A Fidesz megpróbálja beépíteni a kampányba a nemzetközi szégyent is
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Nem unatkoztunk a héten, akadt közéleti esemény bőven.
Kéri László: Ezen a héten is egymás mellett futottak olyan ügyek, események, amelyeknek első ránézésre nem sok közük lehetne egymáshoz. És mégis. Ha megpróbálunk valamennyi ilyen jellegű politikai fejlemény mögé nézni, akkor azért nem kell túlzottan kifejlett éleslátás annak felfedezéséhez, hogy ezek az ügyek nagyon is szoros kapcsolatokban állnak/élnek egymással. Ezen a héten megállás nélküli hírtengerré duzzadt az, amiről egy héttel ezelőtt már kimerítően beszélgettünk, a Fidesz és a Néppárt egymáshoz való viszonyának drámai kiéleződése. Jószerével napról napra lehetett érzékelni a lehetséges szakítás okainak, következményeinek egyre komolyabbá válását. Mindehhez képest teljesen alárendelt és lényegtelen mozzanatnak látszott az a keddi, parlamenti döntés, aminek következtében a Putyin személyes érdekeltségeitől vezérelt orosz bank különleges körülményektől védetten kezdheti meg budapesti működését. S első ránézésre pedig végképp fényévnyi távolságra lévőnek látszik az a fajta, meglehetősen eszkalálódott vita, ami az MTA lehetséges jövője kapcsán ezen a héten is folytatódott.
ZSPB.: Talán kezdjük a Néppárttal, hiszen ezzel kapcsolatban egyre inkább fogy a levegő Orbán körül!
K.L.: Múlt heti beszélgetésünket szinte teljesen ennek a kérdéskörnek szenteltük, de leginkább két dologra érdemes fokozottabban figyelmet fordítanunk. Egyrészt arra, hogy ez a kizárás/nem kizárás előlépett a jelenkori európai politika elsősszámú kérdései közé. Aligha akadt az elmúlt héten olyan jelentős nemzetközi orgánum, amely ne taglalná a magyar részvétel jövőbeni lehetőségeit és a várható uniós választások következményeit együtt. Azt is mondhatnánk, hogy Orbán Viktor végre elérte azt, hogy a pillanatnyi európai közéleti diskurzus leginkább a Fidesz lehetséges jövője körül zajló vitává züllött, ami persze egyszerre minősíti a kortárs európai állapotokat épp úgy, mint a Néppárton belüli kusza viszonyokat, továbbá a májusi választások valóságos tétjét övező bizonytalanságokat. Ilyen szempontból Orbán számára a legkevésbé jött jókor Macron nyílt levele és ajánlata, amely úgyszintén az elmúlt hét egyik kulcsfontosságú eseményének tartható. Még akkor is, ha a hazai média meglepő távoságtartással viseltetett ennek kapcsán.
ZSPB.: És mi a másik?
K.L.: Mindennek a hazai, meglehetősen zavarodott tálalása.
Egyrészt a kormányzati propaganda elkezdte előre eljátszani az emelt fejű mártír szerepét, és a saját tábort megkezdték felkészíteni arra az esélyre, hogy mi lesz, ha tényleg kizárnák őket a Néppártból? Ennek köszönhető az a házon belüli műbalhé, amelynek jegyében a házi újság radikális és azonnali kilépést követel, másrészt meg a Bölcs Vezér megpróbálja lehűteni a lázadó kedélyeket. Mindez nem több, mint házon belüli cirkusz (vö: Karinthy, álmomban két macska voltam és játszottam magammal…).
Másrészt az is látható, hogy hirtelen elkezdték komolyan venni a kilépés/kizárás esélyét, és megpróbálják minél nagyobb gyorsasággal beépíteni a kampányüzem működésébe ezt a nemzetközi szégyent is. S ha mégis engedni kell, akkor jön az a másodlagos opció, amiről már három héttel ezelőtt részletesen beszéltem. Az, hogy
az Orbán-beszédben meghirdetett családpolitikai intézkedések nem mások, mint a leendő kampány kiegészítései arra az esetre, ha a migránsozás önmagában már nem lenne elegendő üzenet. Most majd szembesülhetünk ezzel a fordulattal is.
ZSPB.: Beszéljünk az oroszokról! A keddi parlamenti döntés következtében Putyinék létrehozhatnak Magyarországon egy olyan bankot, amelynek működése fölött a magyar hatóságoknak semmiféle ellenőrzési és irányítási lehetőségei nem lesznek.
K.L. Mintha a város szívében létrejöhetne egy olyan enklávé, amelynek a szuverenitása a legkevésbé sem rajtunk múlik. Fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy mindez kinek jó. Erre azért egyszerű a válasz. De lehetséges még egy kérdés megfogalmazása is: miért éri meg ez a magyar kormánynak? Erre viszont csak a jövő adhat feleletet, most ebből legfeljebb annyit tudunk egyelőre kihámozni, hogy
megint tettünk az oroszoknak egy olyan gesztust, amelyre mások se nem hajlandók, se nem képesek. Miért is? Talán a nemrégiben lezajlott amerikai külügyminiszteri látogatás visszhangjának kompenzációjaként.
ZSPB.: Úgy tűnik, folytatódó MTA-saga is.
K.L.: Hát, igen. Ma már világosan látszik az a konstrukció, amelynek bevezetése a Corvinus átalakítása során is tetten érhető volt.
Az MTA vagyona, különösen az ingatlanok sorsa át fog kerülni az méltó és a kormányzati szándékokkal harmonikus viszonyban lévő alapítványoknak a kezébe, az akadémikusok kapnak majd valami megemelt tiszteletdíjat, egyfajta hallgatási pénzként. A sokezres kutatói állomány pedig végképp el fogja veszíteni a munkavégzéséhez olyannyira lényeges maradék autonómiát is, és betagolják őket ide és oda. A lényeg a korábbi függetlenség megszűnése és új típusú függések kialakítása.
Azaz, sikerül semlegesíteni és lényegében likvidálni a hazai értelmiségi réteg egyik legfontosabb szféráját, a jövőben ők sem fognak semmiféle gondokat okozni.
ZSPB.: S hogyan jön ez a háromféle metszet össze?
K.L.: Első ránézésre talán sehogyan. Második és sokadik szemügyre vétele után azonban nagyon is világos a közös tanulság. Minden területen és minden lehetséges módon meg kell törni a megmaradt társadalmi önállóság valamennyi intézményét, és
nem szabad hagyni semmiféle olyan ellenőrizhetetlen és független területet, amely a kormányzati működéstől mentesen is működőképes lenne.
Sem a külpolitikában, sem a tudománypolitikában, sem a gazdasági mozgásokban. Lehetőleg sehol sem. Mindez persze lázálom, és csak azért lehetséges ilyen hatékonysággal végigvinni, mert mindeközben a társadalom figyelmét, energiáit, ellenállási képességeit le lehet kötni ezredrangú ügyekkel. Szerinted hány ember akad ma Magyarországon, aki észrevenné és értené, hogy egy plakáton Junckert esetleg Timmermanssal váltják fel? Válthatnák ezen az alapon akár Sergio Ramosra is. Ott, abban az országban, ahol már alig akadna olyan ember, aki a Fradi jövő heti összeállítását is képes lenne felmondani…