Kéri László: Az az Orbán nem foglalkozik üzleti ügyekkel, akinek a kormányzása alatt a családja ellenőrzés nélkül köthet milliárdos üzleteket
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Mintha most kicsit holtidő lenne a politikai történéseket illetően.
Kéri László: Az a furcsa, hogy az év első hét napja tele volt említésre méltó és elemzendő eseményekkel, míg a második héten legfeljebb a váratlan kormányfői sajtótájékoztató idétlenkedései kelthettek egy-két napnyi figyelmet. Az igazán fontos események ezúttal Magyarországon kívül történtek, bár ezek között több olyan is volt, amelynek a későbbiekben még reánk nézve is komoly hatása lehet.
ZSPB.: Elemzői szemmel hogyan értékelhetjük ezt a bizonyos „Orbáninfót”?
K.L.: Az elmúlt egy hét során legalább két tucatnyi érdemi elemzést olvastam erről a pszeudo eseményről és attól tartok, hogy én sem tudnék ezekhez újabb szempontokat hozzárakni. De az is lehet, hogy az én gondjaimat is érdemes végig szálaznunk. Először is: kinek kellett ez a váratlanul meghirdetett sajtóesemény? A médiának semmiképpen sem, hiszen a sajtóban dolgozók legalább egy évtizede hozzászokhattak ahhoz, hogy Orbán Viktort érdemben kérdezni nem lehet. Nem ad rá alkalmat, s ha mégis el lehet érni, akkor meg úgyis mellébeszél. Most mégis úgy döntöttek, hogy a Mester vállalja a veszélyt és halált megvető bátorsággal bedugja a fejét a médiaoroszlán szájába. Az ám! Csakhogy, a környezete jó előre gondoskodott arról is, hogy ez az oroszlán lehetőleg fogatlan legyen. Eleve kiküszöbölték a várhatóan kritikus és kellemetlen kérdések feltételére is alkalmas orgánumok ottlétét.
S egyetértek azokkal a megállapításokkal, miszerint ebben az esetben a többieknek kötelességük lett volna eleve bojkottálni ezt a színjátékot. Sajnos nem ezt tették. Ehelyett helybe és elébe mentek a kitartott NER-nek, ahol Orbán nem győzte őket megalázni és minősítgetni. Még ekkor is jobb lett volna felállni és ott hagyni ezt az egész bohózatot.
ZSPB.: Miért lehetett szüksége erre Orbánéknak?
K.L.: Erről csak találgatni lehet, eredetileg azt gondoltam, hogy szerették volna valamiképpen ellensúlyozni azt a botrányt, ami akkor már lassan egy hete gyűrűzött részben az O1G kapcsán, részben pedig az ostobán megoldott Gundel-menü kiváltotta negatív hírhullám nyomán. Ha így gondolták, akkor jól számítottak, mert a sajtótájékoztató bornírtságai azonnal levetették a napirendről az előző két botrány hatásait. Más kérdés az, hogy milyen áron? Az orbáni sajtótájékoztató egészében és részleteiben is valóságos kincsesbánya lenne annak megmagyarázásához, hogy mi is az alapvető gond ezzel a rendszerrel. Úgy látom, hogy a következő napokban mind a hetilapok, mind pedig a minőségi újságírásra még mindig alkalmas portálok aprólékosan szedték szét Orbán füllentéseit és mellébeszéléseit. Az persze már más kérdés, hogy a kormányzati média által eluralt/kisajátított többségi felületen ebből mi jelenhetett meg. Semmi. Pedig lett volna mit megmutatni. Essünk gyorsan túl ama sületlenségeken, amit a várható uniós választások ürügyén legalább hét hónapja megállás nélkül szajkózni szokott: hogy t.i. ő lenne a jövő, s mindenki más a MEGHALADOTT MÚLT SZÁNNI VALÓ ÜGYNÖKE. Ezt fogjuk még májusig amúgy is ezerszer hallani.
Az ugyanakkor igazán tanulságos volt, amikor kellemetlen kérdésekre kellett volna válaszolnia Orbánnak. Ezen belül is a rokonai/ismerősei meggazdagodására adott, lélegzetelállítóan pofátlan reakciója. Nem részletezném, mert mindez magáért beszélt, csak egyetlen egy momentuma kínálkozik újbóli elemzés tollhegyére. „A kormány nem foglalkozik üzleti ügyekkel…”
Mondja büszkén és végtelen öntudattal az az ember, aki:
- mindenféle felhatalmazás nélkül, egy személyben kötötte meg Putyin barátjával a magyar gazdaságtörténet legnagyobb volumenű beruházási üzletét, Paks II-t,
- akinek a kormányzása idején ezerrel uszítanak a külföldi bevándorlók ellen, miközben ugyanez a kormány átláthatatlan ügyvédi irodáknak biztosított milliárdos profitot a letelepedési kötvények húszezres nagyságrendű kiárusításával,
- akinek a kormányzása idején veje, barátai, s egyéb gyanús alakok úgy köthetnek milliárdos üzleteket, hogy ezekért semmiféle ellenőrzés, retorzió őket nem érheti,
- akinek a kormányzása idején az egykori Marshall-segély méreteit meghaladó külföldi eredetű összegek tűnnek el a pártja által felépített hálózat eresztékeiben,
- aki 21 milliárd forintért hozatta rendbe a várbéli rezidenciát - nyilván merőben önkéntes munkák és adományok segítségével, kikerülve mindenféle üzleti kapcsolatokat.
Nem folytatnám ezt az amúgy is jól ismert listát, csak arra gondolnék, hogy mi lenne akkor, ha ez a kormány MÉG AZ ÜZLETI ÜGYEKKEL IS FOGLALKOZNA? Mi lenne akkor ebből az országból? Másként mondva: vagy nem tudja, hogy mit beszél, vagy pedig egyáltalán nem érdekli a szavak jelentése. S nem tudni, hogy az ország jövője szempontjából nézve melyik változat lenne a tragikusabb fejlemény.
ZSPB.: Mindeközben zajlanak a háttéralkuk és tárgyalások az esetleges országos sztrájk kapcsán, amikor mi beszélgetünk, még nem tudni, hogy miféle végkifejlettel.
K.L.: Néhány nap múlva biztosan okosabbak leszünk. Ma még nem tudhatjuk, hogy az év végén és az év elején megmutatkozott elégedetlenség és tiltakozás átfordulhat-e országos méretű akciókká. Az elmúlt egy hét igazán fontos eseményei nem nálunk történtek...
ZSPB.: Hanem?
K.L.: Nézzünk szét: Amerikában Trump váratlan döntései következtében évtizedek óta nem tapasztalható belpolitikai válság látszik kialakulni. Mindehhez társulnak kiismerhetetlen külpolitikai lépései. Angliában a Brexit kudarca lassanként maga alá temeti az egész politikusi osztályt, s még csak azt sem tudhatjuk, hogy a jövő héten mi lesz. Mindeközben Párizsban Macron újabb és újabb ötletekkel próbálja útját állni annak a megdöbbentő méretű tiltakozásnak, ami már sok hete elárasztja a főváros utcáit. S tegnapi hír, hogy Orbán régi barátja, a 82 éves Berlusconi is elindul a májusi uniós választásokon. Ezek az események külön-külön is talányos következményekkel járnak, együtt azonban több mint aggasztó mindaz, amit ezekből ma kiolvashatunk.