Brutális tanárhiány: 15 éven belül 60-70 ezer pedagógus mehet nyugdíjba
Az ijesztő prognózis nem holmi ellenzéki, „sorosista” oktatáspolitikus szájából hangzott el, az adatokról a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke számolt be egy interjúban.
A nemrégiben visszafideszesített, akarom mondani, Simicska kicsinálása után ismét a „jobboldal morális iránytűjeként” működő Magyar Nemzet készített interjút Horváth Péterrel, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnökével, amiben érdekes mondatokat olvasni. Noha jól láthatóan az egész anyag arra lett kihegyezve, hogy ugyan idehaza még nem a legjobb a tanárok helyzete, de kormányunk állhatatos és fáradtságos munkájának gyümölcseként lassan már micsoda fizetések lesznek, megbecsültség meg persze tejjel és mézzel folyó Kánaán is, Horváth azonban mondott néhány nem éppen sikerpropaganda-kompatibilis mondatot.
A lap persze megjegyzi, hogy a 2020-tól tervezett bérfejlesztés akár harmincszázalékos emelést is jelenthet a tanítóknak, tanároknak, az NPK elnöke nem látja ennyire pozitívan a dolgot, mivel mint elmondta, a következő másfél évtizedben összesen mintegy 60-70 ezer ember is nyugdíjba mehet a durván 160 ezer főt számláló pedagógustársadalomból. Kiemelte azt is, hogy utánpótlás nélkül nem működhet a szakma, sürgősen új belépőkre van szükség, különben minden szinten szakemberhiány lesz, főként az óvodapedagógusok, illetve a gyógypedagógusok körében. Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy ugyanilyen lesújtó kép tárul elénk, ha orvosi pályára tekintünk, ahol szintén drámai szintű az orvos és nővérhiány.
A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek fejlesztésével foglalkozó gyógypedagógusok körében tapasztalt szakemberhiányról egyébként már számos cikkben beszámoltak. Egy tavaly novemberi írás rámutat, sokszor ők az egyetlenek, akik hidat képeznek a fogyatékossággal élő gyerekek és a közoktatás között. Éppen emiatt szerepük felbecsülhetetlen, mégis több ezren hiányoznak ma Magyarországon a munkaerőpiacról. Az üres álláshelyeket pedig annak ellenére sem tudják betölteni, hogy évről-évre háromszor annyian szeretnének gyógypedagógusi diplomát, mint ahány felsőoktatási férőhely van.
Horváth arról is beszámolt, a tanárok szeretnék, ha az életpályamodell illetményeit a kormány valamilyen társadalmi standardhoz, bérminimumhoz igazítaná, emellett szorgalmazzák azt is, hogy ne legyen különbség a főiskolai, illetve egyetemi végzettségű pedagógusok bére között. Megjegyezte, a Pedagógusok Szakszervezete nemrégiben egy öt pontos követelést fogalmazott meg, amelyben egyebek mellett azt kérik, hogy mérséklődjenek a tanárok terhei és óraszámai. Horváth elmondta, vezetésével a Nemzeti Pedagóguskar kezdeményezte emiatt a Köznevelési Érdekegyeztető Tanács összehívását.
Ha lecsupaszítjuk a dolgot, azt mondhatjuk, hiába nő(het) majd a tanárok bére akkor, ha már gyakorlatilag nem lesz, aki tanítson az országban. Pedig ahogy Kodály Zoltán mondta, „Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.” A magyarság megmaradásával kapcsolatosan oly’ sokszor hangoztatott, már-már filozofikus elképzeléseik nulladik pontjaként egész nyugodtan gondoskodhatnának mondjuk arról, hogy meglegyen a megfelelő pedagógus-utánpótlás, ami taníthatná a jövő nemzedékeit. Sajnos, úgy tűnik, mindez csak vágyálom marad, amíg Orbán Viktor vezeti az országot…