A Fidesz rád is odafigyel, de nincs benne köszönet
Furcsa dolog ez: évtizedekig (hogy azt ne mondjuk, évszázadokig) vágytak arra a közönséges halandók, hogy a politikusok, a hatalmi elit szóba álljon velük. Aztán az online közösségi média megteremtette annak lehetőségét, hogy véleményünket nagyobb nyilvánossághoz eljuttassuk. Úgy tűnik, a kormány Magyarországon is néha odafigyel a hangunkra, de nem sok köszönet van benne. A kormány udvari „újságírói” és megmondóemberei kocsmai stílusban szállnak bele az ellenzékiekbe, legyen szó több százezer emberről, vagy akár konkrét magánszemélyekről.
Egymást érik a megalázó minősítések, a kárörvendőn pökhendi kioktatások a Fidesz házi tollnokai, „politikai gondolkodói” részéről. Az az igazán nyugtalanító ezekben, hogy a támadó, sértő, fenyegető megnyilatkozásoknak a mezei választók éppúgy célpontjai lettek, mint politikai ellenfeleik. Sőt, mára a nem kormánypárti szavazókat is politikai ellenfélnek tartják.
Ha a kormány háborús allegóriáját fejlesztjük tovább, mondhatnánk, hogy eltörölték a határt katona és civil között. A Fidesz, megmondóemberei révén már nem csak a másik hadsereg katonáira lövet, hanem civilekre is.
Persze ne túlozzunk, meg ugye, aki a Facebookra írogat, az számítson rá, hogy nem marad visszhangtalan a véleménye. De azért attól még nem válik közszereplővé valaki, mert sokan megosztják a posztját vagy részt vesz egy tüntetésen. Az pedig mindent elárul a Fidesz férfias és bátor harcmodoráról, ahogy visszaélnek erőfölényükkel, és a kormánymédia nyilvánosságát kihasználva leckéztetnek meg egyes embereket, akiknek esélyük sincs ugyanannyi olvasóhoz eljuttatni válaszukat.
De mindez mégsem ezekről a konkrét személyekről szól. A propagandisták ezekkel az esetekkel példát statuálnak, azt üzenik, hogy itt nem lehet csak úgy, következmények nélkül írogatni a Facebookra, meg kimenni az utcára. Mert a következő, akit majd nyilvánosan megalázunk, lehet hogy te leszel.
(A cikk elős változata 2018.04.18-án jelent meg.)