„Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég”: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen „átérezték” március 15-e szellemiségét, cenzúrázták volna Petőfit

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán tartott, állománygyűléssel egybekötött március 14-i ünnepségét megelőzően felkérték az egyik nyolcadikos diákot, hogy tanulja meg, majd adja elő Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét. Az igazgató és a pedagógus rögtön az elején leszögezte, hogy a diáknak az utolsó versszakot valószínűleg ki kell majd hagynia, de azért csak tanulja meg az egészet.

A versben egyébként a költő három versszakon át a haza szépségéről, a dicsőséges múltról beszél, a negyedik versszakban azonban éles váltás következik. Íme, azok a sorok, melyeket hazánk erős és büszke intézményének igazgatója és magyartanára, bár a tanár szót szégyen ilyen elvek mentén működő emberrel egy lapon említeni, nem tartott kívánatosnak:

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!

Az esetről egyébként az Index számolt be, a sztoriban csak a diák nevét változtatták meg, Zalánnak nevezték. Zalánnak nemrég be kellett mennie az egyetemre, hogy megbeszéljék, pontosan hol kell majd elmondani a verset az ünnepségen. Ekkor rákérdezett, hogy mi legyen az utolsó versszakkal. Az alezredes nem volt képben a történettel, ahogyan a verssel kapcsolatban sem, így azt válaszolta: miért ne mondaná el az egész verset, ki hallott már olyanról, hogy kihagyják az utolsó versszakot. Később Zalán szülei emailt kaptak a szervezőktől, hogy minden rendben van. A fiú így továbbra is lelkesen tanulta a verset, tökéletesítette, édesapja segítségével finomította a technikát.

Hétfőn aztán, a fellépés előtt pár nappal egy ezredes kereste fel telefonon Zalán édesanyját. Azt kérte, Zalán mégse mondja el a verset, mert „a tábornok” nem szeretné. Egy másik verset ajánlott helyette, amit Zalánnak az idő rövidsége miatt már nem kellett volna megtanulnia se, megelégedtek volna azzal, hogy felolvassa. A fiú a hír hallatán sírt, egyszerűen nem értette mi ez az egész. Ő büszke volt arra, hogy sok munkával megtanulta a verset, hogy az ünnepségen majd elmondhatja.

Ekkor már az egyébként nem politizáló apjánál is betelt a pohár, a férfi már azon is felháborodott, hogy az utolsó pillanatban szerveznek meg egy ilyen ünnepséget, és aztán még változtatnak is a versen, arról nem is beszélve, hogy az ilyen sanda politikai megfontolások már az általános iskolák szintjére is eljutnak - írja a portál. Zalán szülei végül azt mondták, senki ne szórakozzon az ő gyerekükkel, és lemondták az egész fellépést. 

Ez pedig itt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem reakciója az esettel kapcsolatban:

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar március 14-i ünnepi állománygyűlésének programjában szerepel általános iskolás gyermekek szereplése, versmondása is. Az esemény szervezői úgy állították össze a teljes programot, hogy az ünnepi megemlékezés a honvédtisztképzés hagyományait, annak történelmi jellegzetességeit minél jobban megjelenítse, kidomborítsa. Ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz. A választás A honvéd című versre esett, aminek felolvasását azonban a diák nem vállalta. A szervezők sajnálják, ha ez benne esetlegesen rossz érzéseket kelthetett, de minden esetben a szervezőké a felelősség a rendezvény tartalmának kialakításáért és megfelelő lebonyolításáért.

Egészen elképesztő, gusztustalan elvek mentén működő országban élünk. Az egyetem cselekedete pedig pontos, lesújtó képet fest a jelenről. Egy olyan jelenről, amiről Petőfi abban a bizonyos versszakban írt. 1848-ban a censura eltörlését is követelték. Petőfi sorai pedig sajnos még ma is aktuálisak, talán jobban, mint valaha:

„Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég”