becstelen gyarapodására használja. Számára a miniszterelnöki poszt - a már-már beteges hatalomvágyának kielégítésén kívül - csak arra szolgál, hogy megkaparintsa Magyarország megszerezhető kastélyait, szállodáit, épületeit, földjeit és nem utolsó sorban a Balaton legszebb és legértékesebb partszakaszait. A mások vagyonát, a közös vagyonunkat teszi magáévá sok-sok áttéten keresztül. Aki pedig más vagyonát becstelenül megszerzi, kihasználva magas politikai tisztségét és befolyását, számomra csak egy közönséges tolvaj. Még akkor is, ha történetesen miniszterelnöknek hívják és végeredményben - elhitetve a tudatlan választókkal, hogy ő maga még egymillió forintos megtakarítással sem rendelkezik - csak a bizalmi embereit használja a vagyonszerzésre. A feleségét, a vejét, az apját, a testvérét, a barátait és a „házi rabszolgáit” ülteti a gazdasági társaságok élére, akik a közpénzek elnyerésében nem tudnak hibázni. A közpénzeket elnyerő és elnyelő vállalkozásokban a fenti szereplők valójában Orbán meghosszabbított kezei, ha úgy tetszik ők a „strómanok”.
Semmi sem mutatja meg jobban, hogy ebben a hálóban Orbán a pók, mint az a tény, hogy a G-napig szinte minden tendert elnyerő Simicska Lajos napjainkban már gyakorlatilag képtelen pályázatot nyerni, noha semmilyen jelentős változás nem történt a piacon, mindössze annyi, hogy a veszprémi vállalkozó összeveszett Orbánnal. Persze a show megy tovább, és érkezett a helyére más, méghozzá Mészáros Lőrinc, akit addig szinte a kutya sem ismert, most pedig a világot körbejárja a hír a rekordgyorsasággal történő gazdagodásával kapcsolatban. Ez bizonyítja, hogy Mészáros Lőrinc valójában csak Orbán Viktor meghosszabbított keze. Gazdagodni persze ő is gazdagodik, de ez csak zsold, a hűség zsoldja. Orbánnak ugyanis semmi más elvárása nincs, csak az irányába mutatott feltétel nélküli hűség. Ennek jelentősége pedig Simicska Lajos elfordulása után még inkább felértékelődött.
A „láthatatlan kéz” egy közgazdasági kifejezés, amelyet a híres skót közgazdász, Adam Smith „A nemzetek gazdagsága” című könyvében fogalmazott meg elsőként. Bár Smith másra használja, nekem erről a láthatatlan kézről mindig Orbán jutott és jut eszembe, miszerint a kis magyar piacot valójában Orbán láthatatlan keze irányítja, aki szinte kalmárként csak a saját maga és családja érdekeit tartva szem előtt, minél több profitra és minél nagyobb vagyonra akar szert tenni. Remélhetően már nem túl sokáig!
