Ismét azok fogják az országot kormányozni, akiket egy kisebbség juttatott hatalomba - interjú Dr. Vekerdy Tamással

Már eddig is nagyon sokan mentek el innen. A leginkább cselekvőképesek, köztük a legkreatívabbak, a vállalkozószelleműek. Úgy látszik, megszakíthatatlan magyar hagyomány, hogy a legjobb koponyákat elüldözzük az országból. Hol ezért, hol azért. Hol azt mondjuk, hogy zsidók – pedig már réges-rég magyarok az egész családjukkal együtt –, hol pedig azt, hogy migránspártolók. Ezek mind ostobaságok. Így leszünk mi magunk is migránsokká. Már akinek van elég ereje, illetve elég fiatal ahhoz, hogy máshol keresse a boldogulását. Nagy vérveszteség ez Magyarországnak – mondja Vekerdy Tamás. Lapunknak adott interjújában a pszichológussal többek között az április 8-i választások eredményéről, annak okairól, illetve lehetséges következményeiről beszélgettünk.

Zsúrpubi: Mi a véleménye választás lebonyolításáról és eredményéről, amire szinte azonnal a csalás gyanúja vetült a számos „furcsaság és anomália” miatt?

Vekerdy Tamás: Lehet, hogy volt csalás is, fogalmam sincs. De szerintem nem ez az érdekes, hanem az ellenzék tökéletes csődje, amelyik képtelen volt megvalósítani, hogy egy fideszessel egy ellenzéki jelölt álljon szemben. Úgyhogy ismét az a helyzet, ami 2010 óta mindig, hogy azok fogják az országot kormányozni, akiket egy kisebbség juttatott hatalomba. Ne felejtsük el, hogy 2010-ben, az óriási kétharmados győzelem idején, a választókorú népesség 34 százaléka szavazott a Fideszre, ami egy nagy, kétharmados többséget hozott létre. Hogy pontosan milyen bonyolult utakon, az egy más kérdés. Most pedig, ha csak azokat nézzük, akik ténylegesen el is mentek szavazni, nagyjából 48-49 százalékuk mondott igent a Fideszre, 51-52 százalékuk pedig nemet. Tehát a többség megint ott van a szétforgácsolt ellenzékben.

ZSPB.: Milyen hatással lehet a társadalomra további 4 év Fidesz-kormányzás?

V.T.: Erre nálam okosabb emberek már különböző válaszokat adtak. Azt tudjuk, hogy egy óriási lehetőséget mulasztott el már eddig is a kormány. Anno Rákosi Mátyás, illetve Sztálin miatt nem kaptuk meg a Marshall-segélyt, ami Németországot és a többieket is komolyan megemelte.

Az utóbbi időben pedig egy Marshall-segélynyi összeget kaptunk az EU-tól, amit viszont rosszul használtunk fel. Úgy tűnik, ez elég súlyos hatással lesz a jövőben. Olyanok is vannak, akik azt mondják, örülni kell, mert a következő négy évben már jelentkezni fog mindannak a súlya, ami történt, és az teljes mértékben a Fideszre fog nehezedni, nem pedig az ellenzékre, amely most kormányra léphetett volna.

ZSPB.: Az viszont máris biztosnak látszik, hogy újabb kivándorlási hullám indul meg. A mostani Fidesz-győzelem egyik legnagyobb ára lehet, ha fiatalok tömegesen hagyják majd el az országot. Erről hogyan vélekedik?

V.T.: Már eddig is nagyon sokan mentek el innen. A leginkább cselekvőképesek, köztük a legkreatívabbak, a vállalkozószelleműek... Úgy látszik, megszakíthatatlan magyar hagyomány, hogy a legjobb koponyákat elüldözzük az országból. Hol ezért, hol azért. Hol azt mondjuk, hogy zsidók – pedig már réges-rég magyarok az egész családjukkal együtt –, hol pedig azt, hogy migránspártolók. Ezek mind ostobaságok. Így leszünk mi magunk is migránsokká. Már akinek van elég ereje, illetve elég fiatal ahhoz, hogy máshol keresse a boldogulását. Nagy vérveszteség ez Magyarországnak.

ZSPB.: Mit gondol arról, hogy a választás után pár nappal megszűnt a Magyar Nemzet, illetve elnémult a Lánchíd Rádió is? Ugyan még némi remény van, hogy egy külföldi befektető vagy az egyik magyar ellenzéki politikus megvásárolná ezeket, de az amúgy is szűk ellenzéki médiapiac szereplői közül várhatóan továbbiak is elvéreznek majd a tisztességtelen versenyben.

V.T.: Ezek katasztrofális jelenségek, mégis részletkérdések. Eddig sem jutott el a megfelelő tájékoztatás oda, ahová leginkább kellett volna. De dühömben azt kell mondanom, hogy valóságtól elzárt csoportocskák játszadoztak ezekkel a megmaradt lehetőségekkel. Mindhiába. Ami nem történt meg az az, hogy nem mentek el az emberekhez ajtóról ajtóra járva, szamizdatokat gyártva és kiszórva. Nem történt semmiféle érdemi szóba állás egy nagy vidéki tömeggel, így elmaradt a felvilágosítás. Ahol azonban megtörtént, például a fővárosban, annak meg is volt az eredménye.

ZSPB.: Vidékre tehát nem jut el más, csak amit az M1 és a Kossuth Rádió sugároz, amiknek elméletileg közszolgálati feladatokat kellene teljesíteniük.

V.T.: Nem jó az érvelés! Ugyanis ebből az következik, hogy: „Jaj, milyen szerencsétlenek vagyunk!”. Sokan elmondták, de én is nagyon fontosnak tartom, hogy miért vallott kudarcot az ellenzék. Nem mentek ki a terepre, nem dolgoztak meg a győzelemért, helyette hülyeségekkel foglalkoztak. Ezt mondom az ellenzéknek, ami egy katasztrófa.

Nem a kormány győzött, hanem az ellenzék bukott – ahogyan mások is megállapították – az emberek akarata ellenére, akik kétségbeesve keresték, hogy hova is kell szavazni. De nem volt megszervezve, mint Hódmezővásárhelyen. Mert ha valakik megszervezték volna, pontosan ugyanaz történt volna, mint Hódmezővásárhelyen. Egy szervezőerő volt, egy zseniálisan manipulatív erő: a Fidesz, ami a maga szempontjából jól csinálta, amit csinált.

ZSPB.: Elmaradt vagy nem volt elég az a munka, hogy az embereknek személyesen mondják el, ami a köztévéből kimaradt.

V.T.: De még csak nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az úgynevezett ellenzék egoizmusa – a „nekem”, az „én vagyok” – megspékelve egy olyan illúzióval, amiben ringatták magukat. Persze azt is mondhatjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal. Ha a hatalom csúcsán, legfelül ezt a hihetetlenül mohó egoizmust látjuk, akkor ez járványszerűen elterjed. De ez már olyan elemzés lenne, ami túlterjed ennek a beszélgetésnek a keretein. A fő baj tehát az volt, hogy az ellenzéki szereplők képtelenek voltak lemondást gyakorolni. Goethe mondja: Csak lemondásból születnek nagy dolgok!

ZSPB.: A szebb napokat látott Figyelő két oldalon keresztül listázta a hazai – szerintük – „sorosistákat”, azokat, akik valamilyen Soros György által finanszírozott szervezetnél dolgoznak. Ezt hogyan értékeli?

V.T.: Ilyen lapokkal nem akarok foglalkozni! Nem új ötlet a feketelistázás. Már a római diktátor, Sulla is így járt el, amikor elkezdte a proskripciót, azaz ellenségeiről listát készíttetett. (Aki felkerült a listára, azt bárki meggyilkolhatta jogi következmény nélkül. A proskribáltak vagyonát elkobozták és nyilvános aukción elárverezték, utódaikat pedig megfosztották politikai jogaiktól. A feljelentő vagy gyilkos jutalmat kapott tettéért. Az áldozatok száma meghaladta a több ezret – a szerk.) Ezt egyébként a náci Németország is csinálta, de a bolsevik Oroszország is. Régi nagy hagyománya van ennek. És csinálta a horthysta Magyarország is. Ma is kipécéznek embereket, de ezzel nem kell foglalkozni. Annyit tudok hozzátenni, hogy én természetesen azokkal vagyok, akiknek a nevét ott fölsorolták. Én nekik hiszek, őket tarom iránymutatónak abban, hogy miként vélekedjek a különböző jogfosztásokról.

ZSPB.: Egy néppárti európai parlamenti képviselő kezdeményezte a Fidesz kizárását az Európai Néppárt soraiból. Korábban szó volt már különféle szankciókról, a pénzcsap elzárásától kezdve a szavazati jog megvonásáig. Az EU-nak milyen szerepe lehet a „magyar jelenség” kezelésében?

V.T.: Nagyon csodálkozom, hogy az Európai Unió és a NATO némán tűri, hogy legyen egy tagországa, aminek a vezetése egyrészt semmibe veszi az emberi jogi törvényeket, másrészt pedig olyan gyilkosokkal parádézik együtt vagy köt szövetségeket, mint az egykori KGB-s azeri főpárttitkár fia, aki ma diktátor Azerbajdzsánban, vagy mint a kazah elnök, vagy mint maga Putyin. Valakinek fel kellene tűnjön mindez, és fel kellene vetni a kérdést: vajon rendben van ez így? A világon ma ismét végigsöpör a populizmus. Vannak ilyen korszakok a történelemben. Hiába volt néhány évtizeddel ezelőtt egy ugyanilyen hullám, azt már rég elfelejtettük. Sajnos nem mondhatjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, mert nagyon úgy tűnik, hogy senki nem emlékszik a történelem tanulságaira.