Most olyan fordulóponthoz érkeztünk, amikor nem biztos, hogy elkerülhető az erőszak

Három verzió létezik arra nézve, mi történt vasárnap a választáson. Egyik rosszabb, mint a másik. Egyszer volt egy rendszerváltás, aminek következtében a hatalom része maradt a korábbi rezsim politikai és gazdasági elitje. „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – mondta a miniszterelnök, Antall József, amikor megköttetett a politikai alku a régi rendszer és az ellenzék képviselői között.

Amikor a vasárnapi választáson olyan tömegek jelentek meg, hogy végül 70 százalékos lett a részvétel, mindenki abban reménykedett, hogy nemcsak kormányváltás lesz, de a NER leváltása is bekövetkezik. Most úgy néz ki, nem így lett. Mi történt? Van három forgatókönyv, és az egyik rosszabb, mint a másik.

1. A Fidesz „meggyőzte” az embereket, és az ország népe a félrevezető gyűlölet-propaganda hatására, valamint a mára kiterjedt hálózatot alkotó feudális függőségi viszonyok szorításában, vagyis az egyéni túlélés érdekében, a „biztosat” választotta. „Lehet, hogy a Fidesz lop, csal, hazudik, de legalább van közmunka.” vagy „Hányingerem van a durva kampánytól, amit a kormánypárt folytat, de legalább így biztosan nem lesz több az adóm.” vagy „Ők már loptak eleget, ha más jön, akkor az még többet fog lopni.” Elképzelhető, hogy a társadalom egy része meggyőződésből vagy Orbán Viktor személyi kultusza miatt szavazott a Fideszre, egy másik része pedig érdekből: a Fidesz által 8 év alatt (meg már korábban is) kiépített szövevényes, messzire nyúló háló foglyaként, esetleg – viszonylag kis számban – kiemelt haszonélvezőként. Ez azt jelenti, hogy választási csalásról a szó klasszikus értelmében nem beszélhetünk, viszont a magyar társadalommal nagy baj van, mert benyelte, amit a Fidesz főzött neki.

2. A Fidesz úgy alakította át a választási rendszer sok elemét, a médiát és a megélhetési viszonyokat, hogy annyira felé lejtsen a pálya, hogy még abban az esetben is 2/3-ot szerezzen, ha például listán többen szavaztak ellene, mint mellette. Itt-ott lehettek visszaélések pár helyen, ahogyan ez mindig is lenni szokott, de semmi kirívó csalás nem történt. És mindez elég volt a győzelemhez. A választási rendszer maga is csalás, de ezt előre lehetett tudni, és vagy bojkottálni lehetett volna, vagy pedig megpróbálkozni a nehézsúly kategóriában elindulni pehelysúlyúként. Ez így is minősíthetetlenül gusztustalan módszer, mert a valódi társadalmi akaratot – a változást akarók szándékát – ily módon szembeköpik, hogy arra fittyet hányva uralkodhassanak. Az a kisebbség pedig, amelyik jól jár ezzel, a többség rovására éli vígan az életét. De ebben az esetben a társadalom nem halálos beteg. Még nem.

3. Csalás történt. „Ledöglött” napközben az online választási rendszer, nem lehetett köztes adatokat tudni hivatalosan. Csak annyit, hogy mi a részvételi arány. Délután fél öt körül rendőrkocsik sora özönlött vidékről Budapestre. Miért? Valaki hivatalosan adott bármiféle magyarázatot? Állítólag a Nemzeti Választási Iroda épületét vették körül, hogy azt órákra hermetikusan lezárják. Este hétkor lezárult (volna) a szavazás, de az átjelentkezőknek még órákig várniuk kellett egy budai és egy pesti szavazókörben, hogy leadhassák szavazataikat. És amíg nem végeztek, semmiféle eredményt nem hoztak nyilvánosságra. Ez alatt a „holtidő” alatt bármit megtehettek a számítógépes rendszerben. Nem voltak részeredmények, csak egy szinte végleges eredmény jött ki este 10 után. A „teljesítményéért” a választásokat „flottul” levezénylő Pálffy Ilona másnap rögtön egymilliós sikerdíjat kapott a nyilván nem túl alacsony normális fizetése mellett. Egyre-másra derülnek ki olyan anomáliák a szavazással kapcsolatban, amikre nincs észszerű válasz. E verzió szerint a Fidesznek nemhogy 2/3-a nem lett volna, hanem vereséget szenvedett, ami magában foglal olyan forgatókönyveket, hogy az ellenzéknek van 2/3-a vagy „csak” egyszerű többsége, vagy hogy a Fidesz több szavazatot kapott a többi pártnál, de keveset a kormányalakításhoz, illetve hogy elég sok szavazatot kapott, de nem érte el a 2/3-ot, így nem csinálhatná azt, amit csak akar. Orbán Viktor és köre pedig az elmúlt 8 évben elkényelmesedve képtelen lenyelni már azt is, ha nem csinálhatja az országgal azt, amit akar, mindenféle kontroll és számonkérési lehetőség nélkül.

Ezek az opciók mind játszanak. Ha most az ellenzéki pártok összezuhannak és belső háborúkat folytatnak, akkor nem fogják egységesen követelni a szavazatok újraszámlálását. Ha nem követelik ezt most azonnal, később hiteltelen lesz bármiféle ilyen kérés. Ha viszont egyesült erővel ezt követelik, akkor a Fidesznek – amely elvileg elsöprő győzelmet aratott – elemi érdeke minden kétség eloszlatása, és a nyomásnak eleget téve bele kellene mennie, mert ez adná meg a legitimitását a következő időszakra. Amennyiben netalán nem akarná a Fidesz a szavazatok újraszámlálását, vagy a választási iroda és más szervek trükközése miatt annyira elhúzódna egy ilyen eljárás, hogy közben „elégnének, eláznának”, azaz megsemmisülnének a szavazólapok és a hozzájuk tartozó jegyzőkönyvek, akkor erősen valószínű a megtervezett és hidegvérrel kivitelezett csalás. Ebben az esetben egy szervezett bűncselekmény-sorozat révén hatalomra került / hatalomban maradó maffia vezetné az országot, nem pedig egy erős legitimitással rendelkező új országgyűlés és kormány. És ha kiderülne, mindazoknak, akik bármilyen módon a csalásban részt vettek, börtönben lenne a helye.

Ha nem lennének újraszámlálva a szavazatok, mert ezt nem követelné egységesen az ellenzék, akkor nem marad más hátra, mint hogy a választók, akik számára a jelen állapot elfogadhatatlan, ki kell kényszerítsék ezt a hatalomtól, esetleg a velük szemben alkalmazott fenyegetés vagy erőszak dacára is. Méghozzá gyorsan, hogy ne lehessen olyasmire hivatkozni, hogy a jogszabályok alapján a szavazással kapcsolatos összes iratot meg lehetett vagy kellett (!) már semmisíteni. Ha az emberek MOST követelik az újraszámlálást, azonban a Fidesz bármilyen módon ezt megakadályozza, akkor erős a gyanú, hogy a választás el lett csalva. A Fidesznek is érdeke, hogy újraszámlálással megerősítse a legitimitását. Amennyiben ellenszegül, örökre ráég a csalás bélyege. Soha nem mondhatná a jövőben Orbán Viktor, sem pedig a többi fideszes politikus, hogy őket a magyarok bármire is felhatalmazták 2018-ban.

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – mondta a rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk, Antall József, amikor a pártjában, az akkori MDF-ben kifejezték vele szemben elégedetlenségüket azok, akik túl puhánynak tartották a reformjait. A magyar társadalom 28 éve egy emberként sóhajtott fel megkönnyebbülten, hogy nem kellett újból vérnek folynia a régi rendszer leváltása érdekében. Elég volt a két világháború és 1956. Nem vágyott senki erőszakra. Sikerült elkerülni a vérontást. Most olyan fordulóponthoz érkeztünk, amikor nem biztos, hogy elkerülhető az erőszak. Ha a harmadik verzió az igazság, a Fidesz mindent meg fog tenni, hogy a korrupciós ügyeik után nehogy kiderüljön a választási csalás. Mert ha kiderül, bukik a teljes vezérkar, a „független” intézmények feletti kontrollt biztosító összes fideszes vezetővel együtt. Egy ilyen ügybe azonnal százak buknának bele úgy, hogy irány a börtön.

Ha a korrupció annyira átszövi a Fideszt, mint az az utóbbi időben kiderült, illetve a hatalom irányítóit nemhogy nem érdekli ez, de aktív részesei, sőt ők mozgatják a bábukat (és a milliárdokat), akkor nekik semmi sem lesz drága, hogy fenntartsák a NER-t, illetve elkerüljék a felelősségre vonást. Szerintem az emberéletek sem. Putyintól és Erdogantól azt lehet eltanulni, hogy MINDENÁRON meg kell tartani a hatalmat, a társadalmat pedig meg kell erőszakolni, hogy behódoljon mindenki az utolsó szálig.

Amikor bekapcsoljuk a mobilt, a laptopot, a tévét vagy a rádiót, felkapcsoljuk a villanyt, beülünk a kocsiba, hogy elszaladjunk bevásárolni, veszünk egy túróstáskát vagy megyünk dolgozni, adót fizetünk. Legtöbbször 27% az ÁFA, bármit vásárolunk, tehát fizetünk a magyar államnak. De fizetünk további járulékokat, személyi jövedelemadót, az autóval kapcsolatban súlyadót és biztosítási adót is, ha pedig vállalkozó valaki, rengeteg más adót. Az energiánk jelentős része arra megy, hogy befizetéseket teljesítsünk a magyar államnak abban a hitben és reményben, hogy ez nekünk személy szerint is jó lesz, meg a közös célokra is jut. Nem azért fizetjük be az összegeket, hogy a kormány tönkretegye vagy hagyja lerobbanni az oktatást és az egészségügyet, illetve hogy a közpénzből egy szűk hatalmi elit korlátlanul gazdagodjon. Nem azért dolgozunk, hogy a hatalomban lévő pár ezer fős garnitúra rabszolgaként dolgoztasson, majd a verejtékes, tisztességes munkával előállított értékeket zsebre vágják, illetve egyre hatalmasabbra nőjön a mi életünk és az ő életük színvonala közti különbség. Amikor az emberek bizalma megrendül, amikor elszívják az életerejüket, sőt még azt is elvárják, hogy közben éltessék az „urakat” vagy kussoljanak, ha más a véleményük, nagy baj van. Vagy lesz. Hamarosan...