Quo vadis Savaria?
Az elmúlt hetekben az egyik legizgalmasabb belpolitikai történés a Szombathelyen bekövetkezett ellenzéki fordulat volt, amely a hatalom elleni összefogás erejét és sikerének lehetőségét mutatta meg a vidéki város példáján keresztül. A helyi Fidesz önhibájából, túlzott magabiztossága és hatalmi gőgje miatt került kisebbségbe és vált akaratlanul az ellenzéki összefogás egyik motorjává. Olyan politikai pártok szövetkeztek és szavaztak együtt a helyi fideszes hatalom megdöntésére, amelyek együttműködése korábban elképzelhetetlen volt. Mára gyakorlatilag átvették a hatalmat a dunántúli városban, sőt állítottak egy közös polgármesterjelöltet is, viszont most érkezhet Czeglédy Csaba: azt tudjuk, hogy merről, de vajon merre?
A történet a tavaly októberben megrendezett időközi választáson kezdődött, amikor az időközben börtönbe került DK-s politikus, Czeglédy Csaba megüresedett mandátumát nem tudta behúzni a Fidesz, helyette az Éljen Szombathely! Egyesület jelöltje, a kvázi ellenzéki jelöltként induló László Győző nyerte el a képviselői helyet. Már akkor tudni lehetett, hogy egyetlen másik ellenzéki párt indulása megerősíthette volna a helyi Fidesz, illetve a fideszes polgármester, Puskás Tivadar hatalmát. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a helyi ellenzék feleszmélt és ügyesen használta ki Puskás – hatalmi szempontból egyébként totálisan fölösleges - harcát a Pro Savaria elnevezésű független, lokálpatrióta szervezet alpolgármesterével, Molnár Miklóssal szemben. A Fidesz és a Pro Savaria között már korábban – például Jordán Tamás ügyében is voltak súrlódások – azonban a fordulópontot a Rabszolga-törvény helyi begyűrűzése, és a helyi fideszes vezetés, Hende Csaba és Puskás Tivadar tandem arra adott öngyilkos politikája adta.
Amikor ugyanis az ellenzék azt követelte a helyi vezetéstől, hogy - más városokhoz hasonlóan - a Rabszolgatörvény lokális érvényesíthetőségét a szombathelyi munkavállalók érdekében tiltsák meg, Molnár Miklós alpolgármester megszavazta a javaslat napirendre vételét, majd tartózkodott a voksolásnál, ezzel döntve el az ellenzék aprónak tűnő, de az adott lélektani pillanatban igencsak fontos győzelmét. Ezután a sosem bölcs, ellenben gyenge képességű Puskás-Hende-tandem hadjáratot indított Molnár ellen, ezzel erősítve meg az ellenzéki együttműködést, amely időközben kvázi át is vette a hatalmat a városban. Meg is van az ellenzék választási szövetségének konszenzusos polgármesterjelöltje, Nemény András személyében.
És most jön képbe Czeglédy Csaba, akinek a fenti történésekkel szinte egy időben enyhítették fogvatartását: hazaengedték, majd épp a napokban megszüntették házi őrizetét is.
A bíróság a mai napon a kiegyensúlyozott és rendezett családi kapcsolataimra, a kötődésemre, az eljárás során eddig tanúsított magatartásomra figyelemmel megszüntette velem szemben a kényszerintézkedést.
- írta Czeglédy FB-oldalán.
Néhány nap után viszont egyesek már azt rebesgetik, hogy Czeglédy Csaba magasról tesz az eddigi összefogásra, nem akar együttműködést a Jobbikkal és állítólag pártja, a Demokratikus Koalíció polgármesterjelöltként akarja indítani a városban. Ez nyilvánvalóan az eddigi ellenzéki együttműködés falhoz csapását jelentené. Többen a Fidesszel kötött vádalkuról pletykálnak, amit ez esetben nehezen tudunk elhinni, azonban ahogyan a puding próbája az evés, úgy a politikai mozgásokból is egyértelmű lesz, hogy mi a felállás, történt-e valamiféle megegyezés. A őszi választás sorsfordító lehet a város életében, ezért is fontos, hogy merre tart a városban az ellenzéki összefogás: Quo vadis Savaria?
(Főkép: Varga György/MTI)