Kéri László: Az MTA elleni háború szerves része a Fidesz autonómia- és értelmiségellenes politikájának
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Nehéz választani, miről ejtsünk szót, mert sok olyan dolog történt, amely egyenként is alkalmas lenne a mélyebb elemzésre. A heti parlamenti bohózatoktól kezdve Handó Tünde mennyekbe menesztéséig, a gyerekes családok kilakoltatási tilalmának megfúrásáig stb.
Kéri László: Igen, én most mégis az MTA körüli hadműveleteket szeretném alaposabban körül járni, mert azok lassan a végjátéki fázisba értek. Modellszerűen benne van az elmúlt évtized fideszes politikájának néhány alapvető és meghatározó vonása. Érdemes ezért ezt az éppen egy éve húzódó konfliktust a szokásosnál sokkal több rétegűbben szemügyre venni. Már az is érdekes kérdés, miért éri meg a kormánynak az, hogy tavaly nyár óta tartson ez a huzavona. Végül is, érdemben úgyis elintézik egy hét alatt, egy-két lényegebe vágó döntéssel. Akkor miért is kellett egy teljes éven át játszadozni, úgy tenni, mintha lenne bármiféle megegyezési szándékuk? Mert nem volt, ez ma már nyilvánvaló. Több dologból is. Részben abból, hogy az egész háborút egy olyan emberre bízták, akinek ezen a kormányon belül minden tekintetben szélesebb portfóliója van, mint bármely más kollégájának. Részben pedig a legkevesebb hajlandóságot sem mutatja bármiféle egyezség elérésére, ugyanakkor kellően kívülálló politikailag ahhoz, hogy a Fidesz bármikor elállhasson mellőle. De nem állt el, legfeljebb megadta a lépéseihez a legszükségesebb hozzájárulásokat, mint az elmúlt héten is. De ez mind csak a felszín, a lebonyolítás technológiája. Ahogyan RezsiSzilárd vitte a hátán egy teljes éven át a maga nevetséges kampányát, úgy cipeli ki most Palkovics a maga hátán az MTA székházát és viszi át a Fidesz ingatlan-portfóliójába.
ZSPB.: És milyen tartalom van emögött?
K.L.: Ez lenne az igazán fontos kérdés, de ennek megértése helyett rendre belefullasztanak minket az éppen zajló botrány látszateseményeibe. Ez is a cél, ezért is tart egy éve már. Kezdjük a szétszálazást messzebbről, felsorolnék hat, egyébként szorosan egymáshoz tartozó tényezőt:
- 2010 után a szellemi élet és a kutatói szféra számos területén elkezdte a Fidesz kiépíteni a maga párhuzamos intézményeit a Veritastól a médiavilágig, a párhuzamos egyetemektől a versenytárs-folyóiratokig, közvéleménykutató cégekig, a Századvég multifunkcionális központtá tételéig stb. - ezer és egy példát lehetne erre felsorolni. Ám ezek a párhuzamos intézmények öt-tíz év után sem lettek kellően hatékony versenytársai a korábbi és még mindig működőképes régibbeiknek. Miközben a pénzeket folyamatosan, évről évre áramoltatták át beléjük. A következő lépés tehát a nemkívánatos konkurencia eltüntetése lett, ha már legyőzni nem sikerült őket.
- Ezen belül is vörös posztó volt a társadalomtudomány, amely - mint mindig - minden rendszerben kritikai jellegű, s ezért a Fidesz-szerű rendszerekben sohasem szerették. Ráadásul folyamatosan akadémiai védettség alatt tudtak működni.
- Ezek az intézmények egyébként is az autonómia és az önálló gondolkodás fellegvárai, márpedig e mostani kormány irtózattal tekint mindenféle autonómiára, mert azt hiszi, hogy azok eleve a potenciális politikai ellenfelei. /Ezt egyébként jól hiszi./
- A Fidesz megmaradt és stabil választói bázisának vidékies-autoriter jellege miatt a pártban mindig is kaphatók voltak az elitellenességre, s jól számoltak, amikor úgy vélték, hogy választói törzsközönségük inkább éli meg kárörömmel a budapesti elit fészek /az MTA/ bukását, semhogy feljöjjenek emiatt tüntetni Pestre. Ennek az értelmiségellenes giccsnek a termelője, fenntartója a legtöbbször maga a kormányfő, aki számtalanszor igyekszik azt mutatni, hogy az alja közegeben érzi magát leginkább otthon - legalábbis rendre így tesz.
- S még valami: A Fidesz tavaly és idén elvesztette a választásokat Budapesten, s úgy tűnik, hogy ősszel is ez lesz majd. A Fidesz vezérkarának kulturális és mentalitásbéli gyökerei - jól tudjuk -, nem itt vannak. S e vereség belső magyarázataiként rendre előkerülnek a fővárosi értelmiséggel szembeni averziók, rájuk nem képesek másképpen tekinteni, mint az ősi ellenség egyenesági rokonaira. Szemükben minden kutatóintézet, minden szerkesztőség, egyetemi tanszék, alternatív kisszínház, de még egy Természettudományi Múzeum is lényegében nem más, mint egy SZDSZ-fészek, ahol bármikor újra kikelhet a kígyótojásból bármi - hacsak… hacsak nem vonják őket totális állami/kormányzati ellenőrzés alá.
- S van itt még valami további titok, ami eddig rejtve maradt. A 2021 utáni uniós pénzek másféle leosztásban kerülhetnek hazánkba is, az új rendszereben megnövekszik az innovációs képességeket elősegítő projektek aránya.
S a leendő százmilliárdokat ugyanúgy szeretné a kormány elkölteni, mint az előző időkben. Az újraosztásban esze ágában sincs osztozni egy ilyen megbízhatatlan, autonómiamániás társasággal, mit az MTA és a kutatóintézetei.
Sajnos nem volt idő Mészáros Lőrincet, meg Garancsit még idejekorán akadémikussá tenni, a gyerek is inkább elment katonának, szóval nincsen kellő erősségű saját bázis az akadémiai világban ahhoz, hogy a jövő uniós pénzeit megnyugtató módon lehessen velük intéztetni. Pedig milyen jól mutatna Németh Szilárd akár MTA-elnökként is. Egyszóval, az MTA elleni könyörtelen és átlátszó háborút nem szabad és nem is lehet önmagában értelmezni. Ami itt és ezért folyik, az szerves és átgondolt része annak az autonómia- és értelmiségellenes politikának, amelynek legfőbb hadszíntere a főváros. Az itt található két-háromszázezernyi értelmiségi munkahely átprofilírozásával és/vagy megszüntetésével végre el lehetne érni azt is, hogy a fővárosi választó se tudhasson-hallhasson mást, mint amit az ötezer fő alatti települések Magyarországa tudhat, hallhat és gondolhat. S ha így lesz, akkor végre beköszönthet az Örök Kétharmad boldog kora.