Kéri László: Helyben és országosan is csak az egységesen támogatott ellenjelölt felmutatásával lehet legyőzni a Fideszt

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: A múlt héten annyi minden történt, hogy nehéz lesz mindenre reagálni.

Kéri László: Igen, ezen a héten tucatnyi eseményre kellene valamilyen módon reagálnunk, Trump angliai látogatásától a szörnyűséges dunai balesetig, az uniós kavarásoktól Babos Timiék újabb sikeréig, de az az igazság, hogy a már két éve tartó szokásainknak inkább kell megfelelnünk. Azaz, ehelyett leginkább a belpolitikai élet legszembetűnőbb jelenségeiről szoktunk véleményt cserélni. S akkor is bőséggel akad elemezni valónk, ha a diskurzusunkat csakis erre a metszetre szorítjuk vissza. Mind ellenzéki, mind pedig kormányzati oldalon bőven akadt töprengésekre okot adó jelenség. Amit most én a megszokottnál sokkal tágabb értelmezésben látok fontosnak, az a „Fidesszel szemben álló erők” helyzetképe. Mert ez ma már jóval tágabb kategória, mint a szervezett/politikai ellenzék világa. Kezdjük is rögtön azzal, amit Márky-Zay mozgalma a Rákos-mezején – eme, történelmileg többszörösen is bejáratott, szimbolikus helyszínen – meghirdetett.

Bemutattak több olyan leendő polgármester-jelöltet is, akik majd az októberi önkormányzati választásokon a Fidesz kihívói lesznek. És olyan jelöltek, akik mögött a többségi ellenzéki együttműködés lehetővé tehetné az egyértelmű győzelmet is.

Ez a rendezvény azért is érdekes, mert kellően érzékletes példája annak, amire az őszi választásokig jó lenne felkészülnünk: a rendszer logikájából következő szükségszerű KÉNYSZERRE. Arra, hogy helyben és országosan is csak az egységesen támogatott ellenjelölt felmutatásával lehetséges a Fideszt legyőzni. Jó, hogy Márki-Zayék ezt az evidenciát rendre az eszünkbe vésik, mert igen sokan hajlamosak ennek az elfelejtésére.

ZSPB.: Ehhez képest a héten háromra szaporodott Tarlós ellenzéki kihívóinak a száma, nem kis meglepetésekkel tarkítva az eddig is kusza képet.

K.L.: Igen, ebben igazad van, de ezt a meglepetést is szeretném legalább két, különböző szempontból is tüzetesebben megnézni. Először is, meglehetősen lehangolónak és a későbbi lehetséges együttműködések szemszögéből nézve kifejezetten riasztónak tetszik az a fajta igyekezet, amellyel mind a DK, mind pedig a Momentum a minapi, némileg váratlan sikereiket AZONNAL szeretnék további pártelőnnyé átváltani. Pártszempontokból persze érthető ez a törekvés, ám a választókat ez sokkal kevésbé szokta foglalkoztatni, sőt kifejezetten idegenkednek ettől. És éppen ezért féltik sokan az őszi egyjelöltes esélyeket az ilyesfajta újabb, belső versengésektől. Ezeket az érveket és félelmeket olvashattuk a héten tucatszámra is, ezért erről többet nem is mondanék. Ám lehetséges egy másfajta olvasat is, és ezt sem kellene kizárni. A három jelölt mindegyike képes valamilyen szempontból Tarlós Istvánt felülmúlni, és ezek most még nagyon is különböző szempontok.

Elképzelhető, hogy a három jelölt versengése az ellenzéki szavazótábornak a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb köreit képes megmozgatni, s éppenséggel azért, mert ennyire különböznek egymástól.

Magyarán, most még arra is látok esélyt, hogy az ellenzéki oldal jelöltségi túltermelése hozzájárulhat a leendő választói aktivitás erősítéséhez. Amire igencsak szükség lehet, mert a 23 kerületből 15 kerületben meglehetősen szoros és kiegyenlített támogatottságokat lehetett már májusban is azonosítani. Szóval, várjunk még ezzel a versennyel, lehet, hogy árt, de az is lehet, hogy használ. S a Fidesszel szembeni táborban még amúgy is látok újabb fejleményeket is.

ZSPB.: Éspedig?

K.L.: A héten tartotta rendezvényét az a „Felelős Értelmiség” elnevezésű értelmiségi fórum/csoportosulás, amelynek tagjai nem is oly régen még egyértelműen a Fidesz szellemi hátországát gyarapították. Ám mára már ők is a határozottan kritikus szerveződéseket gazdagítják. S ha végig nézed a névsort, akkor azt láthatjuk, hogy az ő személyeikben a Fidesz első vonalbeli, nemzetközi mércékkel mérve is jelentős teljesítményt és tekintélyt felmutatni képes értelmiségieket tudott elveszíteni. Most még lebegtetik a későbbi politikai szerepvállalásaik lehetséges intézményi kereteit, de már így is nagyon fontos jelzés az ő nyilvános fellépésük.

A mai Fidesz kormányzati politikája se nem keresztény, se nem konzervatív, ezért lett törvényszerű következmény mindazon személyiségeknek a dezertálása, akiknek ezek az értékek fontosak voltak és maradtak.

És azt is érteni vélem, hogy eme hiányosságnak és csalódottságnak egyértelműen akartak hangot adni, mert komolyan féltik ezeket az értékeket. Ha valami a mai magyar politikai palettáról igazán hiányzik, akkor éppenséggel ez a hagyományos, és legalább százötven éves múltra visszatekintő konzervatív/liberális attitűd, amely nemcsak szaval és kihasználja a hagyományok erejét, hanem érti, tiszteli és gyakorolja is azokat.

ZSPB.: Azért a kormányzati oldalon is történtek érdekességek.

K.L.: Ó, hogyne! Az Akadémia csuklóztatása és megaláztatása például töretlenül folytatódott, miként a legszűkebb baráti és rokoni körök mesés mértékű gazdagodása/gazdagítása is. A múlt héten joggal vert föl nagy port a HVG több oldalas összeállítása arról, hogy e legszűkebb kör az elmúlt évi - adózás utáni - nyereségéből mintegy százmilliárdos nagyságrendű osztalékot vett ki. Írjuk le még egyszer: ez százezer millió forint, amit nagyjából tizenöt személy, néhány tucatnyi cégéből vett ki. Olyan nyereségekből, amelyekre az államtól megszerzett és érdemi versenyeztetést mellőző megbízások/megrendelések révén tettek szert. Nyugodtan ki lehetne írni az ország határára egy hatalmas molinóra: „A rendszer átépítése során a barátok zavartalan meggazdagítása változatlanul tovább tart.”