Így akarja megnyerni Finkelstein Orbánnak a választást

Így akarja megnyerni Finkelstein Orbánnak a választást
Fotó: zsurpubi.hu

Orbán rendszerét Orbán rendszerében és játékszabályai szerint nem lehet megbuktatni. Éppen ez az orbánizmus lényege.

Régóta tart a vita, hogyan váltható le Orbán rendszere. Felmerült Haraszti Miklós és Puzsér Róbert révén, hogy technikai koalíciót kell alkotnia minden Fideszen kívüli erőnek - a Jobbiktól, a DK-n át az LMP-ig -, annak érdekében, hogy megbukjon a jelenlegi kormány. Ez számos ok miatt sem több, mint egy íróasztal mögött kigondolt, már kipattanásakor hamvába halt gondolat.

A tüntetők Orbán támaszai

Teljesen tudatos a kormányzat részéről a háborús légkör megteremtése, az indulatok maximalizálása, az ellenségkép láthatóvá tétele. 
Aranyos és vicces, hogy Gulyás Márton festőnek, meg önjelölt mozgalmárnak áll, és az ellenzéki sajtó minden létező felületet felkínál a megjelenéséhez, de ezzel csak Orbánt erősítik, konzerválják.

Gulyás és a CEU ürügyén utcára tódulók a jelenlegi rendszer stabilitását adják. Miért?
Ők azok, akikkel szemben ismét összezárhatnak a fideszesek meg-meglazuló sorai. Nagy számban bukkannak fel a kormánypártokból kiábrándulók a közvéleménykutatások úgynevezett bizonytalan halmazában. Köztük vannak azok, akiknek teleszottyant a tudatuk az “okosabb vagyok, mint Zuckerberg” Lőrinc gigantikus tőkefelhalmozásával, Rogánnal, a kormányzatból sütő cinizmussal. Ám, ők nem kíváncsiak a maszatoló kerítésszaggatókra. Nekik olyan vezető kell, olyan gondolat, olyan jövőkép, ami mögé érdemes odaállni.

Kinek viszket a tenyere?

Aki öklöt ráz és Orbánt gyaláz az utcákon, az nem segíti a rendszer lebontását. Éppen ellenkezőleg. Ennek a rendszernek látható, megfogható, rács mögé dugható, megpofozható ellenségkép kell. Ez élteti.

Ebbe a felfogásba illeszkedik bele Orbán húsvéti rádióinterjújában bedobott viszkető tenyere. Hogyan?

Pártállástól függetlenül ez a legnagyobb baj ma Magyarországon. Hogy ez a közbeszéd nívója és így beszélnek velünk: »...békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere.. «

- mondta a miniszterelnök.

A kormánypárti politikusok hetek óta susogják, hogy micsoda aljas, durva kampány elé nézünk. Ennek ismételgetésével kijelölik az ellenzéket, mint aki ennek a mocskolódásnak az előidézője. Régi trükk ez Arthur Finkelstein ötlettárából. A Fideszt és Orbán Viktort is tanácsokkal segítő kampányszakember egy sor választást nyert már a következő módszerrel: az antiliberalizmusra építette jelöltje kommunikációs stratégiáját. Ismerős, ugye?

Királycsinálók

Arthur J. Finkelstein a Republikánus Párt választási tanácsadójaként szerzett nemzetközi hírnevet. Az USA-n kívül Kanadában, Izraelben és Közép-Kelet-Európában is irányított választási kampányokat. Brooklynban nőtt fel, alsó-középosztálybeli zsidó családból származik. 2008-ban kezdett együtt dolgozni a Fidesszel. Finkelstein mellett az USA-ból Izraelbe települt George E. Birnbaum segítette Orbánt a kétharmados győzelemhez. Finkelstein két éve közös céget jegyeztetett be Habony Árpáddal Londonban. Finkelstein-  ha hinni lehet a külföldi sajtónak - homoszexuális házasságban él, noha korábban kemény kampányt folytatott ez ellen. Ezt tartják egyik nagy fegyverének, hogy képes a munkáját és a privát életét elkülöníteni. Nemrég súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, de a legutóbbi hírek szerint gyógyulófélben van a kampányszakember.

Zsidó és meleg is?

A királycsinálók egyik módszere: a liberális jelzőt szitokszóként össze kell illeszteni az ellenfél nevével, és - akár egy papagáj - a végtelenségig kell ismételgetni. A Finkelstein-kampánystílus megengedi a legdurvább és legszemélyesebb támadásokat is - értsd, az ellenfél zsidó származású, vagy homoszexuális -, annak ellenére, hogy magával a tanácsadóval kapcsolatban is mindkét kitételt emlegetik.

Ismerős, ugye? Vona Gábort például utóbbinak nevezte a kormánynak dolgozó sajtó. 


Félelmet és indulatot generál

Finkelstein egyik nagy erősségének tartják, hogy mindig aprólékos elemzéseket készít, nagyító alá veszi az adott ország társadalmát, az azt feszítő ellentéteket. Kijelöli azt a csoportot, amellyel kapcsolatban előítéletek élnek a többségi társadalomban. Ezeket a sztereotípiákat felerősíti, félelmet és indulatot generál velük szemben - lásd: hazánkban a migránsokat. Ezután láthatóvá teszi azokat, akik a megtámadott csoport védelmére kelnek, akik a többségnek tulajdonított félelemmel nem törődve a veszélyforrásként megjelölt közösség mellé állnak, ők a legyőzendő ellenség. A liberálisok, Brüsszel, a Soros-bérencek stb., stb… A lényeg a félelem, a gyűlölet, az egzisztenciális bizonytalanság negatív érzéseinek felszítása. Az érzelmek uralása a győzelem kulcsa. Ez beivódik a választó zsigereibe, míg az, hogy hogyan küzdené le valaki a munkanélküliséget, vagy a korrupciót, az az egyik fülön bemászik, a másikon szélsebesen távozik. 
Ezekkel a sokáig ismételt panelekkel operál a fideszes kommunikáció.


A mocskot vagy a megtisztulást választjuk?  

S, hogy totális legyen a háború, a rendszerbe behúzza az abból tudatosan kimenekülni próbálókat. A Jobbikot például olyan vádakkal illeti, hogy „csicskapárt”, illetve olyan kiszólásokkal, hogy elárulták elveiket és most már Brüsszel érdekeit képviselik a magyarokéval szemben. A Fidesz teljesen tudatosan törekszik arra, hogy Vona pártját a baloldali ellenzékhez préselje olyan ügyekkel, mint például a CEU, vagy a civil szervezetek átláthatóvá tétele.

Arthur Finkelsteint az agresszív, negatív kampányok egyik legnagyobb szaktekintélyének tartják. Ám, nem legyőzhetetlen. Előfordult már karrierjében, hogy alaposan túltolták a brinyót, és a választók csúnyán megbüntették a mocskolódó, hazudozó politikust, akinek a kampányát vezényelte. Ha így leegyszerűsítjük a 2018-as választás tétjét, talán egyszerűbb a döntés: mocsok vagy megtisztulás.