Orbán és Gyurcsány addig darálták az ellenzéket, míg megint csak ketten maradtak - interjú Puzsér Róberttel

Puzsér Róbert hétfői bejelentéséből úgy tűnik, nem vesz részt a budapesti előválasztáson. Hogy hogyan alakulhatnak az ellenzéki erőviszonyok, arról lapunknak adott interjújában is beszélt. Értékelte az EP-választást, de szó esett az MTA-ról, a kormány rákosista kultúrpolitikájáról, és arról is, itthon lenne-e következménye egy Strache-botránynak.

Zsúrpubi: Az EP-választások eredménye kisebb-nagyobb meglepetést okozott mind belföldön, mind az EU-ban. Itthon a Fidesz átbillent az ötven százalékos támogatottságon, Brüsszelben azonban úgy fest, hogy tizenhárom képviselőjükre semelyik vezető erőnek nem lesz szüksége ahhoz, hogy kényelmes koalíciós többsége legyen. Milyen hatása lehet mindennek az őszi önkormányzati választásra nézve?

Puzsér Róbert: Magyarországon a kurzusok közti teret katasztrófa sújtotta: a két szembenálló politikai szekta felperzselte a centrumot. A képlet ismét a régi: Orbán vagy Gyurcsány. Tizenhárom év elég volt, hogy 2006 emléke elhalványuljon. Elég volt a feleségét előrántania, és maga elé állítania. Európában visszaszorultak a radikálisok, Magyarországon viszont mindkétféle populista radikalizmus tarolt: a troll-szélsőjobb és a régi baloldal elgyurcsányosodott, szektás maradványa egyaránt elégedett lehet. Kérdéses számomra, hogy a Momentum centrumpárt-e, továbbá hogy képes lesz-e azzá válni, vagy annak maradni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy szavazóinak nagyobb része centrum-szavazó, akik a jelenlegi ellenzéki kínálatból a Momentumot látták a leghitelesebbnek. Róluk tudjuk, hogy nem egyenlőek a Momentum elnökségével – velük kapcsolatban kevesebb illúzióim van. Ami nem kétséges ma Magyarországon: Orbán Viktor hatalma csúcsán áll.

ZSPB.: Eléggé gyengén szerepelt az LMP és a Jobbik. Utóbbi tudatos fideszes amortizációjának egyik eszköze kétségtelenül a Mi Hazánk. Milyen szerepet szánhat nekik Orbán a következő hónapokban és években?

P.R.: A Jobbikot gyakorlatilag ledarálták, a Mi Hazánk kiszakítása a pártból mindössze a végső csapás volt. Vona bölcsen kiszállt, mielőtt ez megtörtént volna. Gyurcsány és az MSZP pedig közösen ledarálták az LMP-t.

A Mi Hazánk a Fidesz legfrissebb kamupártja, mely a NER közeli aszteroidaövén foglal helyet a Munkáspárt és az MSZP mellett. Ez a sors várhat az LMP-re is. Orbán és Gyurcsány addig darálták az ellenzéket, míg megint csak ketten maradtak.

Az ellenzék súlypontja Gyurcsány Ferencen belülre került – ez pedig az elképzelhető legrosszabb hír. A magyar társadalom nem értette meg a leckét. A lecke az volt, hogy Gyurcsány Orbánt, Orbán pedig Gyurcsányt okoz. Tehát bármelyiket választod, mindkettőt választod. Magyarország így nem tud konszolidálódni, nem tud a huszonegyedik századba lépni, a magyarok fele számára az állam folyamatosan illegitim, a társadalomnak pótvizsgáznia kell: ez a következő évtizedek nagy történelmi feladata. Újra 2004 van: Viktor és Feri második menete következik. Kettőjük ügye kölcsönösen segíti egymást: Viktor az országot akarja vezetni, Feri az ellenzéket. Most mindkettőjük boldog.

ZSPB.: Hol itt az új pólus? Hogyan lesz centrum?

P.R.: 2019-ben a pólusképzés a centrumban nem időszerű – ez nyilvánvalóan kiderült az EP-választás hazai eredményéből. Ettől függetlenül továbbra is centrum-pozícióban kell állni, innen kell politizálni, és törekedni kell arra, hogy ez 2022-re megképződjön. De ma új centrális pólusról nem érdemes beszélni. A kurzusok közti tér összeomlott.

ZSPB.: Egy pillanatra tekintsünk ki külföldre. A Strache-botrány megmutatta, hogy pillanatok alatt kicsúszhat egy populista figura lába alól is a talaj, ha kiderülnek a valódi motivációi. Ilyesmi itthon is megtörténhetne?

P.R.: Ha Magyarországon megjelenne Orbánról egy ilyen felvétel, egyáltalán nem történne semmi. Nemcsak nem mondana le senki, hanem a magyar társadalom semmilyen újdonságot sem tudna meg.

Az osztrák közvéleményt még bele lehet vinni ilyen katarzisokba, a magyar társadalmat nem, mert nincsenek illúziói Orbánnal kapcsolatban, mégis megválasztja, Magyarországon ugyanis nincs kormányzóképes ellenzék – s ezt jól érzi az ország népe. Gyurcsány belehajszolta a magyarokat abba a választásba, hogy vagy ő, vagy Orbán – és ezt az összehasonlítást Orbán mindig ki fogja állni.

Sokszor elmondtam: ha Gyurcsány nem lenne, Orbánnak ki kellene találnia. Szerencséjére nem kell kitalálnia senkit – elég nem lecsukatnia: Gyurcsány Ferenc sokkal jobban szolgálja a NER-t az Országgyűlésben, mint a rácsok mögött.

ZSPB.: Korábban egy beszélgetésen azt mondta, nagy valószínűséggel a Kutyapártra fog szavazni attól függetlenül, hogy az Ön jelöltségét és programját támogatja az LMP és a Jobbik is. Végül hogy döntött?

P.R.: A Kutyapártra szavaztam. Az LMP-re és a Jobbikra jelen állapotukban nem tudok szavazni. Örültem, hogy ez a két párt támogat, de momentán nem alkalmasak arra, hogy a rendszer ellenzékét képezzék, mert gyávák és megalkuvók: Gyurcsány kottájából játszanak, csak erőtlenebbül és hamisabban. Odaállnak vele a Parlament lépcsőjére közös fotózásra, és kussolnak: nem mondják vele együtt az esküt, hanem zavartan nézelődnek. Ebből nem kértek a választók, ami nem csoda.

ZSPB.: Felmerül a kérdés, hogy mi várható az önkormányzati választáson. A Karácsony Gergelyt támogató MSZP–Párbeszéd és az Önt támogató pártok is eljelentéktelenedtek. Ez az Ön főpolgármester-jelölti pozícióját hogyan befolyásolja?

P.R.: Véleményem szerint nem az számít, hogy a Jobbik és az LMP mennyi szavazatot hoz nekem vagy visz el tőlem. A programomnak kell jónak lennie. Aki támogat, azt persze meg kell becsülni, lehetőleg nem elijeszteni, de a kritikát meg kell fogalmazni velük kapcsolatban is. Ha pedig ezt ők nem bírják elviselni, akkor persze békésen, rokonszenves gesztusok kíséretében is meg lehet semmisülni. Engem azonban nem ilyen fából faragtak: ha ég a ház, akkor én kiabálok. Ugyanakkor nem akartam szétdúlni az EP-kampányukat, úgyhogy magamtól nem bíráltam őket, csak ha rákérdezett a sajtó, és akkor is a tőlem telhető legfinomabban fogalmaztam. Most azonban, túl az összeomláson nyugodtan kimondható, hogy a balliberális politikai hálózat ledarálta őket, ezek a pártok térdre hullottak az ATV, a Klubrádió, az Élet és Irodalom meg a balliberális szalonok szeretetéért. Világosan kiderült, hogy akár az ellenzék, akár a kormány leváltására alkalmatlanok. 

ZSPB.: Mindezen az sem segített, hogy például az LMP teljes elnöksége lemondott, miközben Csárdi Antal igen furcsa kijelentést tett, mely szerint „a választók egészen egyértelműen megmondták, hogy mit gondolnak egy olyan típusú új pólusú együttműködésről, amit Puzsér Róbert megálmodott”. Mi baja Önnel Csárdinak?

P.R.: Talán az, hogy korábban arra kértem – ha már egyszer országgyűlési képviselő –, hogy kezdeményezze vizsgálóbizottság felállítását az MSZP és a Fidesz együttműködésében huszonöt éve zajló parkolási panama felderítésére. Kezdeményezte? Nem. Pedig olyan jó lett volna megnézni, hogyan szavaztak volna a szocialista és a fideszes képviselők – mert ezúttal együtt szavaztak volna. Megszerezte nekünk ezt az élményt Csárdi Antal? Nem, mert még Rónai Egon összevonta volna a szemöldökét. Ezt pedig Csárdi Antal csak nem akarhatja. Hogy MSZP–Fidesz parkolási maffia?! Na, ne! Nem értették meg ezek a szerencsétlen pártok, hogy valahányszor Rónai Egon összeráncolja a homlokát, ők nyernek egy ezreléket, ahányszor meg kedélyesen mosolyog, ők veszítenek egy ezreléket. De látva a gyászos eredményt, lassan kezdik érteni, miként darálták le őket.

ZSPB.: Tényleg meg fogják érteni?

P.R.: Ha nem, az már az ő problémájuk lesz. Mondom, kedélyes hangulatban is el lehet sorvadni – ahogy az MSZP-t a következő pár évben belélegzi majd a DK, vagy ahogy az LMP szavazóit lerabolta a Momentum. A Fidesz ugyanezt tervezi a Jobbik maradékával. A centrumban meg marad a nagy semmi, de mi továbbra is ebben a vákuumban fogunk tanyázni, ami talán nem is lesz több, mint egy facebook-csoport. 

ZSPB.: A Momentum az egyik nagy nyertes, csak nem tudni, mit akarnak.

P.R.: Azt hiszem, még ők sem tudják. Ez a macroni recept: „nem tudom, mit akarok, alapvetően a Wall Streetet képviselem, a többit meg majd megmutatja a felmérés, de ami biztos, hogy nagyon-nagyon szexi vagyok”. Ez a mondás Franciaországban Élysée-palotát ért.

ZSPB.: Annak azért örülhetünk, hogy Fekete-Győr Andrásék két képviselőt is küldenek az EP-be, nem?

P.R.: Mivel kiforratlanok, megvan bennük a potenciál, hogy centrumpárt váljon belőlük, a probléma az elnökséggel van, amely az 1994-es SZDSZ pályájára állította őket. Most hoztak egy tíz százalékos eredményt, ez megerősíti az elnökséget a maga helyén és a jelenlegi politikájában. Jelenleg az új SZDSZ-nek tűnnek, aztán majd meglátjuk. A DK pedig azután, hogy tavaly kis híján kihullott az Országgyűlésből, és csaknem megsemmisült, most általános meglepetésre az ellenzék vezető ereje lett. Egy év alatt mi történt? Gyurcsány lépett egyet hátra, a felesége pedig egyet előre. Ez volt a nagy művelet – és működött. Ja, meg az Európai Egyesült Államok. Így került Gyurcsány egy év leforgása alatt a tönk széléről az ellenzék élére.

Az ellenzéki pártstruktúra recseg-ropog: bárki bármikor megsemmisülhet vagy Orbán kihívója lehet. Hozzáteszem, hogy ma minden Orbán Viktor kedve szerint zajlik ebben az országban. Dom Perignon pezsgővel koccinthattak az EP-választás éjszakáján, és nemcsak a saját ötvenhárom százalékuk miatt – ami a kamupártjaikkal együtt már több mint ötvenhat –, hanem mert ezt a hatalmas tömböt a tizenhat százalékos Gyurcsány hívja ki. Olyan ez a Fidesznek, mint egy lottó ötös: minden összejött.

ZSPB.: Most tehát ez van, alakulóban vannak az erőviszonyok.

P.R.: Az erőviszonyok nincsenek alakulóban: az erőviszonyok megszűntek. Elhagyták a Kárpát-medencét, a huszadik században ragadtak. Úgy is mondhatom, hogy az erőviszonyok Orbán Viktoron belül vannak. Ez a helyzet ma Magyarországon.

ZSPB.: A helyhatósági választáson is ugyanilyen jól teljesít majd a Momentum?

P.R.: Ha a Momentumnak lesz egy szexi főpolgármester-jelöltje, az hasítani fog. Még Tarlós Istvánt is legyőzheti, ha egyedüliként hívja ki. Nem Karácsony Gergely, hanem egy politikán kívülről jövő jelölt.

ZSPB.: Lenne olyan, akinek a javára visszalépne?

P.R.: Egy civil javára igen, mint egyik civil a másik javára. Jelzem, hogy Szél Bernadett és Hadházy Ákos nem ez a kategória: ők hivatásos politikusok, nem civilek. Szél Bernadett amúgy már visszautasította a felkérést. Ha olyasvalaki hívná ki Tarlós Istvánt, aki eddig nem vett részt a politikában, nem tapad közpénz a kezéhez, és vállalja a Sétáló Budapest programjának megvalósítását, annak a javára szívesen visszalépnék. Ha belenézek az illető szemébe, és el merem hinni, amit mond, megteszem. Ha nem abban szocializálódott és szelektálódott, hogy miként tudja elárulni vagy kiszorítani a mellette állót, máris alkalmasabb Budapest vezetésére, mint a politikusok. Csakhogy a DK meg az MSZP valamelyik elvtársi káderből óhajt főpolgármestert csinálni, lehetőleg Karácsony Gergelyből, ilyen civilkedésről hallani sem akarnak. Majd ők elindítják azt, akit Budapest élére szánnak, senki nem diktálhat nekik. Ami biztos: hivatásos politikus javára nem fogok visszalépni. Nem azért küzdök, hogy a politika használja a programomat, hanem azért, hogy a programom használja a politikát. Ma, a beszélgetésünk napján a Fővárosi Közgyűlés megszavazta a behajtási díjat Budapesten – ezzel gyakorlatilag megkezdődött a programom megvalósítása. Máris érdemes volt. Remélem, egy nap megvalósítják a sétálóövezetet is – addig kell képviselni az ügyet, míg rá nem kényszerülnek.

ZSPB.: Egy másik fontos téma: a Fidesz jó ideje célba vette a Magyar Tudományos Akadémiát. A friss törvénytervezet szerint leválasztanák a Magyar Tudományos Akadémiáról a kutatóhálózatát, így az Orbán-kormánynak lényegesen nagyobb befolyása lenne a kutatóintézetek működése és finanszírozása felett. Ráadásul a törvény már júniusban életbe is lépne. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy Mészáros Lőrinc naponta teljes szektorokat vásárol, de mihez kezdenek a nertársak az MTA-val? A kultúra államosításának hátterében is a rendszer logikájából fakadó „mindent meg kell szerezni” attitűdje áll? És mik lesznek ennek a húzásuknak a következményei?

P.R.: A jelenlegi hatalom társadalompolitikája velejéig kádárista – a kultúrpolitikája viszont alapjaiban rákosista. Ez nem Aczél György, hanem kifejezetten Révai József kultúrpolitikája.

Eszükbe nem jut konszolidálni, a tudományt is csak egy újabb frontnak látják, ahol megvívhatják a kultúrharcukat. Számukra az a legfőbb baj, hogy bennünk, magyarokban még mindig van valami közös, valami összetartó erő. Rájuk nézve ez veszélyes, hiszen ők minden lélegzetükkel a megosztottságot táplálják és diktálják: vannak a Fideszt feltétel nélkül támogató, rendes magyar emberek – és vannak a nép ellenségei. Aki nincs velünk, az ellenünk van – a jól ismert rákosista szlogen újra sláger. Persze ennek sem lesz semmilyen hátrányos következménye rájuk nézve, ahogy eddig egyetlen hasonló lépésüknek sem volt. Mi lett a CEU kiutasításának a vége? Donald Trump a Fehér Ház Ovális Irodájában fogadta Orbán Viktort, aki egy évvel korábban kiutasította Magyarországról az amerikai birodalom első hadállását. Trumpnak kellett két és fél év, hogy hatalmát megszilárdítsa, és megengedhesse magának, hogy fogadjon egy Orbán Viktort – s amint megtehette, meg is tette. Orbán Viktor jól ismeri a maga cselekvésének korlátait, nem lépi át azokat, de elmegy a határig. Majd pont az akadémikusokkal tegyen kivételt?

ZSPB.: Ben Gurion, Izrael korábbi miniszterelnöke egyszer azt mondta: „Nem tudom, mit akarnak az emberek, de azt azt tudom, hogy mi az, amire szükségük van.” A Sétáló Budapest programjának zászlóvivőjeként hogyan ítéli meg, a zöldek egyértelmű előretörése Európa jövőjét tekintve reményre adhat okot?

P.R.: Annak, amit egykor Ben Gurion mondott, a mai általános politikai attitűd épp az ellentéte. Ma a politikusok úgy esküsznek fel, hogy „nem tudom, mire van szükségük az embereknek, de azt tudom, hogy mit akarnak”. A tömegek kiszolgálása vette át a társadalmak szolgálatának helyét – a különbség pedig végzetesen nagy. A politikusok már nem a választók érdekeit mérik fel, hanem a kényüket-kedvüket lesik. A mai társadalmak gyermeki lelkületűek: egyik hitelválságból a másikba esnek – annyit sem tudnak megérteni, hogy akkor költsenek, ha van pénzük. Reklámok által felkorbácsolt vágyak rángatják őket, és ezzel az üzleti meg a politikai szféra egyaránt gátlástalanul visszaél. Egy gyermek könnyen felméri a saját vágyait – az érdekeit annál kevésbé. Egy szülő arról ismerszik meg, hogy nem gumicukor a vacsora, hanem főzelék. Ez a gyereknek persze nem tetszik: gumicukorra fáj a foga. Csakhogy aki ennek nyomán gumicukrot ad neki vacsorára, az nem szülő, hanem cukrosbácsi. A gyereknek az érdekei és nem a vágyai kell hogy meghatározzák, mi a vacsora – aztán ha eltűnt a tányérról a főzelék, esetleg egy kis gumicukor is belefér. Ben Gurion még szülőként működött – az ahhoz tartozó felelősséggel. Ma már nincs szülői magatartás, senki sem vállal felelősséget az emberekért. A zöldek erőfeszítéseit felemásnak látom: igazuk van, amikor meg akarják óvni a légkört, ez a probléma azonban önmagában nem megoldható, mert egy sokkal mélyebben gyökerező krízisből ered. A jelenség valójában a globális kapitalizmus válságáról, a korlátlan növekedés fenntarthatatlanságáról szól – ennek mindössze egyik tünete a klímaváltozás. Ha egy tünetet próbálunk megszüntetni, azzal a beteget még gyógyítjuk meg. Ennél a baj sokkal összetettebb, ezt azonban a zöldek nem nagyon akarják tudomásul venni, mert ezt a válságot a politika mai keretei közt nem lehet megoldani. Globális rendszerkritika nélkül nem hatolhatunk a felszín alá – aki mindössze a tünetet kezeli, az nem orvos, legfeljebb kuruzsló.

 (Az interjú május 29-én, Puzsér Róbert bejelentése előtt készült - a szerk.)