Tiétek a győzelem, de miénk a tisztesség

Vasárnap estig reménykedtem. Reméltem, hogy hétfőn egy kevésbé szürreális, kevésbé eltorzult országban ébredek. Hittem abban, hogy jöhet egy új remény. Ha nem is feltétlenül kormányváltás, de egy szorosabb kontroll, egy erősebb számonkérhetőség, a kivagyiság és a hatalmi arrogancia csillapodása. Nem jött be.

Vasárnap este óta konstans hányingerem van. Hiába eszem-iszom bármit (bár étvágyam sem nagyon van), hiába gondolok másra, a hányinger nem csillapodik. Düh, félelem, aggódás és sok-sok kérdőjel van bennem. Feszült vagyok, kimerült és üres. Pont olyan érzés, mint amikor meghalt egy szerettem. Csak most a lelkem egy része halt meg.

Nem az a baj, hogy győzött a Fidesz. Megesik. Ha sportszerűen küzd valaki, akkor jöjjön, aminek jönnie kell és győzzön az erősebb, a jobb, a kitartóbb. De itt egy csapat kisebb párt volt, akik hittek abban, hogy ők a jófiúk, és a gyerekkorunkban sokat hallott mesék alapján a jónak győzedelmeskednie kell. Velük szemben pedig ott volt a nagy és gonosz Fidesz, aki egy torz választási rendszerrel, egy halom hazugsággal, számos korrupciós botránnyal, tisztességtelen és kiegyenlítetlen versenyben győzte le ellenfeleit. Ez pedig vérlázító.

Két szó elég volt: Stop Soros. Program helyett, tisztesség helyett, viták helyett, érvek helyett. Stop Soros. És a szavazóik bármiféle elvárás és kritika nélkül húzták a nagy X-et. Teljesen természetes, hogy a párttal szemben, amelyikre a voksomat adom, valamiféle elvárásokat fogalmazok meg. A Fidesznek elég volt a Stop Soros.

Féltem a hazámat. Nem tudom, kibírunk-e még négy év Fideszt. Lesz-e még talpon életképes ellenzék a jövőben, vagy elindulunk az észak-koreai úton? Mit tud még ellopni ez az örökké éhes bagázs? Mikor indul meg a következő nagy kivándorlási hullám? Hány ember hullik még el a magyar “egészségügy” romjain?

Úgy látszik, bejött a habonyi kommunikáció. Egy restaurátor birkává tett 2,5 millió embert. Akik nem tudják, hogy amit a TV mond, az nem feltétlenül igaz, és akik nem tudják, hogy a fotókat manipulálni lehet, ők az egyik része a történetnek. A sokkal szomorúbb része pedig azok az emberek, akik bár tudhatnák, hogy mi az igazság, mert minden eszközük meglenne hozzá, de nem érdekli őket. Mert minden úgy jó, ahogy van.