Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!
Noha ő maga sohasem lelkesedett a náci eszmékért, ennek ellenére Bárdossy László a háborúba sodródó Magyarország egyik ikonikus alakjává, történelmi főbűnösévé vált. Az is igaz, hogy bár elődjeivel szemben Bárdossy nem foglalkozott a magyar nemzeti ideológiával sem, mégis ráégett a „fasiszta” bélyeg. Kétségtelen tény, hogy a Bárdossy-kormány volt az, amelyik 1941 nyarán beterjesztette a parlament elé a harmadik zsidótörvény javaslatát, mely már kifejezetten faji alapon határozta meg, hogy ki számít „zsidónak”, illetve ugyanezen törvény tiltotta meg a zsidók és nem zsidók közötti házasságot. 73 évvel ezelőtt éppen ezen a napon mondta el a címben szereplő mondatot. 1944. január 10-én végezték ki Bárdossy Lászlót, akinek személye ma is kísért és megosztja a történészeket, illetve a hazai közvéleményt. De miért is?
Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet népjogellenes és minősíthetetlen magatartását. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadás következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállt
- tette meg ominózus bejelentését Bárdossy 1941. június 27-én. Bizonyára ez a három mondat voltak élete legmeghatározóbb mondatai az egyébként meglehetősen művelt, világlátott és sok nyelven beszélő miniszterelnöknek. Legalábbis ez volt az egyik legkomolyabb vádpont ellene a halálos ítélettel záruló népbírósági tárgyalásán.
Egykori diplomata kollégája, Szentiványi Domokos visszaemlékezése szerint Bárdossy „mint külügyminiszter megmaradt bukaresti követnek, mint miniszterelnök megmaradt külügyminiszternek.”
Tagadhatatlan, hogy Bárdossy László németbarát politikát folytatott, de nem eszmei, hanem inkább külpolitikai alapon. Ezzel viszont kétségtelenül marginalizálta a Teleki-féle fegyveres semlegesség útjának lehetőségét. Németbarátságát a háború utáni népbírósági tárgyalásán az alábbi érvekkel magyarázta:
Csak a balgák áltathatják magukat azzal a rövidlátó bölcsességgel, hogy nem kell egyebet tenni, mint mindég az erősebb mellé állni. Mintha előre tudni lehetne, ki lesz az erősebb.
Minden politika helyességét a következményi igazolnak - válaszolta dr. Major Ákos, a tanácselnök visszaemlékezéseiben.
És még ma is nehéz kettejük között igazságot tenni, hiszen ugyanazokkal a dilemmákkal találjuk szembe magunkat, mint 75 évvel ezelőtt elődeink, akik e kérdésről gondolkodtak.
Az úgynevezett „harmadik zsidótörvény” kapcsán viszont nem igazán találunk mentséget, Bárdossy László a következőképpen próbálta megmagyarázni ezirányú politikáját:
Adjunk egy minimumot, de minél gyorsabban, nehogy nekik módjukban legyen mást kérni, mert akkor többet kérnek
Kétségtelen, hogy a népbírósági perek egy része politikai koncepción alapult és ez a politikai koncepció, nevezetesen a kommunista hatalomátvétel fontosabb volt az igazságnál, az igazságosságnál. Az pedig már tényleg a történelem fintora, hogy a népbírósági perekben számtalan esetben azok büntették meg egy totális nagyhatalomhoz való szoros kötődés miatt a korábbi politikai elitet, illetve az ahhoz lojális értelmiség egy részét, akik tevékenységükkel akkor már épp egy másik, szintén totális nagyhatalom mellé láncolták Magyarországot. Ma már az is nyilvánvaló tény, hogy mind a bírák, mind az esküdteket politikai koncepció alapján választották ki. A bírák részben politikai instrukciókat követtek, amelyben nem volt elhanyagolható szerepe sem Rákosi Mátyásnak, sem az őt is instruáló szovjet vezetőknek. Bárdossy László bűnös volt, ez azonban nem mond ellent annak az állításnak, hogy ő volt az 1945 utáni első koncepciós per halálra ítélt áldozata, s talán nem „érdemelt” halálos ítéletet.
A visszaemlékezések szerint utolsó, a kivégzésen őt körülálló vérszomjas kommunistákra utaló mondata így hangzott:
Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!