Viktor Orbán, avagy rossz hírünk a nagyvilágban
A fanatikus Fidesz-szavazók és a bálványimádó Orbán-rajongók arról beszélnek, hogy azért bántják Orbánt, meg az általa vezetett Fideszt, mert a magyar kormányfő túl erős és nem bírnak vele Európában. Az elmúlt napokban jellemzően a náci, fasiszta és diktátor szavak elegyével együtt került elő Orbán neve a nemzetközi sajtóban. A dolgot persze a „túl erős” narratívával is meg lehet magyarázni, de nyilván nem úgy, ahogyan azt az injekciós orbánisták gondolnák. Orbán viselkedését és a vele szemben kialakult ellenérzéseket egy aprócska történettel próbáltuk szemléltetni.
Úriembernek lenni annyi, hogy őszintének és tisztességesnek kell lenni és maradni. Az udvariasság is fontos, de a kifogástalan viselkedés valójában az előző két kritérium „mellékterméke”. Nagyapám mindig azt mondta, hogy az igazi udvariasság a tiszta jellemből s a szív jóságából fakad. És akkor most csukjuk le a szemünket, majd gondoljunk Orbán Viktorra az elegancia, a nagyvonalúság, az úriember, a tisztesség, a jellem szavakat kimondva. Arra az emberre, aki néhány évvel ezelőtt egy családi síversenyen - időközben megváltoztatva a szabályokat - inkább külön férfi és női kategóriát hozott létre, nehogy az őt legyőző felesége mögött végezzen…
De hogyan írhatnánk le legegyszerűbben a múlt heti történéseket, úgy, hogy mondjuk még egy elvakult Fidesz-szavazó is megértse? Nos, ilyet nem tudunk. De talán plasztikusan szemléltetheti Orbán múlt heti fiaskóját egy kis történet, egy történet egy kelet-európai kisemberről.
Képzeljünk el egy európai, de olyan ténylegesen mélyen európai, értsd elegáns és kulturált klubot, ahova csak komoly emberek léphetnek be, csak úriemberek lehetnek a tagjai. Ahol nem kérdés, hogy mindenki betartja-e a szabályokat, egy klub ugyanis rendszerint szigorú előírások alapján működik. A klubba néhány évvel ezelőtt felvették „kisembert” is. A homo nuovo persze - frusztrált kisemberként - a klubbon kívül mindig szeretett azzal dicsekedni, hogy ő is tagja a klubnak. Sőt, cezaromániája addig röpítette, hogy bizonyos helyeken már azzal hencegett, hogy akár át is vehetné a klub vezetését. Saját kis háttérországában is növelte hatalmát, hogy az emberek egy része elhitte neki, ő a klubban is ugyanaz a felcsúti macsó, aki itthon keménykedik. Ez persze nem teljesen így volt: a klubdélutánokon ugyanis szolgai módon alkalmazkodott, zavartan nevetgélt, igazgatta nyakkendőjét, egy-egy erőltetett poénnál indokolatlanul öltögette nyelvét, majd maga elé merevedett és arra gondolt, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy itt lehet ő is a kelet-európai kisember, csupa valódi nagyember között.
Apám néha keményen megvert, de már ezerszer bebizonyítottam neki, hogy én sokkal sikeresebb, hatalmasabb és gazdagabb vagyok nála. Ez a klub is erről szól és én itt vagyok.
- mondogatta paliláliásan magában.
A klubban fontos ügyek és dolgok dőltek el. Sőt, pénzt is osztottak, amiből a kisember és köre szépen gazdagodott. A lóvét persze az egész közösségnek küldték - akiket elvileg képviselt - de a haszon valahogyan mindig csak a saját embereinél kötött ki. A kisember pedig egyre kevésbé tudott uralkodni mániáján. „Elszállt vele a ló” – szokták volt mondani: visszaélt a minden tagot megillető vétójogával, zűrzavart keltett, destabilizált. A valódi nagyemberek értetlenül szemlélték a kisembert, nem értették mi lehet vele, miért teszi mindazt, amit tesz.
Nemhogy örülne, hogy itt lehet…
– gondolták lesajnálóan magukban.
Aztán többen már azt rebesgették, hogy egy másik, nem túl elegáns és legkevésbé sem úriemberekből álló klubnak a tulajdonosa irányítja a kisember tetteit.
Nos, az elegáns klubnak csak a múlt hétig maradhatott tagja a kisember. Nemrégiben ugyanis történt valami, végül is nem nagy dolog, csupán annyi, hogy a kisember egyik nap besétált, dacosan bólintott a jelenlévők felé és gátlások nélkül lehúzva gyűrt és trottyos gatyáját, majd rezignált arccal odaszart az elegáns és intarziás klubasztal kellős közepére. Ha a produkciót nem is, de a végterméket mindenki láthatta.
Szájer József pedig azt mondja a történések kapcsán, hogy Orbán Viktorra Európában mindenki figyel.
Hát persze Józsi, arra, aki egy elegáns klubban kvázi odaszarik az asztalra, arra valóban mindenki odafigyel. De ez most vajon jó nekünk?