Kéri László: Az orbáni „örökséget” még évtizedekig fogjuk nyögni

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: Az elmúlt héten minden a kormánylakalulás körül forgott. Hogyan értékelhetjük az új szereplők felbukkanását?

Kéri László: Valóban, az elmúlt napok során a kormány újbóli megalakulása és részleges átalakítása minden egyéb eseményt háttérbe szorított. A kormányfői „bemutatkozó beszéd” számos kommentátort arra indított, hogy megpróbáljon minél nagyobb távlatokra érvényes kormányzati filozófiát találni Orbán Viktor szavaiban. Ami azt illeti, adott is rá elég okot. Szinte senki nem hagyta szó nélkül azt a meglepő fordulatot, miszerint legalább további 12 évre tervezi meghatározó jellegű jelenlétét. Azt hiszem, nem arról volt itt szó, mintha ő valóban azt hinné, hogy még több mint egy évtizedig szeretne kormányfő maradni. Sokkal inkább hiheti azt, hogy az egyvégtében három, töretlenül az ő személyéhez kötődő ciklusnak már önmagában is lehetséges olyan következménye, amelynek a kisugárzó hatása legalább olyan hosszan hat majd a későbbiekben, amennyi ideig valóban tartott. S ebben részben igaza is lehet, csak a nem egészen úgy, mint ahogyan mindezt előre igyekezett megünnepelni.

ZSPB.: Mire gondol?

K.L.: Arra, hogy az ő olvasatában a személyéhez és pártjához fűződő korszaknak egyértelműen csupa pozitív, mondhatni, történelemformáló jelentőséget tulajdonít.

Az a helyzet, hogy az általa egyetlen pillanatra sem érzékelt negatívumoknak, a személye révén feledhetetlenné tett kudarcoknak, hosszan ható rossz döntéseknek, hanyatlásoknak is legalább évtizednyi hosszan fogjuk nyögni a következményeit. A horribilis összegekért felépített, üresen kongó stadionok majd valaha az akaratától függetlenül is ékesen fognak tanúskodni évtizedes megalomániájának költségeiről és nevetségességéről.

Az Orbán-időszaknak is meglesznek azok a fárasztóan szánalmas emlékei, mint amit én katonakoromban - az alföldi puszták porában kúszva - megtapasztalhattam a Rákosi-korban telepített és tönkretett gyapotföldek használhatatlan és szúrós parcelláiban. És ma még azt sem tudhatjuk, hogy az ezermilliárdokkal eladósított beruházásainak hány generáció nyögi majd a terheit: Paks II-jét, meg a belgrádi, kolozsvári vasútvonalakét… Egy mondatban összegezve: Orbán Viktor ma még csak az egyértelműen őt igazoló jegyeknek szeretne történelmi jelentőséget tulajdonítani, miközben szaporodnak azok a jelenségek is, amelyek a legkevésbé sem fogják őt és társait kizárólag aranylapokra felróva megörökíteni.

ZSPB.: Lehet, hogy Lázár is erre gondolhatott?

K.L.: Az kétségtelen, hogy a kormányalakítás során megmutatkozott jövés-menésből nem véletlenül az ő távozása váltotta ki a legsokfélébb és legzajosabb visszhangokat.

Az általa megidézett Cassandra-levél bármely olvasóból furcsa borzongást válthatott ki, hiszen a legkevésbé sem csöng össze az elmúlt heti ünnepi eufória mindent rózsaszínű ködbe burkoló varázslatával. Persze, hallani, hogy egy megbántott, félreállított emberről van szó, én meg azt hiszem, hogy ennél sokkal többről.

Esetében olyan ember aggodalma szólalt meg, akinek a kormányfő mellett a legtöbb és legmélyebb lehetősége volt sok éven át beletekinteni mindabba, amelyről feltehetően még az átlagos Fidesz-képviselők többségének sincs túl sok fogalma. Ráadásul Lázár János számomra az egytelen olyan szereplőnek látszott, akinek megragadhatóan önálló politikusi személyisége volt, s ezt a tényt időnként meglehetősen kihívóan igyekezett demonstrálni. S még valami: Csányi befolyása, jelentősége, mintha töretlen lenne, én meg arra is emlékszem, hogy az elmúlt évtizedek során Lázár János volt az egytelen olyan politikus, aki a nyilvánosság előtt merte, képes volt bírálni Csányi Sándor túlhatalmát. S ha van valami logika a sátáni/orbáni személyzeti játszmákban, akkor a legközelebbi tisztáldozat ő lehet. (Meglehet, mostanában a korábbiaknál gyakrabban érdemes számba vennie szingapúri kintlévőségeit.)

ZSPB.: Na és a többi kormányzati újdonság? A honvédelem súlytalanítása?

K.L.: Harminc év átlagában ritkán fordult elő, hogy a honvédelmi tárca élén fajsúlyos politikus ült volna. Pillantsunk végig e soron egy másodpercre: ki emlékszik Für Lajos miniszterségére? Szabó Jánoséra? Juhász Ferencére? Hende Csabáéra? Ehhez képest akár még az is lehetséges, hogy az egyik legmagasabb beosztású, hivatásos katona miniszterré tétele az egész terület számára páratlanul jelentős szakmai előrelépést hozhat.

Igaz, szokatlan lépés a honvédelem civil felügyeletének figyelmen kívül hagyása, de az is rengeteget elárulhat a jelen kormányzat filozófiájáról, ha ezt a „civil Kontrollt” Németh Szilárd testesíti meg…

Ami viszont az egész kormányszerkezet kapcsán feltűnő lehet: e kabinet felében olyan miniszterek találhatók, akiknek az égvilágon semmiféle politikai/hatalmi hátterük nincs, és az egyetlen érv mellettük az lehet, hogy szakterületük elismerten kiemelkedő képviselői. Ez egyfelől jelentheti azt is, hogy a korábbi állapotokhoz képest minőségi ugrás következik az adott tárcák munkájának szakmai színvonalában. Másfelől viszont azt is, hogy a kormányfőhöz való kizárólagos kötöttségük miatt védtelenségük olyan mértékű, amire ritkán volt csak példa. Ősszel már látni fogjuk, hogy e két - meglehetősen ellentétes - szempont közül melyik lesz az erősebb hatású.