Kéri László: Az oktatás és az egészségügy megállíthatatlanul a szétesés felé tart, miközben a Fidesz-elitnek fogalma sincs, milyen országban él
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Úgy tűnik, hirtelen újra a régi sebességen pörögnek a közéleti események.
Kéri László: Az elmúlt héten legalább négy-öt olyan esemény/folyamat tanúi lehettünk, amelyek mindegyike megérdemelné a tüzetesebb elemzési figyelmet. A kormányfő sok tekintetben tanulságos ázsiai „rokonlátogatásának” tanulságait még meg sem emészthettük, s máris a nyakunkba szakadtak a strasbourgi európai parlamenti helyzetértékelés előhangjai. Ha a mögöttünk hagyott hét krónikáját a hírek gyakorisága és fontossága következtében írnánk, akkor nem is tehetnénk mást, mint azt, hogy az elmúlt napok ebbéli kormányzati visszhangját elemezzük.
Látható, hogy a Fidesz-elit valamennyi tagja óriási erővel igyekszik a jelentést és a várható szavazási eredményt előre diszkreditálni. Egyhangú kórusként mondogatják reggeltől estig, hogy mindez a migráns-ügyben tanúsított magyar ellenállásért való meg nem érdemelt büntetés, miközben erősen bízhatnak abban, hogy a közvélemény túlnyomó többsége egyáltalán nem ismeri a Sargentini-jelentés tényleges tartalmát.
Azt javaslom, hogy erre a nagyon fontos problémakörre egy hét múlva térjünk vissza, már a lezajlott európai parlamenti ülés és döntés ismeretében! Úgy érzékelem, hogy a véletlenek következtében ezen a héten talán százezrek számára is újra meg újra személyesebben is átélhetővé vált egy-két olyan alrendszer krónikus válsága, amelyről persze sokat tudunk és mindennap beszélünk. Naná, hogy az egészségügyről meg az oktatásról van megint és mindig szó. Mégis, ezen a héten úgy hiszem, valami újabb elemmel gyarapodhattak a sok éve szaporodó negatív élményeink. Most már nemcsak azt tudhatjuk, hogy ez a két alrendszer megállíthatatlanul a szétesés felé tart, hanem azt is, hogy ez a vészhelyzet a kormányzó elit tagjait közvetlenül nemigen érinti, ezért aztán nem is képesek kellő komolysággal megélni mindazt, amit viszont milliónyi magyar állampolgár naponta megszenvedhet.
ZSPB.: Pontosan mit ért ez alatt?
K.L.: Részben arra gondolok, hogy a megszólaló kormányzati és fideszes politikusok az összes nyilvánvaló válságjelre reflexesen elhárító, pozitívumokat felmutató statisztikákkal, számokkal jönnek elő, amivel azt üzenik a társadalomnak, hogy: „Ti ezt is mind rosszul tudjátok, mert minden a legjobb irányba fejlődik, csak benneteket megzavarnak az ellenséges erők…”. Magyarán: „ne a szemeteknek, a saját tapasztalataitoknak higgyetek, hanem a kormányzati propagandának és az általunk eluralt médiaképnek”. Lehet, nincsenek ezzel tisztában, de e viselkedéssel/mintával eleve kétségbe vonják a társadalom saját jogon megszerezhető tapasztalatainak a jogosságát.
Az emberek pedig annyira nem hülyék, hogy ne emlékeznének a múltból ama rendszer bukására, amelyik hasonlóan kiskorúnak tartotta őket, és erőszakosan várta el a központilag előírott társadalomkép elfogadását.
Eme nagyon is ismerős viszolygáshoz társul mostanában egy újabb, és a korábbi jóindulatú attitűdöket radikálisan megváltoztatni képes felismerés. Mégpedig annak tudatosodása, hogy: „Ezek még képmutató módon át is vágnak bennünket!”.
ZSPB.: Mi lenne a „másik tapasztalat”?
K.L.: Az, amin ezen a héten többször is hírekké válva töprenghettünk el.
Azok szerint nagyszerű a magyar közoktatás, akiknek eszük ágában sincs a saját gyerekeikkel megismertetni ezt a nagyszerű színvonalat.
Akik a gyerekeiket a legexkluzívabb hazai középiskolákban és nyugati egyetemeken taníttatják tovább, mert ezt megengedhetik maguknak. (Érdekes… egyik elitgyerek sem jár kazah, kirgiz és türkmén egyetemekre, pedig tudhatnák, hogy az ősi gyökereinkkel oda lennénk láncolva. Valami fatális tévedés okán valamennyi Fidesz-vezető gyerekei inkább a hanyatló, összeomlani kész Nyugat egyetemeit látogatták. Komoly bajuk lehet még ebből, nem?) S valami hasonló helyzet alakult ki az egészségügyi ellátás során is, hiszen az uralkodó osztály még a Kádár-korszak különleges ellátást is felülmúló, és több fajta lehetőséggel rendelkezik. Így azután nehéz lehet nekik elképzelni, milyen az, amikor valaki nyolc-tíz órán át tétlenül és kiszolgáltatottan várakozik a sürgősségi ellátókban.
ZSPB.: Lehet, hogy ennek az évtizede berendezkedett elitnek egyre kevésvbé van fogalma arról, hogy milyen országban él?
K.L.: Ennek bizonyítékaként elegendő meghallgatni bármelyik kormányzati vagy pártvezető bármiféle beszédét. Az egyre nagyobb nehézségeket megélő középrétegek és a tartósan lecsúszó pályára került alsó középosztály tagjaira a mindennapok során alapvetően négy alrendszer egyre súlyosabb gondjai nehezednek. Hogyan juthat a gyereke felnőve olyan álláshoz, ami megfelelő és el is tudja majd tartani magát és leendő családját? Hogyan lesz a gyereknek lakása felnőtt korában? Mi lesz a családdal, ha bármelyikük megbetegszik? Hol és mit tanulhat a gyerek, amivel majd később biztosan boldogulhat? Ma Magyarországon a társadalom nagyobbik részét vagy az egyik, vagy egyszerre a négy nehezen megoldható probléma köti gúzsba, különböző életkori fázisokban. A Fidesz-elithez tartozó szűkebb köröknek mind a négyre megvan a kollektív válasza, feltéve, hogy eme elit körökhöz tudsz kapcsolódni. Lakáskérdések helyett szorongató villa és kastély problémákkal kell megküzdeni; állásügyekkel pedig nem kell bajlódni, mert azt a hálózat automatikusan intézi el. Egészségügyi ellátást a megerősödött hazai magánszféra biztosítani tudja kellő ellenszolgáltatás fejében. Vagy ha itthon nem, akkor legfeljebb Ausztriáig kell csak elmenni. Az oktatási különutak hasznosságáról pedig éppen a legérintettebb ágazati vezetőktől kaptunk tanulságos leckét a héten. Igaz, azt is megtudhattuk, hogy mindez az ő magánügyük. Ez az érvelés azért is bravúros, mert akaratlanul is frappánsan fejezi ki az új Rendszer karakterét, a NER lényegét. Azt, hogy én mit teszek, az az én magánügyem, de az is, hogy mit teszek és mit tehetek meg VELETEK.