A Narancskirály
.jpg)
Volt egyszer, hol nem volt, még az Inkompetenciás tengeren is túl, ott, ahol a kétfarkú kutya túr, létezett egy narancsköztársaság (nem tévesztendő össze a banánköztársaságokkal), élén a narancskirállyal, akit az irigy idegen hatalmak csak úgy emlegettek, hogy „Crime Minister”.
Az ország történelme vérzivataros volt, amit most hosszasan nem részleteznék. Lakói – részben nyelvi okokból – nemigen tudták megértetni magukat sem a környező területek népeivel, sem a nagy birodalmakkal, amelyek újra meg újra megszállták, amikor hódítani szottyant kedvük. Telt-múlt az idő, majd néhány balul sikerült próbálkozás után eljött a fülkeforradalom, és beköszöntött a narancskor (amely azonban nem tévesztendő össze semmiféle aranykorral). A kétharmados vezérek tanultak a múlt hibáiból, igyekeztek a legszebb hagyományokat megőrizni vagy feleleveníteni. A narancskirály a Narancstörvény módosításával visszaállította a feudalizmust. A népnek nem egészen a felét ez nagy megnyugvással töltötte el, mert biztosak lehettek benne, hogy az asztalukon mindig lesz friss narancslé, nem úgy, mint a zűrzavaros XX. században, amikor az sokáig hiánycikk volt.
Visszanyúltak a régi cserkészmozgalomhoz, ami eredetileg politikamentes volt, de a történelemből azt a következtetést vonták le, hogy célszerűbb lesz a narancsos változatát támogatni. Így – korábbi sikeres példákat alapul véve – létrehozták a NER-dobosok és a NER-pionírok szövetségét (NER = Narancs Egységfront Reloaded). Az egykori kék és piros nyakkendőket felváltotta a praktikusabb és az elkötelezettséget sokkal egyértelműbben kifejező narancsszínű nyakkendő, amelynek napi alapon történő viselését minden valamirevaló gyerek és fiatal már-már szinte kötelességének érezte. A munka világában szintén jelentős átalakulások mentek végbe. Egyre-másra Narancsista Brigádok alakultak először az állami vállalatoknál, később pedig már a maszek, akarom mondani magán, de azért baráti kézben lévő cégeknél is. A narancskirály új kitüntetést alapított, hogy elismerje a narancsköztársaságért harcoló leghűségesebb követőit. A Narancsrend Narancs Fokozatát csak az nyerhette el, aki mindent megtett a narancskirály érdekeinek előmozdításáért. A legnarancsistább támogatók pedig nemcsak kitüntetést, hanem még sok minden mást is kaptak: ilyen volt például a régi harcostárs, Narancsi Pista, aki elsőként kapta meg a narigarcha kiskeresztet. De sajnos voltak olyanok is, akik szégyent hoztak a narancskirály fejére, mert nem éltették elég lelkesen, amikor a Narancsmenet hosszú, tömött soraiban vonultak. Az ilyen kegyvesztetteknek – mint például a dolgokat más szemüvegen keresztül szemlélő Narancsics Tibónak is – önkéntes száműzetésbe kellett vonulniuk és messzi országokban kellett elbujdokolniuk. És még örülhettek, hogy sértetlenül távozhattak.
A narancskirály előremutató intézkedésként létrehozta a Narancsos Lovagrendet, aminek élére Nagy-Vadász Zsoltot nevezte ki, majd nem sokkal később államvallássá nyilvánította a Narancsfa Gyülekezetet, aminek ő maga lett a feje. A rend – de főleg a béke – megvédésébe igyekezett bevonni az emberek széles tömegeit, így megalakult a Narancsőrség. A sokak szemében addigra már inkább narancsosnak tűnő vörös vagy piros csíkot narancsszínűre cseréltette le a Narlament, méghozzá 2/3-os többséggel. Nem volt szükség népszavazásra, éppen elégnek bizonyult egy rapid nemzeti konzultáció, amely ezúttal csupán egyetlen kérdést tartalmazott:
Egyetért Ön azzal, hogy a véres kommunizmusra emlékeztető vörös szín helyett a nemzeti trikolór mostantól a C-vitamin erejére utaló és Narancs-díjas nagyjaink eszmeiségét megidéző, ergo sokkal egészségesebb narancsszínt tartalmazza, hűen tükrözve bölcs narancsurunk iránti szeretetünket?
Az egyszerűség kedvéért az IGEN mezőbe előre belenyomtattak egy X-et, hogy ne kelljen sokat vacakolni, továbbá a NEM mező alatt egy *-gal ellátott apró betűs megjegyzés volt olvasható, ami így szólt: „Amennyiben Ön a NEM-et választja, adja meg a személyes adatait az alábbi mezők kitöltésével, majd írja alá jelen nyilatkozatot. Ez azért szükséges, hogy az Ön neve felkerüljön a Stop Anti-Narancsista! listára. A NEM válasz bejelölése Önre nézve semmilyen további kötelezettséggel nem jár, ugyanakkor az adatai önkéntes megadásával Ön kifejezi azon szándékát, hogy a jövőben nem kíván részt venni a nemzeti konzultációkban, illetve hozzájárulását adja egyfelől ahhoz, hogy a nevét a szavazói névjegyzékből örökre töröljük, másfelől ahhoz, hogy az Ön nevét is tartalmazó listát a Narancsmegfigyelő a saját belátása szerinti gyakorisággal és módon nyilvánosságra hozza.”
Aki nem hiszi, járjon utána.
(A cikk első változata 2018.04.22-én jelent meg.)