Jól megmentették a devizásokat: 2018 második negyedévében napi 15 kilakoltatás történt
Mint tudjuk, (a kritikákkal szembeni fellépésben) erős és (saját hatalmának korlátlanságára) büszke kormányunk sikeresen megmentette a devizahitel-károsultakat. Olyannyira, hogy hivatalos adatok szerint 2018 második negyedévében összesen 1355 kilakoltatás történt.
Nemrégiben járták be az internetet azok a képsorok, amelyek egy asszonyt mutattak sokkos állapotban, miközben folyik a kilakoltatása, végül pedig a helyszínt biztosító rendőr karjai között ájult el és esett össze. A szívszorító, felháborító videó után sokan feltették a kérdést magukban: hogyan történhetett ilyesmi az évek óta ezen a téren (is) folytatott sikerpropaganda dacára? Hát úgy, hogy kizárólag kommunikációs szinten „oldották meg” a problémát, érdemi lépés, ami a devizások széles tömegeinek nyújtott volna valódi segítséget, nem történt.
Mint ismert, a gazdasági világválság következtében 2009-től brutálisan megemelkedett az euró és a svájci frank árfolyama, emiatt rengeteg devizahiteles került borzasztóan nehéz helyzetbe. Orbánék a Jolly Jokernek szánt végtörlesztéssel – ami 2012 végéig volt igényelhető – leginkább a magasabb jövedelmű és egyébként is tartalékokkal rendelkező háztartásoknak segített, az alacsonyabb keresetű, jelentősebb megtakarítással nem rendelkező honfitársainknak egyáltalán nem. A később bevezetett árfolyamgát, illetve a Nemzeti Eszközkezelő bevonása szintén csak keveseknek jelentett valódi alternatívát, hogy ne veszítsék el otthonaikat. Jól látható, hogy a kormány többé nem kíván ezzel a problémával foglalkozni: a devizahiteleseket egyszerűen az árok szélén hagyta, s ha túl hangosan ágálnak, belöki őket olyan mélyre, hogy ne legyenek többé szem előtt.
Néhány napja nyilatkozott a témában jártas egyik szakember, Barabás Gyula az ATV-nek, aki elmondta, hogy amit most látunk, az csak a jéghegy csúcsa, szerinte ugyanis havonta körülbelül 10 ezer ember veszíti el otthonát, továbbá majdnem 400 ezer embert fenyeget ilyen veszély. Barabás Gyula úgy magyarázta álláspontját, hogy a hivatalos adatok csak a rendőri erővel történő kilakoltatásokat foglalják magukba, ezzel szemben sokan vannak olyanok is, akik önként hagyják el az otthonaikat valamilyen hiteladósság miatt.
Összehasonlításul álljon itt egy friss hír: Párizs városa ősztől ismét szabályozza az albérletárakat, hogy a szegényebbek ne szoruljanak ki a fővárosból. Az albérleti díjak plafonjának 2017-es eltörlése jelentős áremelkedést hozott, így a párizsi Városháza ősztől újra arra készül, hogy maximalizálja az albérletek árait. A baloldali városvezetés úgy véli, „ez elengedhetetlen ahhoz, hogy azok, akik Párizsban dolgoznak, ott is lakhassanak, különösen a fiatalok, az egyetemisták, az egyszülős és a középosztálybeli családok, akik a leginkább profitáltak az albérletplafonból”. Az albérletárak szabályozása egyébként több európai országban és nagyvárosban régóta működik, így például Berlinben, Svédországban, Hollandiában és Svájcban is. A cél, hogy az Airbnb-hez hasonló trendek árdrágító hatását valahogyan ellensúlyozzák.
Nocsak, a hanyatló Nyugat megint „bebizonyította”, hogy nem foglalkozik saját állampolgáraival, csak a migránsokat támogatja! Nálunk, ebben a „régi vágású kereszténydemokráciában”, ahol Orbán és társai mindenféle ellenállás nélkül azt tehetnek, amit csak akarnak, sem az albérleti díjaknak, sem a pofátlan lopásnak és hazudozásnak nincs plafonja. Sem pedig alja annak a mély szakadéknak, ahova Magyarország zuhan.