Mi ma Gajdics Ottó?
Mindig felemelő pillanata a médiatörténelemnek, mikor egy, Orbán Viktor ánuszában folyamatosan lefetyelő médiacsicska a szervilis kínlódásában arra vetemedik, hogy véleményez, sőt erkölcsi ítéletet mond valaki másról. Jelen esetben a Gajdics Ottó nevű lelkes hatalmi csatlós (úgy a jelenben, mint '89 előtt a KISZ-ben) igyekezett publicisztikát alkotni Vona Gábor új foglalkozásáról.
A teljesség igénye nélkül, nézzünk csak néhány fideszes zászlót lengető mondatot a szimpatikus írásból:
"(...) ma egy bukott pártelnök, aki visszatalált ügynöki gyökereihez a kereskedelemben, egy kétes szavatosságú politikai keveréket próbál eladni nekünk."
"Vona Gábor szerint nem a parlamentben dőlnek el a fontos ügyek. Ezért a fej és a szív lesz az új csatatere. Mindezt úgy képzeljük el, hogy hetente ül majd be az autójába – újfent Gyurcsányt majmolva –, hogy vidéki lakodalmas videók hangulatát idézve ránk zúdítsa sértett énjének rövid szöveges üzenetekbe sűrített esszenciáját. Közben várja a szponzorok és hirdetők befizetéseit.
Hiába no, a XXI. században már nem a porszívó a sláger!"
Nos, tehát, akkor Vona Gábor egy Gyurcsányt majmoló, jelentéktelen bukott pártelnök, aki sértettségében még próbál vergődni a hazugságaival. Vajon jelentéktelensége akkor miért késztet írásra még mindig egy főszerkesztő, hatalmi magaslaton pózoló briliáns Gajdics Ottót? Érdekes, nem?
Tényleg, egyáltalán mi ma Gajdics Ottó?
Alkossunk mi is véleményt: Alighanem egy elvtelen hatalom elvtelen, egydimenziós szolgája, aki ugyan most még fürdőzik a csicskamunkáért járó bérezés és a klientúra által köré vont gagyi, egyperces dicsfényben, de a bukás után olyan röpke másodpercek alatt merül majd a feledés homályába, hogy hirtelen azt se fogja tudni, melyik oldalra csapja a sokat foglalkoztatott nyelvét. Egy kereszténydemokratának azonban illene tudni: tetteivel valahol, valamikor el kell majd számolnia. És ott ki áll majd vajon tisztább lelkiismerettel? A szervilis fideszkegyenc vagy a "porszívóügynök" Vona Gábor?