Orbán putyini politikát importál és olcsó munkaerőt exportál
Wolfgang Lemb, a legnagyobb német szakszervezet vezetője nemrég egy interjúban botrányosnak nevezte a rabszolgatörvényt. Szerinte is túl alacsonyak nálunk a bérek a megélhetéshez, ráadásul hazánk olyan kísérlet színhelye, ahol a német cégek olyat is megcsinálhatnak, amit odahaza nem.
Nem meglepő, hogy nincsenek jó véleménnyel a NER-ről külföldön. Sem az országról, amit lassan minden jelentős uniós szervezet egybehangzóan renitens, orosz propagandát és álhíreket terjesztő, mind inkább keletre sodródó „hibrid demokráciának” tart, amit egy fékevesztett, hatalommániás és populista vezér irányít. Ugyan miért is dicsérnének egy olyan országot, ahol a kormánypárti elit jelentős része – mondjuk úgy – korrupciógyanús ügyekbe keveredett, vagy csak szimplán tehetségtelen, arrogáns, cinikus bólogatójános.
Wolfgang Lemb, a fémipari dolgozókat tömörítő legnagyobb német szakszervezet – a Vasas szakszervezetekkel is együttműködő IG Metall – ügyvezető elnökségi tagja, akivel az Index készített interjút. Lemb szerint Magyarországon túl alacsonyak a bérek a megélhetés költségeihez képest. Az Audi dolgozóira utalva kifejtette, hogy az egyhetes sztrájkkal igazán bátor lépést tettek előre. A rabszolgatörvényről lesújtó a véleménye: a törvény módosítása botrányos, ugyanis a túlórákat ráér 36 hónap után kifizetni, vagy szabadnapokkal is lehet kompenzálni. Ez ellentmond a munkaidőről szóló uniós irányelvnek. Németországban 6 vagy 12 hónapon belül kell az ilyesmit rendezni. Hozzátette, hogy Magyarország „tesztlaboratórium” lett, mert itt olyanokat is megengednek maguknak a német cégek, amiket otthon nem mernének meglépni.
De lássuk, melyek ma a Fidesz által vezetett ország legfőbb export-, illetve importtermékei! Politikai berendezkedést, államapparátus-irányítási, káderkinevezési technikákat és „médiastratégiát” Putyin Oroszországából és a világszinten is rekordszámú újságírót bebörtönöző Törökországból importálunk. Ja, meg kampánymódszereket a profi amerikai tanácsadóktól, akik kérésre (jó sok közpénzért) bármikor, bárkinek legyártanak egy ideális ellenségképet. A hazai munkaerőt ugyanakkor exportálja Orbán egyrészt olyan formában, hogy rengeteg keresőképes, adófizető fiatalt üldözött el, drámai kivándorlási hullámot gerjesztve, másrészt pedig az itthon maradt, még meglévő „kétkezi” dolgozók olcsó munkaerejét kiárusította, tálcán kínálva az „emberi erőforrást” a különféle (elsősorban német) multiknak, akik köszönik szépen az extraprofitot, le is csaptak a lehetőségre.
Ha valami miatt „hadat kellene üzenni” Németországnak, pontosabban a német multiknak, akkor az a magyar munkavállalók érdekvédelme. Le kellene végre szállni az állandóan szajkózott „elhibázott migrációs stratégia” és „Németország miatt semmisül meg Európa” szófordulatokról. Azzal kellene foglalkozni, hogy a béreikről nemrég nyilvánosságra került fényképek és beszámolók tanúsága szerint mind a rendőrök, mind pedig a tűzoltók megalázóan keveset, egy bolti pénztárosnál is rosszabbul keresnek; egy friss felmérés alapján 100 magyarból 7 számára csak vágyálom a lakás rendszeres és folyamatos melegen tartása; a fiatalok túlnyomó része számára pedig eleve elérhetetlen a saját otthon megvásárlása. De a sort bármeddig lehetne folytatni.
Mindezek azonban semmit nem számítanak. Csak a közvagyon és közpénzek egyre pofátlanabb családi, baráti és haveri kezekbe adása, illetve a hatalom még drasztikusabb koncentrációja a lényeg. Meg a sorosozás. Ez Orbán Viktor kettős játéka és valódi politikája, és ezért van az, hogy a migrációt mindenáron napirenden kell tartsa. Mi ez, ha nem hazaárulás?