Kaparj kurta, még ha a saját sírodat is ásod!

Amikor apósom a múlt hét végén áthozta a szokásos ebéd utáni sorsjegyét, majd az össznépi kaparás ezúttal sem hozta meg a várva várt eredményt, csak nevettünk magunkon, hogy vajon miben is reménykedünk...

Azután eszembe jutott, hogy bizonyára az emberek jó nagy része érzi ma úgy, hogy a becsületes munka ebben az országban édeskevés, mert isteni szerencse kellene a boldoguláshoz. Valahogyan felmerült a „Kaparj kurta, neked is lesz” szólás, ami nyilvánvalóan eredetileg nem a sorsjegyekre vonatkozott, hiszen annál sokkal régebbre nyúlik vissza. De miről szólt ez a mondás eredetileg? És miért úgy utalt rá Orbán Viktor, mint „ősi igazság”?

Rövid kutatás után egy kifejezetten színvonalas elemzést találtam, amelynek lényegét a következőkben foglalnám össze. A feudalizmus korában a kisnemesek legalsó kategóriájához tartozó – parasztmódra élő és gazdálkodó, vagy az iparban dolgozó – nemest nevezték kurta nemesnek. A 19. században ez a réteg beolvadt a szegényparasztságba. A II. világháborút megelőző korban még megvolt a „kurtának” az az elvi lehetősége, hogy kivételes szerencse vagy erőn felül vállalt munka révén kiemelkedhessen, és így neki is legyen valamije. Az államosítás, majd a kollektivizálás megszüntette ezt a kiugrási lehetőséget. Maradt a politikai elit és a proletárok. A rendszerváltás megváltoztatta ugyan a társadalmi formát, de a parasztok nem kapták vissza a földjeiket (csak a leszármazottaik a kárpótlási jegyeket), az iparosok pedig nem kapták vissza a műhelyeiket és a szerszámaikat. Mindkét réteg proletár maradt anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Az sem segít a helyzeten, hogy polgárnak nevezik őket.

A fentiek alapján sem a „kurta” szónak, sem pedig magának a szólásnak nem túl pozitív a jelentéstartalma. Kicsit bontsuk ki azt a részt, hogy „Maradt a politikai elit és a proletárok”. Ma hogyan is állunk ezzel? Hasonló a leosztás: van a fideszes elit, illetve vannak a kurták, akik megteremtik az elit számára a gondtalan élet lehetőségét, miközben próbálják valahogyan a túlélni a következő napot, hetet vagy hónapot. Esetleg migránsként kivándorolnak – a szüleiket és nagyszüleiket hátrahagyva – annak reményében, hogy talán majd a gyermekeik egy minden szempontból színvonalasabb országban nőhetnek fel.

Visszakanyarodva az eredeti témára: 2011. szeptember 10-én, szombaton, Kötcsén, zárt ajtók mögött megtartott beszédében Orbán Viktor „ősi igazságként” utalt ugyanerre a mondásra, amelynek szerinte az a lényege, hogy e nélkül az „elementáris társadalmi felhajtóerő nélkül az ország nem jut egyről a kettőre”. Számára tehát pozitív jelentése van. És nincs is itt semmiféle ellentmondás! Orbán Viktornak a saját nézőpontjából nagyon is igaza volt és van. Az általa kiépített Nemzeti Együttműködés Rendszerének az az üzenete, hogy dörgölőzz a Fidesz embereihez, próbálj a kegyeikbe férkőzni, és akkor talán neked is jut valami. Nem túl fényes perspektíva azok számára, akiknek a gyomra nem veszi be mindazt, ami a NER nevében és hatására történt és történik ma is Magyarországon.

ráhel

De van még egy, az előzőnél is radikálisabb értelmezés. Mégpedig az, hogy mindenki dolgozzon éhbérért, szolgálja a NER fennmaradását, a haszonélvezőinek a meggazdagodását. Ha pedig közben ebbe fizikailag vagy lelkileg beleroppan, ne is nagyon akarjon egészségügyi ellátást, hanem vegye úgy, hogy a szorgalmas „kaparással” a saját sírját ásta meg, miközben nem jutott egyről a kettőre. A NER lényege, hogy egy fideszes arisztokrácia uralkodhasson az ország felett, amely arisztokrácia tagjai éppen csak arra a kis időre állnak szóba az emberekkel, amikor osztják az észt, hogy például olyan „ősi igazságokat” hitessenek el a lehető legtöbb emberrel, hogy „Kaparj kurta, neked is lesz”.