1881-ben ezen a napon született Bartók Béla, a világhírű zeneszerző

Ha világhírű nagy magyarokról van szó, akkor Bartók Béla vitathatatlanul az elsők között van, akire büszkék lehetünk. Bár a zenei géniusz szerénysége, csendes, visszahúzódó magatartása nem éppen a saját maga nagyságától el- és önteltté váló zsenikhez tette őt hasonlatossá.

A magyar lélek milyenségét a népdalok megismerésén keresztül is megközelítő művész egy bizonyos Fekete zsebkönyvbe jegyezte fel 1907-től, közel tizenöt éven keresztül a népzenei gyűjtőútjain hallottakat. A kis, kottás, zsebben hordható füzetbe azonban a fel-feltámadó kompozíciós ötleteit is leírta, mint azt a Bartók Béla köszöntése című könyvből megtudhatjuk.

Ma már elképzelni is nehéz azt a kemény és kitartó munkát, amit az igazi magyar népzene felkutatása jelentett. A nagy zeneszerzőnek a korabeli zenehallgató közönség idegenkedésével is számolni kellett. Minderről Bartók az 1928-ban megjelent Magyar népzene és új magyar zene című munkájában a következőképpen vallott:

Nehéz elképzelni, milyen rengeteg munkával, erőfeszítéssel járt ez a gyűjtés. Hogy a civilizációtól érintetlen zenei anyagot fellelhessük, olyan falvakat kellett felkeresnünk, melyek a lehető legtávolabb estek a civilizáció központjaitól és a közlekedési vonalaktól. Abban az időben még igen sok ilyen falu volt Magyarországon. Ha régebbi dalokat akartunk megszerezni, esetleg több évszázados dallamokat, öregemberekhez, főleg öregasszonyokhoz kellett fordulnunk: ezeket viszont nehéz volt rávenni az éneklésre. Szégyellték, hogy idegen urak előtt énekeljenek, féltek attól, hogy a falubeliek kigúnyolják, kinevetik őket, féltek a fonográftól is.. Egyszóval a legnyomorúságosabb falvakban, a legprimitívebb viszonyok közt kellett élnünk, azon kellett igyekeznünk, hogy megnyerjük a parasztok barátságát és bizalmát. (…) Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok közt töltöttem…”

1940-ben Bartók Béla a nyomasztó magyarországi politikai helyzet szorításában hagyta el hazáját. A világhírű zeneszerző és zongoraművész az Egyesült Államokban eltöltött emigrációjának kezdetén méltatlanul nehéz évek elé nézett. A napi gondokkal is megküzdeni kényszerülő művész megnyugvásra, valódi otthonra nem lelt új hazájában.

(A cikk első változata 2018. 03. 25-én jelent meg.)