Ki az a Vera?
Busz-és villamosmegállókban is hirdetik és a könyvesboltokban is megtalálható Grecsó Krisztián új regénye, a Vera. A különös és egyben magával ragadó borongós, szürkéskékbe hajló, téli, múlt századi Hősök kapuját ábrázoló könyvborító már önmagában felkeltheti az olvasó érdeklődését és a nyolcvanas évek szegedi hétköznapjait felidéző időutazásra invitálja a kíváncsi és egyben az igényes prózára vágyó befogadót.
No de ki is az Vera? Erre a kérdésre a mély, nem csupán a néhány tényszerű adatra vágyó olvasó csak a regény elolvasását követően kaphat kimerítő választ. Addig csupán annyival kell megelégednie, hogy Vera egy tíz év körüli, negyedikes, még éppen alsós, de még nem felsős szegedi lány, pontosabban a Juhász Gyula Általános Iskola tanulója. És itt megint egy szentimentálisan telített apró kis momentum a múltból, ami csak azt támasztja alá, hogy a szőke Tisza nagy lírikusa után az irodalomtörténeti sorban bizony Grecsó Krisztián regénye is jelen van. Mert a Verát el kell olvasni, az a bizonyos nem letehető, nem félrerakható, nem a ma is csak egy oldalt olvasok belőle testidegen kortársirodalom, nem a hetekig elhúzható, fejezeteket kihagyható szöveg, hanem egy minden ízében kiválóan megkomponált, hömpölygő, vagy inkább gördülékenyen pergő lélek-és eseményrajz. Verát egyszerűen meg kell ismerni. Újra kell élni egy kicsit a nyolcvanas éveket, és ezzel együtt az események alakulásával az őszből télbe érkező, gyorsan múló időt, fel kell idézni, vagy éppen meg kell ismerni az egykori Szegedet is. Az iskolás évek egy érzékeny, lelkiismeretes, a környezete számára megfelelni vágyó lány nagy érzelmi forrongásainak végigkövetésén keresztül élményszerű közelségbe kerülnek.
Grecsó Krisztián a főhős családja és tanárai szerint korainak tűnő lázadását rendkívüli expresszivitással jeleníti meg. A regény másik kulcsfigurája, a lengyel vendégművész fia, aki Vera lelkivilágára, fokozatosan megváltozó magatartására a legnagyobb hatást gyakorolja. A fiú személyisége, viselkedése és cselekedetei olyan mély erkölcsi, etikai, lelki kérdéseket feszegetnek, amelyek megválaszolása részben az író, részben az olvasó feladata marad. Csak egy gyerekszerelem krónikája lenne ez a regény? Vagy a nagybetűs első gyerekszerelem történetének megragadására tesz kísérletet a szerző? A Vera tiszta, igaz, őszinte, mélyről és belülről jövő, tudatosan irányított és ösztönösen vezérelt, szelíden, szépen alakított és alakuló érzelmek játékának nagyszerű egyvelege. A vidéki művészlét megragadásán keresztül, a szülőség mibenlétének bemutatásán át, többek között egy lovasoktató és a kíméletlen és kegyetlen gyerektársadalom nagyszerű ábrázolása mellett kísérhetjük végig Vera jellemfejlődését.
Ezt a könyvet szeretik vagy szeretni fogják az olvasók. Mert a Vera jó, több is annál, nagyszerű, értékes és kiváló regény. El kell olvasni. Kötelező olvasmány.