Beleremegett a föld

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország nevét az egész világon ismertté tette. A szocialista tömb, a szabad nyugat, de még Latin-Amerika is felkapta a fejét annak hírére, hogy egy kelet-európai kis ország óriási bátorsággal és elszántsággal szembeszállt a világ egyik legnagyobb és legerősebb hatalmával. Szimpátiatüntetések, segélykampányok tömkelege, és addig soha nem tapasztalt ébredés söpört végig Berlintől egészen Buenos Airesig.

A legelkötelezettebb kiállás a magyar forradalom mellett kétségtelenül Lengyelországban volt, ahol már október 23-a előtt is tiltakozások kezdődtek a kommunista Szovjetunió ellen. Poznan városában a munkások szerveztek tüntetést júniusban, ám ezt az oroszok hamar vérbe fojtották. A központi politikai vezetés utasítást adott a demonstrációk szétverésére, a katonaság közbelépése következtében 74-en meghaltak és közel ezer ember sebesült meg.
A legnagyobb, több százezres nagygyűlésre a magyarországi eseményeket követően, október 24-én került sor Varsóban. A Tudomány és Kultúra Palotája előtti téren hatalmas tömeg gyűlt össze, megkoronázva ezzel a korábbi tüntetéssorozatot. A demonstrálók egy része a Magyar Nagykövetség elé is átvonult, méghozzá magyar zászló alatt gyalogló egyetemista csoportok vezetésével.

A lengyel napilapok vezércikkekben, és több oldalas terjedelemben folyamatosan beszámoltak a magyarországi eseményekről, a Lengyel Rádió pedig közzétette a Magyar Vöröskereszt segítségkérését is. Ennek köszönhetően országszerte tömeges véradásba, valamint pénz-, élelmiszer- és gyógyszergyűjtésbe kezdtek. Az épületeken, közterületeken magyar zászló lengett, a varsói egyetemisták pedig díszőrséget álltak a Magyar Kulturális Intézet előtt, sőt több repülőgép és teherautó is útnak indult a magyarok megsegítésére.

Az erdélyi egyetemek is harcba indultak

A keleti blokk országainak különösen erőteljes lökést adott a magyar forradalom híre, ám a kommunista vezetés mindenhol igyekezett a zavargásokat már csírájában elfojtani. Hazánk szabadságszeretete és hősies kiállása azonban a környező országokat is elszánttá tette, s komoly megmozdulások szerveződtek Erdélyben is. A Román Munkáspárt a romániai médiában már október 24-től teljes hírzárlatot rendelt el a magyarországi események kapcsán, és szigorítottak a határellenőrzésen is. Heves ellenállásuk így is kevésnek bizonyult, ugyanis a forradalmi eszmék terjedését nem lehetett megállítani. Október 30-án Temesváron több egyetem diákjainak részvételével nagygyűlést tartottak a Műegyetemen, ahol a felszólalók szolidaritásukat fejezték ki a magyar forradalommal, és 12 pontos memorandumukban fogalmazták meg követeléseiket. A kommunista vezetés természetesen nem engedhetett teret a demokratikus reformoknak, így a hadsereg és a Securitate bevonásával több mint 2500 egyetemistát tartóztattak le. Egy nappal később közel ezer szabadlábon maradt hallgató társaik kiengedését követelte, ám a szovjet megtorlás őket is elérte: valamennyiüket gyűjtőtáborba zárták. November 1-jén, halottak napján a kolozsvári magyar Bolyai Egyetem hallgatói a Házsongárdi Temetőben tartottak nagy létszámú szimpátiatüntetést a magyar forradalom mellett, de a hatóságok itt is könyörtelenül felléptek a résztvevőkkel szemben.  A forradalmi eszmékkel való szimpatizálás vádjával több ezer egyetemistát, kiskorú gimnazistát, értelmiségit és papot zárattak börtönbe és kínoztak meg. Több száz embert kivégeztek, mintegy hatvanan a kínzásokba haltak bele, de sokan voltak, akik a Duna-deltai munkatáborokban vesztették életüket.

„Moszkva Magyarország gyilkosa”

A függetlenségért harcoló magyar nép küzdelmeiről szóló hírek, majd a véres megtorlások a nyugati szabad világba is cunamiként robbantak be, s tették meg ébresztő hatásukat. Nagyon sok kommunista érzelmű embernek rendült meg a Szovjetunióba vetett hite, és számtalan tag lépett ki a nyugati kommunista pártokból. Olaszországban a szocialisták visszaléptek a kommunista párttal tervezett népfront megalakításától, Ausztriában a KPŐ (Osztrák Kommunista Párt) az 1959-es választásokon be se jutott a parlamentbe, a tömegek pedig Európa-szerte szovjetellenes jelszavakkal vonultak ki az utcákra, a szovjet követségek vagy a kommunista pártok irodái elé. 
Nyugat-Berlinben november 6-án este közel 150 ezres tömeg gyűlt össze, és fáklyákkal, gyászszalagos magyar zászlókkal,

„Es lebe Ungarn, es lebe die Freiheit” (Éljen Magyarország, éljen a szabadság), „Moskau–der Mörder Ungarns” (Moszkva-Magyarország gyilkosa) feliratú táblákkal vonultak a városháza elé.

A szolidaritást vállaló tüntetők közül később mintegy 3 ezren kiváltak, majd a Brandemburgi kapun keresztül megpróbáltak átjutni a keleti zónába, a szovjet nagykövetség elé, ám ott a keletnémet Volkspolizei vízágyukkal várta őket.

November 7-én este Párizsban szintén több ezren, főleg diákok vonultak az utcákra, egyenesen a francia kommunista párt (PCF) székhelyéhez. Betörtek az épületbe, majd felgyújtották a párt irodáit. Az összecsapás során egy ember meghalt és 70-en megsebesültek.
Brüsszel és Bécs sem maradt ki a forradalmi lendületből, a két nagyváros egyetemistái is elszántan szerveződtek, s nagyszabású diáktüntetést hoztak össze. A magyar forradalom 50. évfordulóján a sajtóban megjelent egy kép, amelyen egy akkor 18 éves diák, a magyar hősök mellett tüntet. Az ifjú demonstrálóról később kiderült, hogy az 2010. április 25-én tartott osztrák  elnökválasztáson hatalmas fölénnyel nyerő Dr. Heinz Fischer volt, aki egy interjúban arra a kérdésre, hogy hosszú politikai karrierje során mi az, ami a legjobban magával ragadta, időrendben elsőként az 1956-os magyar forradalmat nevezte meg.

Előre pesti srácok!
Az olasz SS Lazio futballcsapat indulója ma is a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek állít emléket. Az „Avanti Ragazzi di Budapest” című dal 1956 szellemében íródott, és a római egyesület ultrái a mai napig eléneklik a mérkőzések alatt.

Győztes forradalom

Magyarország hősiessége és bátorsága Latin-Amerikába is eljutott, s október 24-étől hazánk vált az argentin sajtó főszereplőjévé. A dél-amerikai ország szolidaritásáról A magyar forradalom és a hispán világ, 1956. c. könyv emlékezik meg, mely így ír az argentínai visszhangról:

 „2000 önkéntes jelent­kezett, hogy harcoljon a szovjetek ellen. Sok hír szól a segélyakciókról (pl. vérplazma küldéséről), szolidaritási rendezvé­nyekről. A magyar forradalom harcosai „a szabadság gerillái” jelzőt kapták, a forradalom minősítése „nemzeti forradalom” lett. Nagy helyet kapott Mindszenty József személye, november 4-e után pedig Kádár, akiről fénykép és rajz is megjelent.”
Magyarország küzdelme az elnyomó hatalommal szemben megszámlálhatatlan szemet nyitott fel világszerte, és rengetek ember szabadságvágyát erősítette meg. 1956-os forradalmat ugyan leverték, hosszú távon mégis győztesnek tekinthető, hiszen az akkori eseményeknek és a világon átvonuló forradalmi hullámnak döntő szerepe volt a közép-kelet-európai kommunista rendszer bukásában.