Úgy beleszédült a Fidesz a kapott pofonba, hogy még mindig nem tért magához
Örömmel jelentjük az elvtársaknak, pártunk és kormányunk vezetőinek, hogy az elszántsággal párosuló és tetőfokára hágó elégedetlenség nyomán további megmozdulások várhatók.
Fontos fordulópontjához érkezett az erkölcsileg kifogástalan, konszolidált, úgynevezett „illiberális és régi vágású kereszténydemokrácia” Magyarországon. A NER nyolcadik évében már ott tartunk, hogy a magyar állampolgárok adóforintjaiból fenntartott egyik közintézményben ellenzéki képviselőket tartottak bezárva, aláztak meg, hovatovább bántalmaztak magánbiztonsági szolgálatok emberei a Pintér Sándor irányította Belügyminisztérium kézi vezérlésével. Az MTVA székházában a mozgásukban akadályozott, indokolatlan erőszakossággal és túlerővel le- és megrángatott, kidobott, illetve a földön vonszolt magyar ellenzéki politikusokat ábrázoló képsorok és videófelvételek az egész világon futótűzként söpörtek végig. Sajnos ez alkalommal sem lehetünk büszkék arra, hogy a világ vezető médiumaiban vezető hír és címlapsztori lett Magyarország.
A képlet egyszerű: végre-valahára az ellenzék elkezdett ellenzékként viselkedni, megmutatva, mi történik akkor, ha felhasználja az egyelőre még rendelkezésükre álló jogosítványait, amire a valódi tiltakozásoktól teljesen elszokott, magát hamis illúziókban ringató hatalom egyszerűen nem tudott semmilyen értelmes választ adni.
Az, hogy a jogaik gyakorlásában fizikailag akadályozták a képviselőket, normális országokban nem maradhatna következmények nélkül, de ne legyenek illúzióink: nálunk az erősen gyaníthatóan szabálysértésekben, sőt, bűncselekményekben is résztvevő biztonsági őrök, illetve őket utasító személyek semmilyen hátrányt nem fognak elszenvedni, talán még az is megeshet, hogy a kellemetlen órákért extra juttatásban részesülnek, persze szigorúan csak zsebbe. Nem akarom feleslegesen bántani a felvételeken látható őrző-védő szolgálat embereit, mint ahogyan a 3. kerület jegyzőjét sem: ők csupán végrehajtották a parancsokat, amiket kiadtak nekik. Ha nem teszik, nyilván másnap ki lettek volna rúgva, ugyanakkor nem szabad elmennünk amellett sem, hogy egytől egyig asszisztáltak a korrupt, elnyomó hatalom törvényellenes akcióihoz. De ennyit róluk. Az igazi bűnösöket a Lendvay utcai Fidesz székházban kell keresni.
Hogy Orbán Viktor mennyire toporzékolhatott az ellenzéki képviselők békés „székházfoglalása” miatt, csak tippelni tudunk. Ő ugyanis ahhoz szokott a 2006-os események során, hogy a politikai ellenfél bukását jelentő hangfelvétel nyilvánosságra kerülése eredményeként tálcán kínálkozó helyzetet kihasználva, a tömeget kellően felhergelve erőszakkal foglalja el az annyira óhajtott miniszterelnöki széket. Azóta pedig jobbára semmiért nem kellett megdolgoznia vagy aggódnia, az ellenzék a bent mondta a magáét, a tüntetők pedig kint, és a kettő között nem volt érdemben semmilyen kapcsolódás. Eddig. Most mi történt? Elmaradt a balhé (bárhogyan is sulykolják ezt a fideszes médiumok), komoly atrocitásra nem került sor, ellenben a rendőrök nem egy alkalommal használtak indokolatlanul, figyelmeztetés nélkül könnygázt és paprika sprayt vagy kezdtek oszlatni.
A történtek megmagyarázásra csak szánalmas kísérleteket láthattunk: Soros György hadseregétől kezdve egy Hillary Clintonhoz köthető alapítvány és a koncentrált kormányellenes, országlejárató támadás felemlegetésén keresztül egészen a marrákesi migránspaktum kudarcáig és a brüsszeli elit pozícióvesztési félelméig mindenféle válogatott baromságot összehordtak a vezérnek pitiző, őt minél jobban lenyűgözni akaró „újságírók”.
Azon pedig csak mosolyogni tudunk, amikor Bayer Zsolt fennhangon azon ironizál, hogy ez nem volt tömeg, ő bármikor ki tudna vinni ennyi embert az utcára. Na persze, közpénzből buszoztatott vidékiekkel, erdélyi magyarokkal és fizetett lengyelekkel nem is nehéz feladat ezt megvalósítani.
Nos, akárhogyan is, a konstruált és a létező valóság közötti egyre erősödő feszültség, a megszégyenülés, a visszataszító, agresszív házmestertempó, illetve a legitimitás hiánya az, amibe előbb vagy utóbb, de bele fog bukni ez a kormány. Működhet bármilyen perfektül a propaganda, írathatnak még tonnányi hazug, lejárató cikket a bértollnokaikkal, kiplakátolhatják a hálószobáinkat is, akkor sem fog a végtelenségig működni a dolog. Ennek ékes példája a rabszolgatörvény elleni tiltakozásból kinövő, erőtől duzzadó, közös ellenzéki fellépés, illetve a kormányváltó hangulat uralta tömeg rendületlensége.
Nemrég írtam arról, hogy az egyre nagyobb apátiában leledző honfitársainknak olyan nagy szüksége lenne kreatív, 21. századi, hatékony politizálásra, mint egy falat kenyérre. Az elmúlt napok eseményei végre egy kis táplálékot szolgáltattak sokunknak, de a jóllakottság elégedett érzése még messze van. Őszintén bízunk benne, hogy lassan mindenki kezdi megérteni, a mi bőrünkre megy a játék, a tét pedig óriási, mert ha most nem cselekszünk, tényleg semmink nem marad. Most van némi idő gondolkozni a következő lépéseken, januártól viszont még nagyobb lendülettel kell belevetnünk magunkat a békés tüntetésekbe, valamint a rendszerrel szembeni békés ellenállás (polgári engedetlenség) egyéb formáiba.
Addig is, boldog karácsonyt, különösen a saját lábán álló lányának és vejének, miniszterelnök úr!