Kéri László: Egyre többen elégelik meg a Fidesz képmutató és szemfényvesztő politikáját

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: A hét leghangosabb híre, hogy már nyolc párt követeli Orbánék kizárását az Európai Néppártból.

Kéri László: Nem kétséges, a mögöttünk hagyott hét nap legnagyobb horderejű eseménye az lett, hogy még a Fidesz pártcsaládján belül is egyre többen elégelik meg azt a képmutató és szemfényvesztő kampánypolitikát, amiről évek hosszú során át azt hihettük: külföldön ennek aligha lehet komolyabb következménye. Az előjeleket persze nagyon is jól érzékelhettük, s most sem ártana ezek közül a legfontosabbakat számba vennünk. Már csak azért sem, mert a legelső fideszes reakciók igyekeznek jelentékteleníteni mindezt, és megpróbálják belegyömöszölni a más országokban is éppen zajló kampányok eseményeibe. Úgy vélem, legalább három éve halmozódnak már mindama apróbb és egyre komolyabb jelek, amelyek mindegyike egybehangzóan mutatja a Fidesz által képviselt külpolitikai vonalvezetés kontraproduktív jellegét. A mostani lépések pontosabb értelmezése kedvéért érdemes legalább néhány, a maga idejében nagyon is elgondolkodtatónak tetsző mozzanatot újból felidéznünk. 2015-ben igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-vezette kormány a hirtelen megjelent migránsválság megoldhatóságáról gyökeresen eltérő álláspontot vall, mint az Unió vezetőinek többsége. A következő négy év során az álláspontok meglehetősen sokszínű változásokon mentek át, s ma már nem tagadható, hogy az egykori magyar kormányzati véleményt talán többen oszthatják, mint ahányan elutasítják. E változásokból Orbán Viktor feltehetően azt a téves következtetést vonta le, hogy mindenben neki lehetett igaza.

ZSPB.: És nincs?

K.L.: De nem ám! A migráns-kérdésben megmutatkozott gyökeres fordulatnak egyáltalán nem volt szerves része, hogy a kezdetektől hamisnak tartott sorosozást/brüsszelezést is legitim politikai eszközként fogadták volna el.

Időközben a Fidesz ezt a népmesei egyszerűségű világképet nagyszerű és univerzális kampányeszközzé fejlesztette ki, amelynek segítségével vélte megválaszolhatónak az összes egyéb, amúgy joggal kritizálható lépését és döntését. Kezdve a jogállamiság felszámolásától a médiavilág kormányzati kisajátításáig, az uniós pénzek baráti körökben történő szétosztásától az oroszokkal történő nyílt kokettálásig stb.

Ha bárki, bármit szóvá mert tenni, akkor azonnal Soros-ügynökké, esetleg Brüsszel által felbiztatott hazaárulóvá avanzsált. S ezt a végletekig lebutított óvodásmesét előbb-utóbb hivatalos kormánypolitikai érvrendszerré fejlesztve, lépten-nyomon és világszerte elkezdték képviselni, ha szükség volt rá, ha nem. S ha belegondolunk, akkor legalább harmadik éve másról sem szól a rólunk, magyarokról, Magyarországról külföldön formálódó összkép, mint eme kapitálisan hazug mozaiknak az egyre teljesebb és viszolyogtatóbb érzékeléséről.

ZSPB.: Miért van az, hogy a sok-sok kritika semmiféle hatással nem járt?

K.L.: Ezt azért nem állítanám, mert akadtak pillanatok, amikor felfogták e végtelenített hazugsághalmaz káros következményeit is.

A budapesti vizes vb előtt például kitették a Soros-plakátokat országszerte, aztán amikor az ide érkező külföldi újságírók és vendégek ezrei elképedve ájuldoztak azon, hogy miféle kelet-ázsiai diktatúra díszletei közé érkeztek, akkor pillanatokon belül eltüntették azokat. Ideiglenesen.

S egy-egy nagyobb szabású külföldi akció, strasbourgi elmarasztalás, brüsszeli összehangolt kritika alkalmával rendre visszavettek e nevetséges kampány hevességéből.

ZSPB.: Miért van most meglehetősen összehangoltnak tűnő ellentámadás?

K.L.: Erre én is összetett választ tudnék csak adni. Részben az is igaz, hogy a többi huszonhat tagállamban is most kezdődött el az igazi választási kampány, s valamennyi uniópárti erőnek jól jön, ha a legkirívóbb normasértőn gyakorolhatja a maga kritikáját. Erre amúgy lehetett volna előre számítani, az ellenkezője megint csak a hazai diplomácia teljes felkészületlenségét illusztrálja. Részben elkalkulálta magát a Fidesz, a korábbi elmarasztalásokat azért nem vette komolyan, mert úgy volt velük, hogy azok múló emlékek lesznek. Hát nem azok.

Most látszik igazán, hogy az évek óta gyülekező, halmozódó rossz érzések, negatív benyomások idővel képesek hatalmas nyomatékkal rendelkező ítéletté is összeállni.

Részben pedig - és ez lenne a legfontosabb mozzanat – páratlanul erős sodrású szakaszához érkezett az Unió hosszabb távú jövőjéről folytatott diskurzus, amelyben a korábbiakhoz képest sokkal egyértelműbb kontúrokkal látható, hogy mely országok tanúsítanak együttműködést, s kik azok, akik inkább kerékkötők. Ezek a harcok már szerves összetevői a jövendő uniós költségvetési elosztási küzdelmeknek is, s ilyenkor már sokkal nagyobb súllyal számítanak a korábban még elnézéssel fogadott hibák is.

ZSPB.: Vagyis nem a legjobbkor kapjuk a leveleket és a plakátokat sem most kellett volna országszerte szétteríteni?

K.L.: Igen, ez így van. Minden olyan lépés, amely korábban legfeljebb külföldi sajtómorgást, időnként informális megfeddést váltott ki csupán, a következő hónapokban meglepő erejű és nyílt politikai támadássá alakulhat át. Az a furcsa, hogy mindezt egy olyan politikai erőnek kellene belátnia, amely egy évtizede mást sem tesz, minthogy minden lépését kampányszempontok irányítják. Lehet, éppen az a baj, hogy e hosszú kampányévtized során kialakult bennük egyfajta politikai vakság, amelynek következtében csakis a maguk kampányait képesek érzékelni. S ha bárki bármit mást tesz, azt is csak kampánylépésként képesek értelmezni.