Kéri László: A kormány tűzveszélyes játékot játszik
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Magyarországon a belpolitikai konfliktusok ritkán szoktak odáig fajulni, hogy azokból utcai ütközetek, köztéri csatározások és rendkívüli állapotokhoz közeli helyzetek alakulhassanak ki. Most mégis erről kell beszélnünk.
Kéri László: Az elmúlt harminc év során lényegében két ilyen esetet tudnánk visszaidézni: 1990 októberéből a taxisblokádot és 2006 őszének zűrös, hangos, emlékezetes negyvenhét napját. Nem árt egy rövid bekezdésben arra is emlékeztetni, hogy mind a két válság - keletkezése, lefolyása és magyarázata - mind a mai napokig homlokegyenest ellentétes magyarázatok jegyében rögzült a kétosztatú magyar politikai táborok emlékezetvilágában. Attól tartok, hogy e mostani, lényegében az egész hetet eluraló konfliktus-sorozatnak is merőben ellenkező előjelű magyarázatai lesznek. Legalábbis az első napok előjelei nagyon erre utalnak.
ZSPB.: Mármint?
K.L.: A kormány megszólaló képviselői Orbántól Kövérig, Gulyástól Halászig valamennyien eleve nem akarják megérteni a felháborodást kiváltó jelenség alapjait sem. Illetve úgy tesznek, mint akik nem értik, mert azért azt még Kósáról sem feltételezem, hogy komolyan gondolná: a munkavállalóknak jót tenne az, ha minél többet dolgozhatnának, viszont a túlmunkáért kapható pénzükre éveket kellene várniuk. Először is tehát becsapják magukat azzal, hogy valami abszurd és megszorító intézkedést jutalomnak szeretnének beállítani. Majd úgy tesznek mintha az lenne a természetes, hogy ezzel mindenki egyetért. Majd amikor kiderül, hogy ez nincs így, akkor elkezdődik a régi nóta lépésről lépésre ismételgetése:
- Akik nem értenek egyet, azok nem fontosak, nem lényegesek, mert csak elenyésző kisebbséget képviselnek.
- Ha mégis sokan lennének, akkor meg már az ősellenség, Soros György ügynökei, vagy mindenképpen oda vezethetők vissza.
- S ha mégis látszanak, mert tüntetnek, hangosak, és lényegében azt csinálják, mint amire 2006 őszén a Fidesz mindvégig biztatott, akkor pedig bűnözőknek tekintendők.
Mi csütörtökön délután beszélgetünk, a legelső nagyobb tüntetés utáni napon, ezért most még nem tudhatjuk, hová fajulhat mindaz, ami a hét elején meglehetősen nagy sebességgel kezdett kibontakozni. Ám a kormányzati reakciókból annyit már mindenképpen megérthettünk, hogy - mint korábban mindig - most sem lesz bennük hajlandóság az eredeti tévedés korrigálására, mert ebben a rendszerben ma már Orbán Viktor személyes vonásai is mérvadóak, azaz, hogy tévedést soha nem ismerünk be, mert az a gyöngeség jele, és nem hátrálunk sohasem meg, mert az ellenfél vérszemet kaphat.
Nagyjából ezeket figyelembe véve számítok arra, hogy a kormány nem fog meghátrálni, igyekeznek majd dramatizálni a helyzetet, átvinni más, valamiféle nemzetbiztonsági terepre, avagy egyéb ide nem tartozó összefüggések közé terelni a fejleményeket. E példatárból eddig a legszebb, legbájosabb momentum az volt, amikor a belvárosban megjelenő harci járművek felbukkanását szerdán a TEK az előző napi strasbourgi merénylettel magyarázta. Ja, ja… a legfőbb rendőri szervek szerint a tüntetők meg éjjel képesek voltak saját maguk ellen könnygázt használni…
ZSPB.: Beszéljünk egy kicsit a másik oldalról is!
K.L.: „Másik oldalról” egyelőre nagyon nehéz beszélni. Részben ott látható az a maroknyi, két-három tucatnyi ellenzéki képviselő, aki a napokban összehasonlíthatatlanul több, hatékonyabb és eltökéltebb magatartást tanúsított, mint talán az elmúlt nyolc év során összesen. S ennek megfelelően a maguk által megteremtett nyilvánosság is sokkal erőteljesebb hatású lett, mint bármikor korábban.
Részben ott vannak azok a szervezett, tudatos és kellően felháborodottnak látszó tüntetők, akik között figyelemre méltóan magas arányban láthatjuk azokat a fiatalokat, akiket állítólag nem izgat a politika… S ha jól érzékelem, akkor felébrednek tetszhalotti mivoltukból a szakszervezetek és egyéb érdekképviseleti szervek, fórumok is. Részben felbukkantak azok a hiperradikális és utcai harcokban meglehetős professzionalitással rendelkező csoportok is, akikről a társadalom elsöprő többségének fogalma sincs, ám manapság a modern nagyvárosok majd mindegyikének velejáró jelenségei. S végül érdemes megnézni azt is, hogy a hagyományos média helyett a net-alapú médiumok, a leglátogatottabb portálok a szokottnál sokkal alaposabb, sokrétűbb és folyamatos tájékoztatással lehetővé tették, hogy mindenféle kormányzati súlytalanítási és félrevezetési szándék ellenére is százezrek időben értesülhessenek a történésekről.
Ma még lehetetlen megmondani, hogy az imént vázlatosan felrajzolt, sokféle összetevő a következő napokban képes lesz-e nagyobb és egységesebb, netán politikailag is irányított mozgalommá átnőni. A kormányzati ostobaság és szűklátókörűség minden esetre a hét első négy napjában sokat tett annak érdekében, hogy ez az egység létrejöhessen. És ha továbbra is folytatják ezt a politikát, akkor a középen lévő milliók közül igen sokakat átlökhetnek a nyíltan elégedetlenkedők táborába.
ZSPB.: A ma meglévő elégedetlenség nem elég egy nagyobb szabású kiálláshoz?
K.L.: Hát, nem. Nem elég. A több szálon futó tüntetések közös szólama most is - mint jó ideje már - a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor utálata. Amíg a jelszó csak az „orbántakarodj” kiáltás, az mindig is a felgyűlt és egyre halmozódó feszültségek, közösségi ingerültségek alkalmi levezetésében fog kimerülni. Ez sem kevés, ennek az elvételével is a kormány tűzveszélyes játékot játszik.
A minőségi váltás akkor lesz látható, ha már a Fidesz-korszakot követő alternatívák nyílt, köztéri megfogalmazásai is tömegeket vonzanak az utcákra. A kettő persze hamar összekapcsolódhat. A most felbukkant éles hang, tömegindulat és radikalizmus sokakat meglepett és talán sokakat meg is ijesztett. A magam részéről nem tartoznék sem a meglepettek, sem pedig a megijedtek közé.
Ami most kialakult, abban két fontos, elvileg nem összetartozó jelenség ötvözetét látom. Egyfelől a Fidesz április után nem vette komolyan azt a jelzést, miszerint a választók valamivel több mint a fele akkor is elutasította őket, amikor nem volt egyértelműen válaszható alternatíva. S azóta sem akar tudomást venni e tömeg sérelmeiről, és úgy tesznek, mintha valamennyi döntésük mögött örökké többségi felhatalmazás lenne. Másfelől meg, lassan negyedik éve folyik az a megállás nélküli, indulatszításra, gyűlöletkeltésre és bűnbakkeresésre építő propaganda, amely akarva-akaratlanul is a társadalom minden szegmensében halmozza az indulatokat. Arra pedig nincsen semmiféle garancia, hogy ez a tömegindulat csakis és kizárólag a nemlétező/nem látható Soros ellen képes csupán megnyilvánulni. Némi leegyszerűsítéssel azt is merném mondani, hogy ezen a héten a kormány és személy szerint Orbán Viktor learathatja annak az uszításnak a gyümölcseit is, amivel évek óta hergelik a magyar társadalom egészét. Lehet, hogy a végén Soros nem fog nevetni, de abban sem lesz köszönet, ha mindenkinek sírni kell.