Feltámadott!
Verssel köszöntjük a feltámadás ünnepét.
Feltámadott
Gyermekként még ismerősen csengett
a hozsánna a templom hűvösében,
a tavaszban és szívben egyszerre zengett,
s látni akartam magasban s a mélyben.
Látni akartam, hogy legyen bizonyosság,
hogy megmozduljon a barlangi szikla,
hogy történjen csoda, legyen feltámadás,
hogy a tűz pattogjon, ne a csorbult szikra.
Hogy legyen már béke s buzogjon az élet,
hogy haljon meg a tél, mert meg kell halnia
s támadjanak fel a virágos mezők,
ahogyan feltámadt az Istennek fia.
S akkor ott, a templom hűvösében,
akárhogyan mégis az Ő szolgája lettem,
kis lelkem lett hatalmas templomom,
s imádkozó kezem apró amulettem.