Itt élned, nyalnod kell!
.jpg)
A NAT (Nemzeti alaptanterv) tervezetét több mint egy hónapja hozták nyilvánosságra, hogy véleményezhesse mindenki, aki csak akarja. A vitaanyag több ENSZ alapdokumentumra és egyezményre is hivatkozik. Elvtársak, beszivárogtak sorainkba az ENSZ ügynökei?!
Miközben a héten Виктор Орбан a hazánkba látogató török diktátortól magánórákat egy nép terrorizálásának leghatékonyabb módszereiről, amiket azután majd az orosz, kínai és vietnámi „népi demokráciák” vezéreitől átvett elemekkel összegyúrva próbál egy, még a mainál is markánsan fideszesebb egypártrendszerré alakítani, addig az említett dokumentum szerzői kiemelik a szabadság és a demokrácia tiszteletét, továbbá a nemzeti identitás és kulturális hagyományok mellett a kulturális tolerancia, a szolidaritás és az emberi jogok tiszteletben tartását is fontos értéknek tartják csakúgy, mint az európai azonosságtudatot, illetve az aktív állampolgárságra és demokráciára nevelést.
A fenti szép alapelvekre történő hivatkozások dacára a tervezetet a megjelenésétől fogva számos oktatási szakértő kritizálja. A legenyhébb észrevétel, hogy a rendszer túl merev, a legsúlyosabb az, hogy ez „nem a nemzet NAT-ja”, azaz nem a felnövő generációk érdekeit szolgálja.
Mindenesetre a miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely már szeptember első napjaiban biztosan tudta, hogy a NAT tervezetében „komoly változtatásokra” van szükség. Hogy miért kellett ezt mondania, lehet, hogy maga se tudta, de a Fidesz-kormány kiindulási pontként, közös nevezőként talán mérlegelhetné, hogy a következő nemzedékek sorsát meghatározó dokumentum címlapja így nézzen ki. Ha pedig a tartalom is ehhez lenne igazítva, abból igazi unortodox sikertörténet lehetne.
Bevallom, kicsit elaludtam, így nem kizárt, hogy elkéstem mindezzel, hiszen szeptember végéig kellett volna a témához érdemben hozzászólni, ugyanakkor „visszamenőleges hatállyal” talán mégis befogadhatnák majd a javaslatom az illetékes elvtársak (itt nem a NAT-ot kidolgozó szakemberekre célzok, hanem azokra a döntéshozókra, akik ugyan nem konyítanak a területhez, viszont a „legfőbb akaratot” ki tudják kényszeríteni a szakmaisággal szemben). Tudjuk, az ilyesmi egyáltalán nem probléma, amennyiben a fideszes elit úgy ítéli meg, hogy profitálni tud valamiből. És hát pont ebből ne tudna? Ezennel felajánlom a munkám ellenértékét ennek az izgalmas, új koncepciónak, illetve vizuális megjelenítésnek a továbbfejlesztésére (lásd: kommunista szombat).
Vagy ha „szerénységből” (mert április óta azt is tudjuk, hogy most kell szerénynek lenni) ezt nem is fogadhatják el az illetékes elvtársak, nehogy bárkinek is (pláne nekem) le legyenek kötelezve, akkor legalább a Himnusz alábbi sorait érdemes lenne megfontolniuk mottóként.
