Ballada egy pesti srácról
A vers szerzője, Vörös Attila - saját elmondása szerint Hiúz becenévvel- maga is részt vett a szabadságharcban, a fővárosi harcokban.Tanárként sokaknak ő tanította 1956 szeretetét, adta tovább a szabadságharc iránti megbecsülést és tiszteletet. A rendszerváltoztatás előtt csak egy ausztráliai magyar lapban jelenhetett meg a szabadságharcról szóló verse, a Ballada egy pesti srácról. Megismerése óta missziónknak tartjuk, hogy ez a vers minél több emberhez eljusson.
Ballada egy pesti srácról
Tizenöt éves volt, még játszhatott volna,
született a Práter s a Pál utca között.
Kint hazugság várt rá, bent egy szoba-konyha,
ahová nap is csak elvétve sütött.
Együtt érzett mindig a kis Nemecsekkel,
nem gondolta akkor, hogy egyszer azzá lesz,
s bekerül majd ő is csupa nagybetűvel
’56 könyvébe, mint kész történelem.
Nem tanulta sehol, de szíve a helyén volt,
hova álljon, mikor ránk tör a fergeteg.
Védte, ahogy lehet, a hazát mint a grundot,
s nem vette el hitét a sok acélszörnyeteg.
De torkolattűz lobbant, s vége minden vágynak,
gyertyák égtek érte, a csöpp kis életért,
halottak napján most kétszeres a bánat,
elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért.
Tizenöt éves volt, még élhetett volna,
emlékét gyalázzák mosolygó gyilkosok,
de nekünk, felnőtteknek Te lettél a példa
s véred váltja meg a szabad holnapot.