Kéri László: Ha Orbán itt élne, ezen a földön, akkor nem válhatna hírré az, hogy „most már ő is komolyan aggódik” az egészségügyben tapasztalható tarthatatlan botrányok miatt
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Kásler Miklós megint előtérbe került az elmúlt napokban, hetekben…
Kéri László: Ez jelenthet jót is, meg az is lehetséges, hogy ez a népszerűség kedvezőtlen folyamatoknak köszönhető. Talán nem kell külön magyarázat arra nézve, hogy Kásler doktor kapcsán az utóbbi esetről van szó. Ha csak az elmúlt két-három hét egészségügyi botránykrónikáját vennénk számba, akkor már csupán az ügyek vázlatszerű felsorolásával is kitölthetnénk a mai beszélgetésünk terjedelmi kereteit. Honvédkórháztól Ajkáig, indokolatlan haláloktól államtitkári lemondásig, cáfolatoktól beismerésekig terjedhetne a lista, nem beszélve arról a sokat mondó hírről, miszerint maga a kormányfő kétszer is szükségét látta annak, hogy külön, személy szerint is tárgyaljon szakminiszterével.
ZSPB: Ez normális dolog?
Kéri László: Őszintén szólva, nem is értem, hogyan tudott e kétszeri találkozó hírré válni. Az ember azt hinné, hogy egy kormányfő naponta találkozik a minisztereivel, hiszen egy tucatnyian vannak csak. S ha gond van - mint ahogyan e tárcánál naponta halhattunk botrányokról -, akkor naponta többször is tárgyalhatnának.
Ez az egész megint része valami szemfényvesztő játszmának, feltehetően a későbbi lapátra tételt előkészíteni hívatott, mesterséges hírverésről lehet szó. A távoli Marson élő, isteni eredetű uralkodó meghallotta a szférák zenéjéből, hogy valami gondok lehetnek a magyarországi egészségügyben, ezért - személyesen is szeretne tájékozódni…Nevetséges… Ha itt élne, ezen a földön, akkor nem válhatna hírré az, hogy „most már ő is komolyan aggódik” az egészségügyben tapasztalható tarthatatlan botrányok miatt…De nézzük meg a jelenség mögötti komolyabb szerkezeti elemek helyzetét.
ZSPB: Mi lenne az?
Kéri László: Mindenekelőtt az, hogy Kásler doktor egy olyan helyzetet örökölt meg, amelyről sok-sok éve, mondhatnánk, hogy évtizedek óta tudható a reménytelen leépülés ténye. Nem az új miniszter tehet arról, ami az eleve rosszul kiépült és mindinkább haldokló magyar egészségügyet a sírba teszi. Őt legfeljebb azért lehetne elmarasztalni, hogy a fellépéséhez fűződő változások komolyságához alaptalan látszatokat keltett. Amivel most neki kellene megbirkózni, abba már tucatnyi miniszternek törött bele a bicskája, csaknem harminc éve, folytatólagosan.
ZSPB: Konkrétan, mibe is?
Kéri László: Vegyük példákként csak azokat, amikről ő is hosszasan beszélt nemrég egy szakmai fórumon:
- a kórházfinanszírozás tarthatatlan helyzetének megváltoztatásáról,
- az alapellátási tevékenységek pontos rögzítéséről,
- a magán és az állami egészségügy egymáshoz való viszonyának tisztázásáról
Ezek mind-mind olyan kérdések és feladatok, amelyeket évtizedek óta hallhattunk, mint „sürgősen megoldandókat”, ehhez képest csak a szétesést, a működőképesség látványos hanyatlását érzékelhetjük. Csak az erőteljesebb emlékezőtehetségűek kedvéért mondanám: idézzék már fel magukban, hogy - a boldogult emlékezetű - Molnár Lajos jó tizenkét évvel ezelőtt mit is próbált megreformálni? Kísértetiesen hasonló listát fogunk előbányászni, s az sem tanulság nélküli, ahogyan a - legalább tényleg reformértékű - javaslatait micsoda népharag fogadta. Koalíciós válság is lett belőle, neki pedig mennie kellett, ám az ő kísérlete volt az utolsó komolyabb törekvés az alapvető reformokra.
ZSPB: Ehhez képest mi történt 2010 óta?
Kéri László: Na, ez az igazi kérdés! Elővettem a 2010-es győzelem nyomán elfogadott Fidesz-kormányprogramot. Akkor még pontosan tisztában voltak az egészségügyi helyzet tarthatatlanságával, legszívesebben ide idézném a Pesti Imre által írott nyolc oldal minden mondatát. „Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet”! -mondja a fejezet címe, s még azt is deklarálták, hogy: „Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik húzóerejeként kell meghatároznunk.” /Kormányprogram, 69.o./-továbbá:” El kell érni, hogy a külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak.” Na, aki mindezt csaknem kilenc év távlatából olvasgatja, az okkal teheti fel azt a kérdést:
Fiúk! Ki akadályozott meg benneteket abban, hogy az elmúlt évtizedben, a saját magatok által írott programot MEGVALÓSÍTSÁTOK?
ZSPB: És ehhez képest mi is történt?
Kéri László:Ezt mindenki elmesélheti a maga saját, személyes tapasztalatai alapján. Példátlan méretű forrás-kivonás, megállíthatatlannak tetsző külföldre vándorlás, és egymásnak mesélhető rémtörténetek végeláthatatlan tengere jellemzi ezt a szférát. Miközben, szép csöndben kialakult a fizetős egészségügy, amelyben a tehetősebbek megkaphatják a valóban színvonalas ellátást. Ők, akik a magyar társadalom egészéhez képest kisebbséget, ám befolyásos kisebbséget jelentenek. Ez önmagában még előrelépés is lehetett volna, ha mindeközben a sokkal kiszolgáltatottabb milliók nem lennének kénytelenek a várakozás hosszú óráival tölteni a reménytelen idejüket.
Minderről nem Kásler doktor tehet, ő csak most válik kényszerű és személyesen megjeleníthető szimbólumává mindannak, amit a folyamatosan változó prioritások zűrzavara hozott magával.
ZSPB: Miért? Miféle prioritások lettek?
Kéri László: Mikor, milyenek… Most éppen - ugyanazon a napon, amikor minisztere az egészségügy jövőjét ecsetelte egy fórumon - Orbán Viktor a felcsúti akadémián úgy fogalmazott, hogy „az elsőszámú nemzeti ügy” az utánpótlásnevelés. Értem én, hogy ott, és annak a közönségnek ezt kellett mondania… Mondhatta volna akár azt is: Legyetek Gül Babák! Mindannyian! Két nappal korábban még az volt a fontos… A jövő héten meg majd valami egészen más lesz az. Mikor mit parancsol a Kedves Vevő…És így megy ez egészen addig, amíg a Kedves Vevő rá nem jön, hogy semmi sincs abban a bóvliboltban…