Kéri László Orbán Várba költözéséről: Védhetetlennek tetsző az egész nagyúri, királyságokat idéző allűr

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi.: Túl vagyunk az új év első hetének megélésén. És mintha semmi nem változott volna.

Kéri László: Igen, hiszen zavartalanul folydogálnak tovább a tavaly megismert, megszokott és megtanult valóságok, s ezek a legritkább alkalommal keresztezik egymást. Az új év legelső napjaiban például együtt örvendezhettünk a miniszterelnökkel, mert végre új és méltóan szerény munkahelyi feltételekhez juthatott, ráadásul kaphat olcsó menzakosztot is. És ugyanezekben a napokban ismét erőre kaptak a tüntetések, most már országszerte is. Ráadásul a legutolsó fővárosi megmozdulás a kedvezőtlen időjárás ellenére is meglepően sikeresnek bizonyult.

ZSPB.: Akkor vizsgáljuk meg ezt a kétféle év kezdetet!

K.L.: Kezdjük az új munkahellyel. Erről egyelőre annyit tudhatunk a hozzáférhető adatok szerint, hogy eddig 21 milliárd forintba került, amely összeg sokaknak erős túlzás, mások szerint pedig rendben lévő dolog. Persze, úgy is fel lehetne tenni a kérdést, hogy szükség volt-e erre a kivételes méretű gigaberuházásra.

Ha abból indulnék ki, hogy volt-e megfelelő munkahelyi elhelyezése a kormányfőnek eddig, akkor azt is állíthatjuk, hogy tucatnyi elődjeinek mindegyike képes volt kormányozni a Parlamentben váltakozó helyeken kialakított miniszterelnöki hivatalokban. S ekkor védhetetlennek tetsző ez az egész nagyúri, királyságokat idéző allűr.

Ám, ha arra gondolok, hogy szegény kormányfőt mennyire zavarhatta nap mint nap az, hogy Budáról Pestre át kellett járnia, és milyen idegesítő lehetett szegénynek a hídon való araszolgatás kínjainak elszenvedése, akkor talán minden pénzt megérhet komfortérzetének javítása. Végül is, építtethetett volna a Várba akár stadiont is; igazán dicséretes az a visszafogottság, hogy beérte egy kolostorral. Több bizánci császárral is előfordult annak idején, hogy a megbuktatásuk után nem gyilkolták le, hanem hagyták őket kolostorba vonulni. Ez még a legnagyobbakkal, például Romanos Lekapénosszal is előfordult…

ZSPB.: Felfoghatjuk ezt ennyire jópofán is?

K.L.: Mást aligha tehetnénk. Mit lehet kezdeni egy olyan udvartartással, amely még büszke is arra a kapitális lódításra, hogy ők olyan szerények, hogy beérik azzal is, ha a Gundelből napi 850 forintért kaphatnak ebédre menüt… Szerinted mennyi lehet ennek csupán a szállítási költsége? És megkérnéd-e otthon a felségedet, hogy hozzon neked ki ebédre 300 forintból csülkös bablevest? Tudjuk, hogy ennyiért a városban legfeljebb egy másnapos szendvicset lehetne kapni, az utcán. Szóval, csak az lehet a kérdés:

ennyire hülyének néznek minket, vagy ők lettek ilyen hülyék? Nekem nincs kedvem komolyan gondolkodni egyik kérdésen sem…

ZSPB.: Akkor térjünk át a tüntetésekre!

K.L.: Most már elegendő idő és kellő tapasztalat gyűlhetett össze ahhoz is, hogy néhány általánosabb tanulságot is megfogalmazhassunk. Először is, ilyen hosszan tartó demonstrációkra tizenkét éve nem volt példa Magyarországon, az elmúlt harminc évben is összesen csak háromszor. Már a meglepő folyamatossága miatt is érdemes, és kell is komolyan venni. Másodszor pedig e tüntetések összetétele radikálisan különbözik a korábbiakétól. Részben azért, mert nem telepszik rá logóként egyetlen párt, sem egyéb szervezet, sem valamely civil mozgalom, hanem éppen az az érdekes, hogy elférnek egymás mellett és tartósan képesek együttműködni. Részben pedig generációs sokszínűségük okán. Békésen elférnek, együttműködnek és tanulnak egymástól a Momentum által megmozdított fiatalok ezrei, az örök elégedetlen nyugdíjasok, a mindenkori tiltakozók és a hagyományosan szervezett szakszervezetiek, meg a különféle - amúgy egymás konkurenseinek minősülő - pártok aktivistái. Nagy bravúr a Fidesztől, hogy képes volt ezt a sokszínűséget egyetlen táborba terelni, sok év munkája kellett hozzá… de ez már a harmadik jellegzetesség. Akadt ugyanis egy olyan ügy, egy olyan kapitális kormányzati hiba/tévedés, ami lehetővé tette az ezerágú, százféle indokú sérelmek, csalódások, kudarcok egyetlen fókuszba gyűlését. S amikor ezek adtak találkát egymásnak, akkor kezdett körvonalazódni ez a harmadik - szerintem legfontosabb tanulság.

Az, hogy a megmozdulások túlnőttek eredeti céljaikon és az eddigiekhez képest elképzelhetetlenül szélesebb körben tették legitimmé a rendszer tagadását, AZ EGÉSZ RENDSZER tagadását. S ehhez társulhat még egy szempont, az idén már kiterjednek a tüntetések a megyeközpont-méretű településekre is. Sőt, egyes helyeken olyan tiltakozó tömeg gyűlt össze, amire évtizedek óta nem volt példa.

ZSPB.: Mi lehet a folytatása?

K.L.: Fogalmam sincs, annyit azért mégis meg mernék kockáztatni, hogy nemcsak a tényleges résztvevők sok-sok ezres tömegében, de az eseményeket a neten, egyéb módon figyelemmel követő azon százezrekben is felszabadult valami görcs, oldódott valami nyomás, azokban, akik éveken át nehezen viselték ezt a NER-t, de úgy érezték, tehetetlenek és eszköztelenek vele szemben… De azt azért sajnos sejtem, hogy a hatalom nem fogja ölbe tett kézzel nézni a mindinkább kibontakozó hullámot. Ám az is bizonyos, hogy az erőszak sunyi alkalmazására iránt eddig is erős késztetést érzők eszköztárában van még számtalan lehetőség. A maguk érdekeit mérlegelve, jobb lenne persze időlegesen meghátrálni, ez azonban nem Orbánra valló megoldás. Talán, ha meghívná a tüntetőket a Várba, egy olcsó, de kitűnően elkészített Gundel-menüre, az sokat segíthetne a dolgon…Ha már amúgy is ilyen olcsó… Újsüttetű, milliárdos barátai igazán képesek lennének még ezt is megfinanszírozni.