Készültem erre a feladatra, amit szolgálatnak tekintek – interjú Csányi Tamással, a Jobbik új parlamenti képviselőjével
Staudt Gábor, jobbikos politikus december közepén jelentette be, magánéleti okokra hivatkozva, hogy visszaadja a pártnak országgyűlési mandátumát. A megüresedett parlamenti helyre egy, az országos politikában mindeddig ismeretlen politikus került, Csányi Tamás személyében. Rövid interjúnkban a Jobbik-frakció legújabb tagjával beszélgettünk.
Zsúrpubi: Azt tudjuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúrról érkezett a parlamentbe. De mit kell még Önről tudni?
Csányi Tamás: Igen, tősgyökeres mezőtúri vagyok, ott is születtem, egy református, mindkét ágon kisparaszti gyökerekkel bíró családban. 1999 óta középiskolai tanárként tanítok, először Törökszentmiklóson, majd a Mezőtúri Református Kollégiumban, ahol feleségem is dolgozik pedagógiai asszisztensként, sőt mindhárom fiúgyermekünk is itt tanul.
ZSPB: És hogyan került a politikába?
CS.T.: 2009 óta aktív politikai tevékenységet folytatok helyi szinten, elsősorban szülővárosomban, a már említett Mezőtúron, ahol 2010 és 2014 között városi képviselője voltam, 2014-től mostanáig pedig a Jobbik megyei képviselője vagyok, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés tagjaként, valamint frakcióvezetőjeként is tevékenykedem.
ZSPB: Nyilván, mikor megüresedik egy parlamenti mandátum, akkor egy párton belül megindul a tülekedés, a lökdösődés, hiszen egy politikai közösségben sokak dédelgetett álma, hogy országgyűlési képviselőként dolgozhassanak a magyar fővárosban. Miért Önre esett a választás, miért pont Önt tartotta legalkalmasabbnak a Jobbik elnöksége?
CS.T.: Véleményem szerint elég sokat nyomott a latban, hogy 2010-től kezdve eddig minden országgyűlési választáson elindultam és bár egyéni mandátumot nem sikerült szereznem, azonban az elért eredmények miatt sosem kellett szégyenkeznem. Sokan szavaztak rám, legutóbb negyven százalék fölött és nem sok szavazaton múlt, hogy megnyerjem a Jász-Nagykun-Szolnok megye 4-es választókerületet. Elsősorban ez a tény, amely feljogosított arra, hogy reménykedjek a megüresedett képviselői mandátum elnyerésében. És gondolom szempont volt az is az elnökség döntésében, hogy Kelet-Magyarország is megfelelően képviselve legyen a Jobbik frakciójában.
Úton egy tüntetésre (Fotó: Csányi Tamás/Facebook)
ZSPB: És milyen belecsöppenni egy a hatalom által folyamatosan szalámizott, szándékosan demoralizált ellenzéki párt országos politikájába? És ha már országos politika, hogyan vélekedik a Jobbik néppártosodásáról?
CS.T.: Én támogattam a néppárti irányt. A választások után az ország nagyobb része letargiába és csalódottságba esett. Azt el kell ismerni, hogy a kormánypártok jobban mozgósítottak. Ezt azonban nehéz elmagyarázni azoknak a választóknak, akik ellenzéki győzelemben bizakodtak. A választási traumán minél hamarabb túl kellett lenni, meg kellett rázni magunkat és ismét a munka felé kellett tekintenünk. Kétségtelen tény, hogy ebből a munkából néhány régi társunk kihullt ugyan, azonban szerencsére jöttek újak. Tehát az mindenképpen igaz, hogy a közösségünk a néppártosodással nem csak az országos politikában, de helyi szinten is megújult. A kormánypártok által éppen az adventi időszakban botrányos körülmények között átverekedett Rabszolga-törvény pedig olyan lendületet adott országosan és a szűkebb politikai közösségeknek is, amely újabb reményt jelent. Orbán Viktor elnyomó politikája pedig újra az utcai politizálás felé terelte az ellenzéki pártokat és azok híveit, amelyben a Jobbik az élen jár.
ZSPB: De hát a választások után is voltak utcai tüntetések, amelyek szép lassan kifulladtak, az emberek „megunták és hazamentek”, hogy utaljunk egy klasszikusra.
CS.T.: Igen, de most a tavaszi tüntetésekkel szemben egy jól artikulálható cél is megjelent ellenzéki oldalon, amely rövidtávon a rabszolgatörvény visszavonását, illetve eltörlését jelenti, a távolabbi szándék pedig a korrupt és diktatórikus Orbán-kormány eltakarítása. Magam is aktív résztvevője vagyok a kormányellenes tüntetéseknek, a legutolsó január 5-én volt Szolnokon, ahol én is felszólaltam. Így közvetlen közelről érezhettem az utóbbi időszakban egyre keményebbé és komolyabbá vált kormányváltó hangulatot.
ZSPB: Jó, de Szolnok egy speciális eset, hiszen ott a teljes ellenzék kéz a kézben, a Fidesz ellenes szövetség tagjaként politizál.
CS.T.: Ez igaz, de szerintem ahány település, annyiféle megoldás lesz az önkormányzati választásokon, Szolnok jó példa lehet azon városok és települések számára, ahol az ellenzéki politikai erők közel egyforma súllyal nyomnak a latban. De mondhatok egy teljesen ellentétes példát szintén a saját körzetemből, Törökszentmiklósról, ahol kizárólag a Jobbik funkcionál cselekvő politikai pártként, ott nyilván egy egészen más struktúra fog kialakulni az önkormányzati választásokra.
ZSPB: Igen, de ott van egy másik példa, Sajószentpéter, ahol a hétvégi időközi választáson, amelyet egy jobbikos képviselő, Hernádi Norbert halála miatt kellett kiírni, az MSZP-DK jelöltje nyerte el a mandátumot a jobbikos Egyed Zsolt helyett. Ez komoly arcvesztés. Átgondolt volt Ön szerint az indulás?
CS.T.: Erre nem tudok válaszolni, mert nem voltam sem a döntésnek, sem a kampánynak a részese. Feltételezem az állhatott az indulás mögött, hogy Egyed Zsolt jó eredményeket ért el az országgyűlési választásokon és bizakodtak, hogy ezt az eredményt át lehet konvertálni egy önkormányzati választásra. Ez az eredmény véleményem szerint azt mutatta meg, hogy a választói logika ennél összetettebb helyi szinten, hiszen Egyed Zsolt nem sajószentpéteri és önkormányzati szinten igenis fontos, hogy ismerik-e személyesen a választók a jelöltet. A pártszimpátia teljesen másodlagos ebben az esetben.
ZSPB: Ha már szóba kerültek más pártok, mit gondol a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalomról?
CS.T.: Szerintem a Jobbiknak ma már nem kell foglalkoznia a Mi Hazánk Mozgalommal, amely tulajdonképpen esküszegőkből és árulókból verbuválódott össze. Ez komoly csalódás. Egy olyan mozgalom, amelynek alapítói nem csak a saját politikai közösségüket, de a Szent Koronára tett fogadalmukat is elárulják, akármilyen populista üzeneteket fogalmaznak meg a választók irányába, véleményem szerint nem lehet hosszú életű. Ráadásul számtalan jel mutat arra, hogy a Mi Hazánk Mozgalom - bármit is állít magáról -, sokkal inkább az országunkat tönkretevő Fideszt, mint a nemzet érdekeit szolgálja.
ZSPB: Ahogy a beszélgetés elején említette, Ön tanárként dolgozik húsz éve. Az oktatás lesz a szakterülete a frakción belül?
Igen, az oktatás pedagógusként mindenképpen a szívügyem. Orbánék ezt a nemzetstratégiailag létfontosságú területet totálisan lezüllesztették, ez ellen pedig tenni kell. De látva és közvetlenül megtapasztalva a magyar vidék legfontosabb problémáit, fontosnak tekintem a rendvédelem, illetve a cigány-magyar együttélés ügyének felkarolását is.
ZSPB: Egy mezőtúri tanárnak nyilván hatalmas változás az életében, hogy egyik pillanatról a másikra parlamenti képviselő lesz. Ez minden bizonnyal a család életében is változást jelent. Költöznek?
CS.T.: Szeretem az otthonom és bár még nincs végleges forgatókönyv a munkám megszervezését illetően, egyelőre mindenképpen szeretném, ha együtt maradna a család Mezőtúron, szeretünk ott élni, jól érezzük magunkat. A parlamenti napokon nyilván Budapesten fogom tölteni az időmet, de a hét többi részén a család közelében szeretnék dolgozni. Ez egyébként jól összeegyeztethető azzal, hogy az ember országgyűlési képviselőként mégiscsak a saját közösségét képviseli, tehát itt kell töltenie a lehető legtöbb időt, egyrészről, hogy ne szakadjon el a helyiek világlátásától, másrészt, hogy átlássa azokat a problémákat, amelyeknek megoldásában tud segíteni.
ZSPB: De már közelegnek az említett önkormányzati választások. Az Ön eddigi eredményei kézenfekvővé tennék, hogy elinduljon saját városában polgármesterjelöltként.
CS.T.: Igen, ez egy valós dilemma, hiszen politikusként az volt a vágyam, hogy az országgyűlésben, vagyis legmagasabb szinten képviselhessem azt a közösséget, ami a legfontosabb számomra. Készültem is erre a feladatra, amit szolgálatnak tekintek. Azonban polgármesterként- feltéve, hogy megválasztanak- közvetlenül tudnám vezetni szűkebb pátriám életét. Egyelőre örülök annak, hogy a mezőtúri emberek büszkék rám és együtt örülnek a közös sikerünknek, de valóban komoly döntés előtt állok. Tulajdonképpen azt kell végiggondolnom, hogy hogyan válhatok a saját közösségem legnagyobb hasznára, országosan vagy helyi szinten.
Koszorúzás a doni áttörés emléknapján (Fotó: Csányi Tamás/Facebook)