Hova tűnt Karácsony Gergely?
Tényleg, mi lett a "miniszterelnöki babérokra törő", „a faszért vállaltam el ezt az egészet” Karigerivel és az ő hangzatos, már a választások előtt is nehezen komolyan vehető ígéreteivel?
Sokan a kezdetektől megmosolyogták, április 8-a után pedig kiderült, hogy teljes joggal. Csekély számban voltak olyanok is, akik érthetetlen módon benne látták azt a személyt, aki elzavarhatja Orbánt. Nézzük, melyek voltak Karácsony Gergely vesszőfutásának jelentősebb állomásai. Előre leszögezzük - mivel rendkívül sok szórakoztató pillanata volt az ellenzéki szavazatok morzsolásának szándékával még a kormánypárt által is reklámozott jelöltnek - nem fogjuk mindet felsorolni.
Már egy tavaly decemberi cikkünkben arról írtunk, hogy a realitásérzékét végképp elveszítve továbbra is a kormányzásra, vagyis inkább a szántásra készül Karácsony Gergely.
Egy kiszivárgott hangfelvétel szerint, ekkorra már megbánta, hogy belevágott:
„…a faszért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.”
A karácsonyi vicckampány folytatásaként hősünk ebben az időszakban a következő kijelentéseket is eleresztette:
Az én személyes ambícióm nem a miniszterelnök-jelöltségem, hanem az, hogy legyen egyáltalán az ellenzékkel közös ajánlat. A közös ajánlatnak egy egyszerű aktivistájaként is el tudom magam képzelni, aki az aluljáróban szórólapokat osztogat, meg el tudom magam képzelni kormányfő-jelöltként is.
Sajnos nem élt azzal a korábbi javaslatunkkal, miszerint mindenki jobban járna, ha a szórólapozás mellett tenné le a voksát.
Persze Kunhalmi Ágnessel kapcsolatban is kifejtette markáns gondolatait:
Kunhalmi Ágnesről pedig azt gondolom, hogy ő ahhoz a fiatal generációhoz tartozik, amelyik hitelesen beszél a megújuló baloldali ajánlatról, és vele nagyon szívesen felszántom az országot. És nem azért, mert csinos, hanem azért, mert okos és elkötelezett…
Egyre világosabbá vált, hogy ezek az üres, megmosolyogtató szavak maximum Orbán érdekeit szolgálják, hiszen azok, akik benyelték ezt a maszlagot, egy esélytelen jelöltre szavaztak, ez pedig tökéletesen megfelelt a Fidesznek.
Később Juhász Péter számára is világossá vált, hogy a Karácsony Gergellyel kampányoló MSZP-t tényleg csak a pénz érdekli.
Az Együtt elnöke szerint már ekkor bebizonyosodott, hogy az MSZP-nek a pénz sokkal fontosabb, mint Orbán leváltása. Felháborítónak találja azt a kettős játékot, amit az MSZP folytat: miközben Karácsony Gergely kiáll, és fennhangon hirdeti, hogy elhozta az összefogást, addig a mögötte álló szocialisták minden lehetséges eszközzel ellehetetlenítik azt.
Közben - szintén még a választások előtt - mintha csak az ország gondolkodó részének véleménye jelent volna meg képileg:
Horn Gábor sem túl hízelgően beszélt a Karácsony-jelenségről:
De arról is olvashattak itt a Zsúrpubin, hogy az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egyik nap egyeztetésre hívta, másnap kikosarazta a legesélyesebb jelöltet, Vona Gábort, majd már egyenesen Orbánt látta volna szívesen az ügyvezető kormány élén.
A vergődés végeredményét április 8-án, késő este mindenki láthatta.
Valószínűleg maga Karácsony Gergely sem gondolta komolyan ezt az egészet, de könnyen lehet az is, hogy teljesen más irányú motivációval bírt.
A fentiek tudatában pedig mindenki gondolja át, hogy érdemes-e egy olyan jelöltre voksolni, akiről messziről ordít, hogy alkalmatlan és szemernyi esélye sincs Orbánnal szemben. Ugyanis, aki ezt teszi, az "Orbánra szavaz" azzal, hogy egy mérhetetlen népszerűségű ellenzéki jelöltet támogat, mindezt pusztán azért, mert nem veszi a fáradtságot arra, hogy komolyan tájékozódjon a jelöltekről.
Közben Karigeri köszöni, jól van, Zugló polgármestereként bizonyára már elfelejtette mit ígért, talán azt is, hogy miért. Az biztos, hogy valaki örült annak, hogy ezt az embert sikerült egészen a választásokig mesterségesen a köztudatba pumpálni, ezzel pedig tovább morzsolni az ellenzéki szavazatokat. Ezt az embert pedig Orbán Viktornak hívják.