"A Fidesznek volt tíz éve a városban és csúnyán leszerepelt" – interjú a szombathelyi önkormányzat jobbikos képviselőjével, Balassa Péterrel
Az elmúlt hónapok egyik legizgalmasabb belpolitikai eseménye az volt, hogy a szombathelyi ellenzéknek - egy a rabszolgatörvény miatt kialakult spontán összefogásból megszerveződve - sikerült leváltania a helyi Fideszt. A kialakult helyzetben a mérleg nyelve, a szombathelyi önkormányzati jobbikos képviselője, Balassa Péter lett. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja a szombathelyi történéseket a Jobbik helyi erős embere, de a sok érdekes és izgalmas közéleti téma mellett - lévén, hogy Balassa a Haladás egykori csapatkapitánya - az idén éppen 100 éves szombathelyi csapat esetleges NB1-ből történő kiesése is szóba került.
Mit gondol, ez az összefogás sikerre viheti az ellenzéket az őszi önkormányzati választásokon?
Bizakodó vagyok. Egyelőre ott tartunk, hogy folyamatosan egyeztetünk, de még nincsen konkrét megállapodás. A baloldal bemutatta az Éljen Szombathely! jelöltjeit, az összefogásba pedig - elmondásuk szerint - várják a Jobbikot, a Momentumot, az LMP-t, illetve a civileket.
A ma százéves, helyi focicsapat, a Szombathelyi Haladás egykori csapatkapitányaként nem zavarja, hogy ezen a pályán nem Ön irányít? De ha már megemlítettük csapatkapitányságát, hogyan jutott el a futballtól a politikáig?
Nem most volt, több mint tíz évet kell visszaugranunk az időben. A profi labdarúgást épphogy befejeztem… A városban sokan emlékeznek még arra, amikor burkolt munkaszerződés miatt bepereltem az akkor nagyhatalmú Bíró Pétert, a klubot irányító Új Lombard Kft. tulajdonosát, akiről később kiderült, hogy a trombitarézhez sokkal jobban ért, mint a futballhoz. A pert végül meg is nyertem. Ekkoriban már Ausztriában futballoztam, mellette edzősködtem, vállalkozást indítottam és akkor született meg első gyermekünk is, Izadorka is. Mozgalmas volt az újrakezdés. Ekkor érkezett a Jobbik részéről egy megkeresés felém, amelynek eredményeként találkozóra érkeztem a párt Villányi úti irodájába. Mintha ma történt volna, olyan elevenen látom magam előtt két tárgyalópartneremet, Vona Gábort és Szilágyi Györgyöt. Sok minden volt a fejemben, ezért kértem egy kis gondolkodási időt. A velem szemben ülő két ember személyisége komoly szerepet játszott abban, hogy ebben a politikai közösségben találtam meg a helyem. Mi tagadás, voltak bennem kételyek, hiszen sosem tanultam politológiát, nem foglalkoztam politikával, azonban a második beszélgetés után Vona Gábor személye pecsételte meg döntésemet, nem maradtak kétségeim. Ezután annyira felgyorsultak az események, hogy 2010-ben az önkormányzati választásokon már be is kerültem az önkormányzati testületbe egyedüli jobbikos képviselőként. Most fog lejárni ősszel a második ciklus, büszkeséggel tölt el, hogy lassan tíz éve, hogy a Jobbik önkormányzati képviselőjeként, és szombathelyi elnökként képviselhetem az emberek érdekeit. Azóta is folyamatosan, nyíltan politizálok, tabutémák nélkül mondom el, hogyan látom a világot. Mint mondtam, tíz éve Vona Gábor személye győzött meg arról, hogy a Jobbik képes változást hozni ebben az országban és továbbra is úgy gondolom, hogy a Jobbik az egyetlen erő, amely alkalmas arra, hogy fogást találjon a jelenlegi, korrupt rendszeren. Legerősebb ellenzéki pártként megmutattuk azt, hogy Szombathelyen mire vagyunk képesek. Köszönhetően a civil alpolgármesteri szavazatnak, Molnár Miklósnak, az ellenzék többségbe került. Ezzel a 11: 10-es aránnyal átbillent a többség a másik oldalra, tehát fordult a kocka. Szombathelyen január 8-a óta új időszámítás van, ahol az ellenzék és a civilek összefogása megtörte a Fidesz és a fideszes kiskirályok helyi hatalmát.
Ebben a túlnyomóan baloldali többségű összefogásban vannak lehetőségei egy jobbikos képviselőnek? Volt arra példa, hogy elfogadták például valamelyik javaslatát?
Természetesen van. Azért azt ne felejtsük el, hogy - a kialakult kényes helyzetben - döntő voksom van a szavazásoknál. Így, mind a város költségvetésének módosításában, mind a szociális kérdésekben megfogalmaztam módosító javaslatokat, amelyek eredményeként az elmúlt évtized legnagyobb szociális csomagját sikerült összeraknunk és letennünk az asztalra. Ennek része a hivatali dolgozók régóta befagyasztott bérének tízszázalékos emelése és a szociálisan rászoruló személyeknek folyósítandó átmeneti segély majdnem duplájára növelése, de ilyen a nem önkormányzati tulajdonban élő rászorulók lakásbérleti támogatása, valamint megemeltük a bérlakás-építési programra szánt költségvetési tételt harminc millió forinttal. De amire a legbüszkébb vagyok, az az új közlekedési koncepció megalkotása, amelynek része az egymilliárd forintos útfelújítási alap, illetve közös akaratként valósult meg a helyi média átalakítása, az egykor nagyhatalmú vezetők leváltása, valamint a régi-új Savaria Fórum elindítása is.
Ha megnézzük, a 2018-as választásokon bemutatott jobbikos országgyűlési képviselőjelöltek listáját, akkor - az azóta történt mandátumváltozások okán - Önnek most a parlamentben kellene ülnie és az országos politikával kellene foglalkoznia. Nincs Önben tüske, hogy ez nem így történt?
Semmilyen tüske nincs bennem. Azt az országos listát még a régi elnökség állította fel Vona Gábor vezetésével. Tavaly április 8-án kiderült, hogy nem kaptam mandátumot, azóta pedig egy új elnök és új elnökség vezeti a pártot. Én ezt elfogadtam és folytatom a munkámat. Azért azt se felejtsük el, hogy van egy szombathelyi alapszervezet, amelynek én vagyok az egyetlen önkormányzati képviselője, általam kerültek be delegáltak különböző testületekbe és bizottságokba, szóval ez egy olyan felelősség és a kérdéshez kapcsolódva egy olyan horderejű döntés, amelyet - ha van egyáltalán ilyen jellegű döntés vagy szándék - megfelelően elő kell készíteni. Mindezzel együtt azonban igaza van: az elnökségi döntéssel elfogadott országos lista alapján a parlamentben kellene képviselnem Szombathelynek és környékének az ügyeit. A jelenlegi helyzetben ez kifejezetten jót tenne a városnak. Hogy miért nem kerültem be, nos, annak okai egyetlen helyen keresendők és nem éppen politikai nagyságról és stratégiai gondolkodásról árulkodnak, hiszen jelen esetben mindenféle egyéni érdek, terv másodlagos ahhoz a célhoz képest, hogy ősszel az ellenzék megnyerje az önkormányzati választást Szombathelyen. Ha valaki ezt másképp gondolja, akkor azzal az összefogást és a győzelmet kockáztatja.
Egy hónap múlva, májusban lesz egy EP-választás, amelynek egyik befutó helyén, a jobbikos listán Bana Tibor, Vas megye egyetlen jobbikos országgyűlési képviselője szerepel. Lehet, hogy a közeljövőben bekövetkezhet az imént említett „megfelelően előkészített változás”?
A politikában minden előfordulhat és annak az ellenkezője is, de a viccet félretéve én nagyon drukkolok azért, hogy Vas megyének ne csak országgyűlési, de európai parlamenti képviselője is legyen, ugyanis ilyenünk még soha nem volt. De nem akarom megkerülni a kérdést, amennyiben az élet úgy hozza, hogy van egy ilyen elnökségi döntés, akkor azt ott és akkor kell átgondolni, ahogy a hídon is csak akkor kell átmenni, amikor odaér az ember. Magyarországon rengeteg ügyes és tehetséges fiatal jobbikos van, szóval az elnökségnek van miből válogatni. Egy biztos, egy ilyen döntésre a családomnak és a feleségemnek is rá kellene bólintania.
Balassa Péter, a mérleg nyelve (Fotó: jobbik.hu)
Térjünk még vissza az ellenzéki összefogáshoz Szombathelyre. Nemrégiben megtámadta a spontán kialakult - a Fideszt sikerrel leváltó- koalíciót a börtönből frissen szabadult, egykori MSZP-s, most inkább DK-s kötődésű Czeglédy Csaba. Sokan vádalkut emlegetnek. Mi lehet ennek az oka, Ön mit gondol erről?
Az említett úriemberrel kapcsolatosan csupán annyi, hogy sem a nyilatkozataival, sem az üggyel, sem az egész jelenséggel nem szeretnék foglalkozni. Azt látni kell, hogy ez az ellenzéki együttműködés ügyek mentén zajlik. A fideszes városban mindösszesen kéthavonta voltak testületi ülések, nagyon nehezen lehetett összehívni a közgyűlést, a Fidesz szó szerint menekült a vita elől, aminek most vége szakadt. Visszavezettük azt a szombathelyi hagyományt, hogy minden hónap utolsó csütörtökén közgyűlést tartunk, bizottsági szintről felemelünk egy csomó témát és ügyet erre a fórumra és ami Szombathely érdeke, azt megszavazom, ami pedig nem, azt nem. Az őszi önkormányzati választásokkal kapcsolatban még korai és elhamarkodott lenne jóslásokba bocsátkozni, én mindig egy Kemény Dénes idézetre szoktam hivatkozni, miszerint „az eredményjelző soha nem hazudik”. A tavalyi időközi választás azt mutatta, hogy egy az egy ellen igenis van esélye és lehetősége az ellenzéknek, tehát az élet itt már bizonyított és az is vitán felüli, hogy a Jobbik nélkül nem lehet leváltani a Fideszt, bárki bármit mond.
A Fidesznek láthatóan nagyon fáj Szombathely elvesztése. Meg is indult a propaganda- gőzhenger a város ellenzéki képviselőivel szemben, megindultak a hazugságok, lejáratások, karaktergyilkosságok, ismét bevetették a retusált fényképeket és egy lejárató cikkben már Önt is lebolsevikozták. Hogyan éli ezt meg?
Mivel politikus vagyok, ezért ezt tűrnöm kell, és lehet, hogy nagyképűnek tűnik, de túl régóta vagyok közszereplő, hogy ez megérintsen, azonban a családom nyilván nehezebben kezeli ezeket a helyzeteket. Én rengeteget járok az emberek között: piacra, meccsekre, színházba, különböző kulturális eseményekre és a visszajelzésekből úgy látom, hogy a szombathelyi embereket ez zavarja. Szombathely egy ősi, polgári város a nyugati határ mentén, errefelé nem jellemző, vagy legalábbis nagyon rossz időket idéz, ha a politikusokat személyiségükben, emberi mivoltukban gyalázzák. A helyi Fidesz és a fideszes lakájmédia hazugságai nem csak a város számára, de hozzájuk is méltatlanok. A Fidesznek volt tíz éve a városban és csúnyán leszerepelt. Ki merem jelenteni, hogy a szombathelyi fideszesek országosan is a leggyengébb képességű felhozatalhoz tartoznak. Rengeteg hibát követtek el és egyre inkább az a helyi emberek meggyőződése, hogy alkalmatlanok, képtelenek ezt az egyébként jó adottságokkal rendelkező várost normálisan vezetni. Visszatérve az eredeti kérdésre, biztosan lesz „migránsozás”, biztosan lesz „szivárványkoalíciózás”, biztosan lesz „bevándorláspártizás” és talán még „buzizás” is, de én bízom a szombathelyiek bölcsességében és ebben az időközi választás eredménye megerősített.
Végül muszáj feltennem a kérdést, mi lesz a Haladással?
Ha a bennmaradásról kérdez, akkor én az utolsó pillanatig bizakodó vagyok, ha viszont a klubbal kapcsolatban, akkor a közel százmilliós hiány még az indulással is problémákat jelenthet. A hónap utolsó csütörtökén – zárt ülés keretében - kérésemre megtárgyaljuk a Haladás ügyeit is. A stadion-fenntartásával is, annak üzemeltetésével is problémák vannak és meg kell vizsgálni a Haladás meglehetősen aggasztó pénzügyi helyzetét. Egy biztos, a klub százéves évfordulóján méltatlan és szégyenteljes dolog lenne, ha kiesne a csapatunk az NB1-ből.
Balassa Péter a decemberi MTVA-tüntetésen párttársával (Fotó: Facebook.com)