Janicsár politológuskák: zöldfülű nullvektorok osztják az észt a lakájmédiában, mint „szakértők”
Minden szakmának, hivatásnak vannak gyilkosai, vagy leggyengébb láncszemei. A politológia, ha tágabb értelemben vesszük, a politikáról, a politikumról való gondolkodás tudománya. Még a kormánypárti ismerőseim sem tudnak azonban hozzászokni ahhoz, hogy a fideszes médiumokban, elsősorban televíziókban olyan nullvektor, semmiféle tudományos fokozattal, illetve kutatói előélettel nem rendelkező, huszonéves „politológusokat”, „szakértőket”, „elemzőket” szólaltatnak meg nap, mint nap, akik álmukból felébresztve is betéve és tételesen képesek visszamondani a kormánypropagandát, de bármilyen - ennél eggyel bonyolultabb - intellektuális teljesítmény már komoly kihívás elé állítaná őket. Ezeknek a politikai propagandapapagájoknak egy része a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak a tagjaként az iskolapadból egyből és közvetlenül a televíziós stúdiók „szakértői” székébe landolt. Hova tűntek a komoly, a többség által is elfogadott valódi szakemberek?
Önjelölt nullvektorokkal próbáljak pótolni a tudást és a hozzáértést a kormány politikáját kiszolgáló és népszerűsítő lakájmédiában. Az első ilyen devsirmés janicsárgyerek Deák Dániel volt, de róla már korábban írtunk egy „tényfeltáró” cikket. Szóval az ő hosszas jellemzéséről ezennel eltekintünk, legyen elegendő az, hogy egy orbánista kormánycsicska, aki földön, vízen és levegőben, nappal vagy éjszaka, télen-nyáron, de ősszel és tavasszal is képes a kormány szájaként szerepelni, mint „független politológus”. Deák azonban - eddigi szereplései alapján - egyik kritériumnak sem felel meg: se nem független, se nem politológus.
Legutoljára a második világháború utáni népbírósági perek kutatása kapcsán találkoztam a Rotyis névvel. A kegyetlenségükről hírhedtté vált Rotyis Péter és Szívós Sándor keretlegényeket a magyar történelem egyik legnagyobb köpönyegforgatója, Major Ákos - a híres kommunista színész Major Tamás gerinctelen testvéröccse - akasztatta fel az Oktogon lámpavasaira. Most meg ez a név jön velem szembe, egy zöldfülű „elemző” személyében. Rotyis Bálint olyan katatón, flaubert-i szenvtelenséggel tolja az arcomba az egybites baromságokat, mintha kötelező lenne. No, de miket beszélek, hiszen kötelező is: ezért kapja a fizetését.
Aztán ott van a másik világhíres politikai „elemző”, Farkas Örs személyében, akinek tudományos előéletét kutatva megtudhatjuk, hogy az általa vezetet Fejér-megyei Tordas SE csapatában focizgat a Megye III-ban, a gólerősséget vizsgálva nem túl eredményesen, az elmúlt nyolc évben összesen 0 alkalommal sikerült az ellenfél kapujába találni. De ne legyünk igazságtalanok: mentségére legyen mondva, hogy az ellenfél kapujába lőtt eredményes találatainak száma megegyezik az öngóljainak számával. Politikainak politikai, oké, de mitől elemző? Hiszen az ő tevékenysége is a kormánypropaganda eminens elismétléséről szól. Mondjuk ebben legalább jó…
Szóval ezeket a „szakértőket” még a fideszes ismerőseim is csak megmosolyogni tudják és szemlesütve hallgatnak, amikor felteszem a kérdést, hogy hol vannak a Török Gáborok, Tölgyesi Péterek. Csak nem az van, hogy egy magára valamit adó szakember (!) már nem vállalja a szereplést ezekben a propagandaműhelyekben vagy csak egyszerűen rákerültek a hírhedt „feketelistára”?
Egy rendszernek azért mégiscsak fokmérője, hogy milyen intellektuális fundamentumokkal, szakemberekkel tudja körülbástyázni magát. Nos, ez alapján elmondható, hogy Orbán a birkafej evésben világbajnok Rezsi Szilárdok felemelésével soha nem látott mocsári mélységekbe züllesztette a magyar közéletet. Bízzunk benne, hogy hamarosan olyan változás történik az életünkben, ami megszabadít bennünket ezektől a szervilis Oláh Gellértektől, Rotyisoktól és Farkas Örsöktől. Ámen.