Kéri László: A kormánypolitika lényege a hazai újburzsoázia legszűkebb csoportjainak a teljes kiszolgálása

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: Az elmúlt hetet még részben a május 26-ai választások eredményeinek feldolgozása, illetve a várható következmények latolgatása jellemezte.

Kéri László: Igen, de nekem ehhez most meglehetősen kevés hozzátennivalóm lenne, mert úgy látom, hogy az egy héttel korábban elmondottakhoz képest kevés újdonsággal tudnék szolgálni. Egy dolog azért feltűnt. Egy évvel ezelőtt, a hasonlóan nagy arányú Fidesz-győzelem nyomában lépten-nyomon hallhattuk a „gyászmunka” kifejezést. Éppenséggel nem alaptalanul. Május 26. után viszont hiába keresgéltem ezt a kifejezést, pedig lett volna oka több pártnak is a használatára, legalább háromnak. Sokkal több szó esett viszont a DK és a Momentum váratlannak tartott sikerei okainak firtatására, ami persze érthető, és az sem alaptalan, ha mindebből már többen is az ellenzéki térfél tartós átalakulására következtetnek. Azt hiszem, hogy az idén erről lesz még alkalmunk számtalanszor majd véleményt cserélni, főleg ősszel.
A győztes egy ideig ünnepelte magát, ami érthető, miként a visszafogottságuk is, hiszen a várt, európai szintű áttörés nemhogy elmaradt, hanem az erőviszonyok éppenséggel a Fidesz számára nem túl kedvező irányba tolódtak el. S ennek megértése tüstént meg is látszott a lázas gyorsasággal meghozott, legelső kormányzati intézkedéseken. Bár, ez a szféra igencsak ellentmondásos produktumokkal állt elő az elmúlt napokban.

ZSPB.: Mi volt az, ami a korrekcióra utalt?

K.L.: Mindenekelőtt a közigazgatási bíróság felállításával kapcsolatos gyors és - nekem legalábbis - váratlan meghátrálás. Ahhoz képest, hogy a kormány másfél éven át nem látszott meghallani a hazai, a szakmai és nemzetközi kritikákat, és megállás nélkül a jövő évi üzembe helyezés szükségességéről beszélt. Éppen ezért ezt a lépést pillanatnyilag nem tudom másképpen értelmezni, mint Trócsányi leendő brüsszeli térfoglalásának a megkönnyítéseként, továbbá olyan gesztusként, amelyet az Európai Néppártban való ottmaradás előkészítéseként is szolgálhat. Lám, mi olyanok vagyunk, hogy hajlunk az értelmes kritika megszívlelésére, tessék, még a legszebb álmainkat is képesek vagyunk feláldozni, ha van az a pénz… S különösen azért érzem így, mert ugyanekkor döntöttek úgy, hogy elengedik azt a reklámadót, amit eredetileg ugyan Simicska megfegyelmezése érdekében találtak ki, bár e rendelkezés legnagyobb vesztese amúgy az RTL lett volna. Az sem véletlen, hogy ez ügyben a legerősebb külföldi nyomással éppen a német tulajdonosi háttér kapcsán kellett szembesülniük. Aki erre is emlékszik, annak joggal juthat eszébe az, hogy ez az engedmény egyértelműen a német viszony gyors javítását sokkal inkább szolgálná, mint a hazai költségvetési célok teljesülését.

ZSPB.: Pedig a múlt heti döntések között több is elvileg a hazai adózás feltételeit könnyítené.

K.L.: Ez igaz, de a legtöbbjüknek nagyobb lesz a propagandisztikus jelentősége, mint a valóságos hatása. Akadt azért két olyan döntés is, amely megérne egy-egy rövid bekezdést. Egyfelől a vendéglátó/idegenforgalmi ágazatnak nyújtott szuper adócsökkentést leginkább azok fogják élvezni, akik ott már korábban is monopol-pozíciókhoz jutottak. S nem okoz nehézségeket a kormányfői szűkebb környezetben olyan személyeket találni, akiknek ez valóban milliárdos nagyságrendű segítség lehet. Másfelől meg a munkásszállás-építés kedvezményei leginkább azt a hazai nagyvállalkozói kört érinthetik, akiknek már most is az égető munkaerő-hiány lett az első számú növekedési problémájuk. Akiknek lassan az ukrán és a romániai utánpótlás lett az egyetlen forrásuk. Ebből a két példából is azt vélem kihámozhatónak, amit már ötödik éve töretlenül érvényesülő kormányzati politikának gondolhatunk. Aminek a lényege a hazai újburzsoázia legszűkebb csoportjai gazdasági érdekeinek a maximális kiszolgálása. Azé a csoporté, akik amúgy - némi áttételekkel - mi magunk vagyunk. Közvetlen kormányzati eszközökkel készítjük elő a környezetünk szüntelen gazdagodását, vagyonosodását, hogy azután és végső soron eggyé válhassunk velük.

ZSPB.: Hogyan illeszkedik ebbe a sorba az MTA elleni harc?

K.L.: Igaz, ennek a hétnek a krónikájához szorosan hozzátartozik ez is, ha másért nem, akkor a tegnapi tüntetés miatt. Megtudhattuk, hogy még a nyár közepén a kormány államosítani fogja az intézeteket, amely dátum azért is fölöttébb praktikus, mert ilyenkor, augusztus elején minden épkézláb ember nyaralni szokott. Kivéve Palkovics urat, mert ő láthatóan örökmozgó. Néha az az érzésem, hogy ebben a szégyenteljes támadássorozatban is leginkább arra a több tucatnyi értékes - egyenként is milliárdos értékeket jelentő - ingatlanokra fut ki a játék. Aktív életemben több mint negyedszázadon át voltam eme akadémiai terület főállású dolgozója, ezért talán megengedhetem magamnak azt, hogy eszembe jusson: milyen fantasztikusan értékes üdülőkkel IS rendelkezik az MTA. Kezdve Tihanytól a mátraházai, füredi üdülőkig és az erdőtarcsai kastélyokig. Arra leszek majd kíváncsi, hogy pl. két-három év múlva kik, mely baráti körök tagjainak portfólióiban láthatjuk viszont ugyanezeket az ingatlanokat… Nyilván vannak és voltak egyéb megfontolások is, kezdve az autonómia látványos megtörésétől a majdani uniós-innovációs pénzek feletti kizárólagos rendelkezések lehetőségéig, és előbb-utóbb majd eme fontos részletek is ki fognak derülni. Ami viszont máris látható, az a tiszta politikai haszon, amely az értelmiség legnagyobb presztízsű és leginkább önálló rétege intézményi hátterének szétverése révén tüstént learatható. A többi, sokkal védtelenebb csoport majd azonnal érteni fog ebből a leckéből: merre és hány méter a szabadság…?