Pálffy Ilona, a hű fideszes káder?
A Nemzeti Választási Iroda elnöke vasárnap este nyolc óra tájban „valamiért” bűnüldözésről és bűnözőkről beszélt, amikor az ő felelősségét firtatta az ATV riportere az átjelentkezők kígyózó sorai miatt.
Az elmúlt napok eseményeinek fényében kimondhatjuk, hogy ha Pálffy Ilona neve bekerülne egy lexikonba, a szócikkben a NER fenntartásáért bármire képes személy definícióját találhatnánk. És lehet, hogy egyszer valóban még tananyag lesz, amit tett. Mint riasztó példa, természetesen. De ki ő, aki évek óta a hatalom egyik leghűségesebb csatlós kutyájaként viselkedik minden megnyilatkozásában? Aki tudni akarja, kénytelen a Wikipédia adataival beérni, mivel a választás.hu honlapon jelenleg elérhetetlen Dr. Pálffy Ilona szakmai önéletrajza. Itt a következőket találni róla: „1995-től 1998-ig az Országgyűlési Biztosok Hivatalának hivatalvezetője, 1998-tól az Igazságügyi Minisztérium közjogi helyettes államtitkára, 2000-től az Alkotmánybíróság főtitkára. 2011 szeptemberétől a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jogi és koordinációért felelős helyettes államtitkára volt. 2012-től politikai tanácsadója volt az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszternek. 2012-től 2013-ig a Miniszterelnökségen politikai főtanácsadóként dolgozott, 2013. május 24-től pedig a Nemzeti Választási Iroda elnöki tisztét tölti be.”
Afelől nem lehet sok kétségünk, hogy az államigazgatás különféle magas pozícióiban eltöltött több mint két évtized során bizony megfordulhatott a Fidesz legszűkebb köreiben, így vélhetően jó kapcsolatot ápol a párt jó néhány vezető politikusával. Az viszont, amit és ahogyan a választások lebonyolítása alatt produkált, egész biztosan valamennyi elfogulatlan és jóérzésű magyar embert felháborítja. Hogy sokan csalásra gyanakodunk és kétségbe vonjuk a választások tisztaságát, illetve annak végeredményét, nem ok nélküli. Emlékezzünk csak vissza a vasárnapi boltzáros népszavazási kérdés beadása kapcsán kialakult szürreális eseményekre! Hogy a Fidesz mennyire nem válogat a különböző eszközökben ahhoz, hogy mindenáron elérje célját, megfélemlítve vagy elhallgattatva ellenfeleit, arra jól rávilágít a 2015 óta „kopaszügyként” elhíresült eset. Ekkor a vasárnapi boltbezárással kapcsolatos népszavazási kezdeményezését akarta beadni a szocialista Nyakó István a választási irodánál, csakhogy szervezetten érkezett kopaszok egy csoportja – akikről a sajtó rögtön kiderítette, hogy Kubatov Gábor kvázi verőlegényei – megakadályozta őt ebben, így végül is a herceghalmi polgármester felesége, Erdősiné tudta leadni saját kérdését ugyanebben a témában. Teljesen világos, hogy az NVI asszisztált a színjátékhoz, ami elfogadhatatlan. Mégis, Pálffy simán a helyén maradt.
De menjünk egy kicsit visszább időben! Az akkor még létező Népszabadság 2013 augusztusában interjút készített Pálffyval a közelgő 2014-es választások kapcsán. Ekkor több más téma mellett szóba kerültek a külföldön dolgozó magyarok, akik – mint tudjuk – levélben nem, csak a külképviseleteken szavazhatnak. A kérdésre Pálffy által adott választ a maga egészében idézzük:
Sokat beszélünk a kettős állampolgárokról, kevesebbet a külföldön dolgozó magyarokról, akik akár félmilliónyian is lehetnek, s ha nem adták fel magyarországi lakóhelyüket, ők nem levélben, hanem a külképviseleteken szavazhatnak. Londonban 2010-ben 1500 választó is gondot okozott. Mi lesz, ha 2014-ben sokszor ennyien lesznek, hiszen állítólag háromszázezer magyar vendégmunkás van Nagy-Britanniában?
Erre a helyzetre a külképviseletekkel közösen igyekszünk felkészülni. Tájékozódunk arról, hogy az egyes nyugat-európai államokban pontosan mennyien dolgoznak, de a szavazási hajlandóságról semmit nem tudunk, s a pontos számokról csak a külképviseleti névjegyzék összeállítása után beszélhetünk, ami azonban csak a szavazást megelőző nyolcadik napon válik véglegessé. Ezért a külképviseleteknek utána kell járniuk annak, hogy a szavazókörök kialakítása érdekében – ha a választók száma indokolja – milyen épületeket lehet bérbe venni, itthon pedig fel kell készíteni megfelelő számú, akár több száz vagy több ezer embert arra, hogy szükség esetén útnak induljon. Hogy hány főre lesz szükség, a névjegyzék alapján már kiszámolható, mert egy szavazókörre legfeljebb 1500 választó juthat, s egy-egy ilyen kialakításához legalább két emberre van szükség. Nem szeretnénk, ha a 2010-es események megismétlődnének.”
Az április 8-i, vasárnapi választások egyik nagy tanulsága, hogy az NVI nem, hogy nem tett semmit azért, hogy ne ismétlődjenek meg a nyolc évvel ezelőtti állapotok, hanem szándákosan megnehezítette a választópolgárok szavazási lehetőségeit. Az, hogy Londonban a szakadó esőben órákat álltak, önmagában árulkodó jelenség, de hogy még idehaza is kígyózó sorok álltak a XI. kerületi Bocskai úton és az Eötvös utcánál a szervezetlenség (vagy szándékosan előidézett fejetlenség) miatt, egyszerűen vérlázító. Ami pedig a legfelháborítóbb, hogy mindezek után egymillió forintos bónusz jár a Nemzeti Választási Iroda elnökének a választások lebonyolításáért. Nyolc évük volt, hogy megoldják a problémát, de nem sikerült. Vagy valaki nem is akarta megoldani, ugyanis az átjelentkezők és a külképviseleteken szavazók köztudottan nem a Fidesz táborába tartoznak.
Vasárnap este az ATV-n a Sváby András által vezetett választási műsorban nyolc óra körül kapcsolták az egyik riportert, akinek sikerült egy rövid, ám annál érdekesebb interjút készítenie Pálffyval.
Szembetűnő, hogy az NVI elnöke végig úgy beszélt, mint aki élvezi az előállt helyzetet, csak valamennyire leplezni akarja. Többször is valamiféle furcsa mosoly ült ki az arcára. És ez nem a kedvesség és a készségesség mosolya volt, valami teljesen más jön át a metakommunikációjából. Ne felejtsük el, ekkor még bőven a hivatalos eredmények kihirdetése előtt voltunk. A zavarba ejtő képsorok csúcspontja 2:57-től kezdődik, amikor az átjelentkezők 11 ezres létszámáról beszélt, illetve arról, hogy nem számítottak ennyi emberre. Figyeljük csak, szó szerint mit mondott, milyen „frappáns” hasonlat jutott eszébe a szavazni vágyó, akár 3-4 órát is sorban állókról: „Lényegében úgy vagyunk vele, mint a bűnüldözők és a bűnözők, hogy valahol mindig egy lépéssel előrébb van a bűnözés, mint a bűnüldözés. Itt pedig valahogy mindig megelőzi a valóság a szervezést és az elképzelést.” Ezután pedig még azt is mondta, semmiféle személyes felelősséget nem érez amiatt, hogy ez történt.
Mégis micsoda párhuzam ez? Egyáltalán kinek jut ilyesmi eszébe? És miért? Freudi elszólás? Vagy netán annak a jele, hogy ő már ekkor is pontosan tudta, mi lesz a választások végkimenetele? A mocskos színjáték közepette egy zavart pillanatában elszólta magát a hűséges NER-katona? Túl nagy volt a nyomás, mert tudta, mi zajlik a háttérben?
Akárhogyan is történt, elképesztőek ezek a képsorok. Sajnálatos módon borítékolható, hogy amint egyre inkább rohad a NER, úgy zárkózik majd be egyre inkább az ország is, a kizsákmányoló maffiakormány pedig közben teljes súlyával ránk nehézkedik. Ha valamikor, hát most kell igazán küzdeni egy szabad, élhető Magyarországért. Szeretetre, megértésre és empátiára van szükség ahhoz, hogy összefogjuk mindazokat, akik most lesújtva és átverve érzik magukat. Gondolkodnunk kell és sokat beszélgetnünk. Hiszem, ha közösen tesszük, sikerülni fog!