Úzvölgy: A "nemzetegyesítő" Orbán-kormány ezt is hagyta megtörténni
Várjuk a nemzetmentő kormányunk határozott diplomácia kiállását az úzvölgyi történések kapcsán, bár illúzióink nincsenek a következményeket illetően.
A tegnapi erdélyi eseményekre nehéz megfelelő szavakat találni, vagy inkább úgy mondanánk: nehéz szofisztikáltan megnyilvánulni a csütörtöki történések kapcsán.
Ugyebár megvadult, embernek tűnő, ugyanakkor humánumot vesztett egyedek betörték az úzvölgyi temető kapuját, beözönlöttek a sírkertbe, kitépték a kereszteket, majd többen sírkeresztekre felmászva lengették a román zászlókat. A csendőrség nem akadályozta meg az elfajzott őrjöngést.
A magyar kormány tiltakozó jegyzéket adott át a román kabinetnek, ebben az eset teljes körű kivizsgálására és a vonatkozó nemzetközi kötelezettségek betartására szólította fel a román felet. Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára elfogadhatatlannak nevezte, hogy Románia eltűr effajta atrocitást, amely barbarizmusában a magyarok elleni legdurvább provokációkat idézi.
Péntekre a történtek miatt berendelték a budapesti román nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, Menczer Tamás, Magyarország nemzetközi megjelenéséért felelős államtitkára szintén elfogadhatatlannak nevezte az eseményeket.
Az "elfogadhatatlan" jelző használatakor kivételesen egyetérthetünk a kormánnyal. Viszont nem ez az egyetlen dolog, ami elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan például az, hogy a kamu, mismásoló, gyakorlatilag nemlétező magyar diplomácia miatt egyáltalán történhetnek ilyen magyarellenes támadások, kirohanások.
Ugye emlékszünk még, Románia EU-s csatlakozásának feltétel nélküli megszavazására? Több mint egy évtized alatt sem tanult semmit a magyar külügy, határozott kiállások helyett továbbra is csak a nyalifali működik a diplomáciában. Orbán például áprilisban ismét úgy állt ki Szerbia európai uniós integrációja mellett, hogy egyszer sem tért ki a helyi magyarság számára sérelmes ügyekre. Pár nappal később éppen Szijjártó Péter rajzolt célkeresztet a vajdasági magyar kisebbség homlokára a szerb békemeneten tartott kortesbeszédével.
A sort pedig nagyon hosszan lehetne folytatni. Így ha valaki felteszi a kérdést, lesz-e súlyos következménye a nagyon súlyos magyargyalázásnak, annak hamar el kell fogadnia, hogy valószínűleg nem. "Nemzetegyesítő", "nagymagyarországozó" "hazafi" honatyáink ugyanis általában akkor törődnek csak a határon túli magyarsággal, mikor épp két lábon járó x-ként funkcionálnak. Ezért történhet olyan, hogy a román külügy szerint az úzvölgyi balhé után még az erdélyi magyarokat kellene lecsillapítani. És ez több is, mint elfogadhatatlan.