Isten óvja Magyarországot! - Gabriel Garcia Márquez utazásai Kelet-Európában

Isten óvja Magyarországot! - Gabriel Garcia Márquez utazásai Kelet-Európában
Fotó: foxnews.com

2017-ben jelent meg Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író Utazás Kelet-Európában című könyve. Az útirajzokat, visszaemlékezéseket, naplószerű feljegyzéseket tartalmazó kötet ekkor lett először olvasható magyar fordításban. Az író 1957-ben járt Kelet-Európában, a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként jött többek között Budapestre is.

Hogy milyennek látta egy fiatal baloldali újságíró Kelet-Európát? Annyi bizonyos, hogy vendéglátói, akik minden városban szigorú felügyelet alatt tartották, mindent megtettek annak érdekében, hogy ne ismerhesse meg a külföldi delegáció a valóságot. Mégis, a hétköznapi életet látni és felfedezni vágyó Márquez több-kevesebb sikerrel sokszor belelátott a szocialista országok álságos, igazságot kendőzni vágyó világába.

Márquez beszámolóiból megtudhatjuk, hogy Varsóban alig jártak autók az utcákon, és a széles utakon az emberek mégis libasorban közlekedtek; hogy minden képzeletet felülmúlóan sok könyvesboltot látott rengeteg, alacsony árú könyvvel, így a lengyelek amolyan „vallásos áhítattal” olvastak a buszmegállókban, az utcán, bárhol, ahol várakozniuk kellett. De azt is különösen fontosnak tartotta megemlíteni az író, hogy a „lengyelek régi rongyaikban, kitaposott cipőjükben olyan méltóságteljesek, hogy tiszteletet keltenek…”

Apró, ámde annál többet eláruló észrevételként jegyzi meg Márquez, hogy egy prágai kabaréban lyukas volt a dizőz harisnyája, ami azt bizonyítja, hogy a nejlonharisnya rendkívül drága, de ez a hanyagság egy egész ország lelkiállapotát tükrözi. Az író megállapítja,

Csehszlovákiában figyelemre méltó dolog, amely minden mástól különbözik, amit addig láttam: a katonák. Meglepő, hogy mennyire beágyazódnak a civil életbe.”

Azt is elárulja a fiatal újságíró beszámolóiban, hogy valósággal rejtegették előlük a valóságot, Moszkvában például otthonaikban nem lehetett meglátogatni az embereket. Megdöbbenti és elgondolkodtatja Márquezt a moszkvai világ valósága is. Erről így ír egy helyütt: „Úgy látszik, a kolosszális méretek, a tömegrendezvények iránti érzék a szovjet pszichológia fontos vonása… Az Állami Operaház, a Bolsoj egy héten át, naponta háromszor játszotta az Igor herceget és minden előadásnak 600 szereplője volt, mindig mások.

A moszkvai Világifjúsági Találkozó elképesztő mennyiségű programmal, rendezvénnyel, konferenciával próbálta ellensúlyozni a mindennapok nyomorúságos valóságát.

Magyarországon az írót és társait különösen vészterhes világ fogadta. Szigorúan figyeltek a tolmácsnak bemutatott, ámde sokszor semmilyen idegen nyelvet nem beszélő őrök arra, hogy még véletlenül se beszélhessenek a külföldi újságírók az utca embereivel. Márquez mégis megpróbált a hétköznapi emberekkel kapcsolatba lépni:

Az ötödik nap tarthatatlanná vált a helyzet. Elegünk volt már a sok régiségből, ódon történelmi műemlékből, meg abból, hogy az autóbusz ablakából nézve elérhetetlennek tűntek az emberek, ahogy sorban álltak kenyérért, meg vártak a villamosra. Ebéd után döntöttem. Elkértem a szobakulcsot a portán. Közöltem, hogy nagyon fáradt vagyok és egész délután aludni fogok, majd felmentem a lifttel, s nyomban lesétáltam a lépcsőn. A villamosmegállóban felszálltam az első villamosra…Megszólított magyarul a kalauz... Elmutogattam, hogy nem beszélem ezt a nyelvet, mire megkérdezte, hogy tudok-e németül. Idősebb, kövér férfi volt, borvirágos az orr, összedrótozott a szemüvege. Mikor megmondtam, hogy angolul beszélek, többször elismételt egy mondatot, de én nem értettem. Kétségbeesettnek látszott. Ahogy leszálltam a végállomásnál, a kezembe nyomott egy cédulát, melyre ez volt írva angolul: „Isten óvja Magyarországot.”

Az író Kádár Jánossal és Nagy Imrével is foglalkozik beszámolóiban. Sok érdekes észrevétele, megjegyzése mellett az utókor olvasója számára azonban már világosan kiolvashatóak azok a tévedések, amelyek a politikai propagandagépezet eredményeképpen félrevezethették a fiatal újságírót.

Gabriel Garzía Márquez zseniális, világhírű regénye, a Száz év magány 55 évvel ezelőtt, 1967-ben jelent meg. Az Utazás Kelet-Európában című kötet Székács Vera és Scholz László fordításában olvasható.

(A cikk első változata 2017.04.23-án jelent meg.)