Kéri László: Orbán olyan hiteles „falusi fickó”, aki a Gundelből eszik, magángéppel repked és a Várban dolgozik

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: Már régen leszoktunk arról, hogy elemzésre érdemesnek tekintsük a kormányfő péntekenkénti rádiós monológjait. Ezúttal azonban lehet, hogy érdemes kivételt tenni.

Kéri László: Ezek az adások is állandó darabkái annak a szüntelen önkép-építésnek, amely sohasem fog befejeződni. Hiszen az az ember sohasem lesz képes befejezetté tenni az önképét, akinek a legbelsőbb személyiségképét feloldhatatlan ellentmondások jellemzik. Szó szerinti idézet következik: „Én egy falusi fickó lennék. Ha az ember falusinak születik, örök életre az marad” - állította magáról Orbán Viktor nem kevés önimádattal, amely persze szerénységnek lett álcázva. Mindezt annak kapcsán mondta, amikor a riporternek nevezett médiaautomata arról kérdezte, hogy a falusiakra is kiterjesztik-e a CSOK-ot. És az álriporter ilyenkor nem azt teszi, hogy visszakérdezne: ki akadályozta önt meg abban már húsz éve, hogy falubéli elkötelezettségének érvényt szerezzen? Ezzel ellentétben a kérdező szolgálatkészen asszisztál e kapitális giccs újabb és újabb előállításához. Merthogy ez a falusias/szerénykedő önkép az Orbán-korszak hazugságainak egyik legkártékonyabb és leginkább félrevezető darabkája.

Az ám… a falusi fickó… Aki merő véletlenségből él már harminchetedik éve a fővárosban, utálja is ezt a nagyvárost, s csak azért él itt, mert még nem lehetséges megoldani a faluról való kormányzást, pedig biztosan megtette volna, ha csak rajta múlt volna…

ZSPB.: Talán ő már el is hiszi magáról ezt.

K.L.: Szép is ez, megható is ez a szerénykedő önkép. Az ember legszívesebben ki sem tenné a lábát a saját falva teremtette közösségi melegség világából. Mert az egyszerű emberek között érzi magát leginkább otthon. Valószínű, hogy egész népünk üdvéért érzett felelőssége okán kellett Orbánnak a Városba költözni, amiről ő igazán nem tehet. S ahogyan ezt az átlagos falusi fickók szokták tenni, előbb-utóbb kénytelen felköltözni a Várba, a csakis neki teremtett uralkodói környezetbe. S miként ezt úgyszintén a falusi fickókkal szokás tenni, őt is magánrepülőgépek viszik hétvégéken a különböző nyugati városok exkluzív meccseire VIP-nézőként. S mint minden rendes falusi gyerek, ő is természetesen teremti, varázsolja milliárdossá, az ország leggazdagabb emberévé egykori falusi játszópajtását, hiszen minden falusi fickó így szokta ezt csinálni. Minden falusi gyereknek a Gundelből szokták vinni az ebédjét, s mint bármely másik falusi fickó, ő is szeretne legalább 2030-ig uralkodni, hiszen a falusi karaktert leginkább a harmincéves, kizárólagos uralkodási vágy jellemzi.

ZSPB.: Mi pedig gúnyolódunk szegény falusi fickón…

K.L.: Persze, hogy azt teszem. Én is falun születtem, aztán Pesten nőttem fel, és én is megtanultam nagyjából 18/20 éves koromra azt a fantasztikusan mély és sokszínű kulturális és mentalitásbeli szakadékot, ami a kistelepülések világa és a fővárosi belváros között hagyományosan feszül. És hiába élek itt fél évszázada, attól még nem felejtettem el a nagybátyjaim, unokatestvéreim világképének érvényességét, de ettől még pontosan megértem az ötödik kerületi, kőbányai, zuglói; kelenföldi nézőpontok másságát. Azt viszont sohasem voltam képes és hajlandó elfogadni, hogy ráerőszakoljak egyetlen identitás-sémát egy olyan összetett világra, mint ami a mai Magyarországon szövődik a szubkultúrák sokaságából. A modernitás egyik velejárója a sokfajta, párhuzamos identitás személyes megoldása, s nem állítom, hogy ez egyszerű kihívás. Viszont az elmúlt száz év során az egyetlen identitás-sémák kierőszakolására tett történelmi kísérletek kivétel nélkül és mindig helyrehozhatatlan drámákkal jártak együtt.

Az Orbán által rendre meglengetett, sejtetett falusiasságnak politikailag nagyon is világos motívumai és céljai vannak, és ezek nem sokban különböznek az előző századelőn oly népszerű „Bűnös Budapest” teória károkat okozó, s nemzetet szándékosan megosztó törekvéseitől.

Udvarolni szeretnék az általam idealizált „magyar népnek”, hogy ezzel is kivételes helyzetet teremthessek a magam vélt társadalmi bázisának. Ez a fajta képmutatás persze csak akkor tud ideiglenesen sikeressé válni, ha arra is alkalmas vagy, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelően változtasd a megjelölt identitás-bázist. Ha a helyzeted éppen úgy hozza, akkor kelj ki az antiszemitizmus ellen, ha meg másnak az lesz a nyerő, hogy szidd az idegenszívűeket, akkor tedd azt is teljes mellszélességgel. Ezért gondolom mindig is képmutatásnak ezt a fajta hetyke, „egyszerű falusi fickó” önképet, mert ezzel mindig akkor jön elő Orbán, amikor az adott pillanatban ezt látja leginkább kijátszható szerepkörnek. Ráadásul, az eddigi élete harminc évnyi közéleti szereplése során ezzel az „egyszerű nép fia” pózzal már annyiszor élt vissza, hogy az is kész csoda, hogy a tábora még ezt is komolyan veszi tőle.

ZSPB.: Emlékszünk, amikor a határszéli Bözsi nénit „váratlanul” meglátogatva beköszönt egy „hello, röfivel”. Akkor mindenki röhögött rajta.

K.L.: Volt benne némi egészen bizarr, felfoghatatlanul irracionális momentum.

Én akkor sem tudtam felhőtlenül röhögni, hanem egy kissé megsajnáltam ezt a közéleti pojácát, és némileg éreztem azt a fajta feloldhatatlan dilemmát, ami a populista zagyvaság, a kötelezően hajszolt médiasiker és az egykori falusi legény valóságos emlékei és gesztusa között feszült.

E feloldhatatlan ellentmondásokat a mai Fidesz-elit csakis a képmutatások intézményesítésével, rendületlen gyakorlásával tudja napi szinten áthidalni. Már észre sem veszik, hogy milyen mértékben és mélységben keveredtek bele a maguk keltette és termelte képmutatások tengerébe.

ZSPB.: A fiatalabb generáció is?

K.L.: Én is azt hittem, ők majd képesek lesznek valamiféle újfajta profizmusra ez ügyben is. Ehhez képest, nézzük meg például Gulyás Gergőnek akárcsak az elmúlt egy héten elkövetett képmutatásait! S még ideológiát is termelt hozzá! A Magyar Hírlapnak adott interjújában a jobboldali újságírás minőségét firtató kérdésre képes volt ezt a választ adni: „Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában is morális fölényt jelent”. Édes istenem, képes volt ezt mondani! Azaz, a mi identitásunk indoklási kényszerektől mentes, önmagában vett értéket képvisel. Mint az egykori, ókori uralkodóké. Hozzá tehette volna még azt is, hogy „falusi fickónak lenni” a jobb oldalon eleve morális fölényt jelent, de még inkább intellektuális fölényt, nem?