A magyar társadalmat megfertőzte a gyűlölet, de együtt megtalálhatjuk az ellenszert
Április 8-án kiderült, hogy a magyar társadalom immunrendszere bemondta az unalmast. Sok embert egyáltalán nem értek el a fideszes korrupciós ügyekről, illetve a gyalázatos „kormányzati” tevékenységről szóló hírek, mert az évek óta maximumon futó aljas kormánypropaganda elfedte azokat.
Április 8-án, vasárnap este besötétedett Magyarország felett az ég. Nem csupán a természet törvényei miatt, mert későre járt, hanem mert az Orbán Viktor által egy személyben vezetett NER sötét viharfelhői egyre fenyegetőbben gyülekeztek, amint előbb egymás után jöttek a választási anomáliákról, utána az eredmények hiányáról, majd végül hirtelen az állítólagos „majdnem végeredményekről” szóló információk.
Reggel és kora délután még mindenki arról beszélt, hogy a magas részvételi arány az ellenzéknek kedvezhet, a Fidesz pedig minimum sokat veszít, vagy nagyot bukik. Erről látszottak árulkodni a hosszan kígyózó sor a Bocskai úton, de az Eötvös utcában is kanyargott az átjelentkező szavazók tömege. Az este közeledtével egyre többen kezdtek el azon aggódni, vajon mi lehet az oka annak, hogy az eredményekre oly sokat kell várni.
Azután valamivel 10 óra után a vészjósló fellegek pillanatok alatt koromfeketére festették az eget, egyszersmind elhomályosították az izgatott várakozás légkörét. Áramütésként jött a hír: a Fidesz nemcsak vidéken, országosan is tarolt. Nem akartam elhinni. Azóta sem hiszem. És ezzel nem vagyok egyedül.
Kétségtelenül minden idők egyik, ha nem a legmocskosabb kampányát láthattuk az elmúlt időszakban, mégis, a sok milliárd forintból finanszírozott kormányzati propaganda a migránsok, Soros György, a végletekig megtévesztett választópolgárok, a megvásárolt voksok és az összes aljas trükk, amivel a Fidesz mozgósította szavazóit, önmagában nem magyarázza ezt az eredményt. Legfeljebb valamennyi elem együtt.
Azt is tegyük hozzá, amit sokan sejteni vélnek: nem kizárt, hogy Orbánék – részben legalábbis – elcsalták a választást valamilyen formában. Talán sohasem látunk bele, mi történt. Az biztos, hogy néhány dolgot, ami kiveri a szemünket, észre sem veszünk: ilyen a külföldön dolgozó és a határon túl élő magyarokra kitalált kettős mérce a szavazási lehetőségeik tekintetében, továbbá az igazságtalan választási rendszer, amik külön-külön is nehezítő körülménynek számítanak, továbbá nagyon könnyen végrehajtható sorozatos csalások lehetőségét is magukban hordozzák. Csak mivel ezt már „megszoktuk”, fel sem tűnik, hiába igyekezett és igyekszik az ellenzéki sajtó – mi is – sokszor elmondani, hogy ezek márpedig létező problémák.
Látszólag a belénk fecskendezett méreg túl erős volt ahhoz, hogy mi, változást akaró állampolgárok most kisebbségbe kényszerítsük vagy leváltsuk a NER-t kiépítő nemzetvesztő klientúrát. Nem ismerjük még a Fidesz boszorkánykonyhájában kikevert méreg ellenszerét, aminek egyik fő komponense a gyűlöletet korbácsolja fel, a másik pedig a kormányzati korrupcióval szembeni immunreakciókat nyomja el az emberekben.
Ellenállási mozgalom, folyamatos utcai jelenlét, társadalmi nyomásgyakorlás fontos kérdésekben – ezeket a lehetőségeket mind számba kell vennünk. A lehető legjobb forgatókönyvet kell megálmodni, új értelmezési és fogalmi kereteket kell gyártani arra vonatkozóan, hogyan lehet a Fideszt a kétharmados többsége mellett is „kordában tartani”. Az egy ideig még bizonyára folyamatos átrendeződéseket átélő ellenzéki térfélen található pártok a társadalom józanul gondolkodó része által legjobbnak ítélt mozgalmak élére kell álljanak. Vagy az egészet nekik kell kitalálniuk.
A korrupció melegágya, a maffiakormány persze mindent el fog követni, hogy megakadályozzon minket ebben, de hiába. Mennünk kell tovább az úton, amit elterveztünk! Ahogyan a mondás tartja, semmi sem tart örökké. Higgyünk abban, hogy az a Magyarország, amit közösen, egymásért, a lehető legtöbb magyar ember boldogulásáért fel szeretnénk építeni, közelebb van, mint gondolnánk.