Stop Soros, stop hajléktalanság, stop MTA-kutatók és stop főbírák - ez az Orbán-rezsim
Szörnyen árulkodó és sokat mond a jelenlegi vezetésről, milyen témákat kezel az elmúlt időszakban kiemelt ügyként. Az a fajta lesújtó, megalázó és gazember hozzáállás, amit a NER-társaktól láthattunk és láthatunk ma is, előrevetíti, mire számíthatunk az elkövetkező években.
Nem volt túl nagy meglepetés, hogy elfogadták a Stop Soros névre hallgató, számos kérdőjelet maga után hagyó törvénycsomagot. Hogy pontosan a gyakorlatban hogyan fog kinézni a benne foglalt szabályozási rendszer alkalmazása, nagy kérdés. Az viszont már most biztos, hogy egy civilszervezetekre szabott különadóról is beszélnek. Ahogyan az is, hogy Szijjártó Péter rendkívül kártékony, „indulatpolitizálása” nyomán Magyarország egyébként is nagyon csúfos állapotban lévő nemzetközi hírnevét ez még inkább rontja.
Mint tudjuk, a hajléktalanság betiltását célzó szabályozás átment, miután az Alaptörvény hetedik módosítását a kormány kezdeményezésére szerdán elfogadta az Országgyűlés. Kijelenthetjük hát, hogy de jure betiltották a hajléktalanságot Magyarországon. Arról persze egy pillanatig sincs szó, hogy szakmai szervezetekkel együttműködve kidolgoztak volna egy hajléktalanokat segítő, komplex tervet, inkább csak úgy betiltották a dolgot. Mennyivel egyszerűbb!
A szabad, autonóm tudományos élet ellehetetlenítése valamennyi autoriter rendszer alapvető törekvése. Itt is pontosan ugyanarról van szó, mint bármely másik esetben: a rezsimnek uralma alá kell hajtania mindenkit, azt kell éreztetni, hogy a hatalom olyan, akárcsak egy minden felett ott lebegő sötét valami, amitől jobb inkább tartani, illetve annak deklarálása, hogy „természetesen” csak olyan kutatók kellenek, akik azt kutatják, amit mi mondunk nekik. Vélhetően Raffay Ernőnek ezzel a gondolattal vajmi kevés baja van, hiszen a kormány egyik fő ideológusának számító történész jól láthatóan a „mi vs ők” megosztó logikájában hisz. Schmidt Máriáról nem is beszélve...
Ami pedig az Orbán-csicska Magyar Idők nevezetű propagandalapot illeti, nos, hogy egy filmbeli klasszikus kifejezéssel éljek, fullba nyomják a kretént. Történetesen azért, mert cikkeiben most már sokadszorra támadnak meg és jelentenek fel főbírókat az Országos Bírói Tanácsból. Hogy miért? Mert néhány tag nem mindenben ért egyet a kormánnyal, és ez elfogadhatatlan. Csak egy példa: az OBT egyik tagjáról „hosszas nyomozás után kiderítették”, hogy követi a Twitteren Pardavi Mártát és Léderer Andrást, a Helsinki Bizottság két vezetőjét, a New York Timesnak adott nyilatkozatában pedig jogtalannak nevezte Handó Tünde bírói kinevezési gyakorlatát. Úgy vélem, ez a fajta házmestertempó végtelenül káros az országnak már rövidtávon is, de hosszútávon még inkább.
Szégyenteljes, hogy 2018-ban ilyen „ügyekkel” foglalkozik a magyar kormány. Miközben a közpénzt, azaz a mi pénzünket gátlástalanul és megállíthatatlanul ömlesztik a béka segge alatti szinten lévő fociba, illetve gombamód szaporodnak a később üresen kongó és senkinek sem kellő stadionok, addig egyre szűkülnek maradék szabadságjogaink, az ország mind inkább elszigetelődik, eddigi szövetségeseink pedig egyre jobban elfordulnak tőlünk.
Nem ártana néha elgondolkodni azon, vajon milyen jövő vár ránk 10-20 év múlva? Nem azon kellene Orbánnak filóznia, milyenek legyenek a lelátóink, hanem hogy milyenek így a kilátásaink.