Tom Jones 79 évesen is CD minőségben énekel!
Sir Thomas Jones Woodward, azaz művésznevén Tom Jones ismét Budapesten adott koncertet, szombat este a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel. Azt nem tudom, hogy a sztár folyamodott-e már a hazai hatóságokhoz letelepedési kötvény ügyben, de fellépései már egyáltalán nem mennek csodaszámba idehaza, ha jól számolom az utóbbi években magam is láttam őt vagy négyszer, valamelyik nagyvárosunk színpadán.
Érdeklődve vártam tehát a walesi szénbányász családból származó Jones koncertjét, talán hoz valami újat a megszokottakhoz képest. Tom – bármily hihetetlen is – már 1963-óta koptatja töretlen sikerrel a világ legnagyobb koncertszínpadjainak deszkáit.
Egy kis történelem: A 79 éves brit énekes – a pályája kezdetén – 1965-ben, már egy Grammy-díjjal a zsebében hátat fordított a ködös Albionnak, hogy barátja, Elvis Presley és Johnny Cash társaságában Las Vegasba utazzon és a világ akkori legnagyobb szórakoztató show-jában vegyen részt. Későbbi saját produkciója, a This is Tom Jones Show Golden Globe-jelölésig is eljutott. Ami nem meglepő, hiszen a különleges hangú előadóművészre, sikereinek köszönhetően az egész világ már a fiatal évei alatt felfigyelt.
Jones a nagy amerikai kerülő után a brit listákra is sikeresen tudott visszatérni a ’80-as évek végén, a The Art of Noissal készített Prince-átdolgozást, a Kiss-t orrvérzésig játszotta az akkori MTV. Majd a kilencvenes évek elején jött az If I Only Knew és az Alul semmi betétdala, a Leave Your Hat On, amely ismét a legnagyobbak közé repítette, az addig sem kis érdemeket szerzett világsztárt. Jones egyébként karrierje alatt a nem hivatalos önéletrajzi könyvek szerint „elfogyasztott” úgy 5-600 nőt, eladott több mint 150 millió lemezt világszerte, olyan filmekben szerepelt, mint például a Tim Burton-féle Támad a Mars, de az is előfordult, hogy önmagát szinkronizálta az animációs sikersorozatban, a Simpson családban, sőt énekelt James Bond-film betétdalt is. Kora ellenére a folyamatos szakmai megújulás szinonimájává vált. 1999-es Reload című lemeze erre a legjobb példa, ahol is olyan fiatal szerzők/zenekarok dalait értelmezte át, mint a Cardigans, Robbie Williams vagy az ausztrál INXS.
Szerintem nincs olyan élő ember a földön, aki ne ismerné tőle a Delilah-ot vagy a Sexbombot. 2006-ban az angol királynő – sikereit elismervén - lovaggá ütötte. Utolsó, főképp átdolgozásokat tartalmazó – a sorban a 41. lemeze – a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg, azóta is ezzel az albummal turnézik világszerte.
A kis kitekintő után a fellépésre visszatérve: a megfelezett Arénában a buli pontban negyed 9-kor indult, a főleg az idősebb korosztályból verbuválódott közönség pedig hatalmas ovációval fogadta az elpusztíthatatlan hangú walesi dalnokot. Ahogy sejtettem, a koncert gerincét egy okosan összeválogatott Setlist adta, ami nyilván a legnagyobb slágerekből állt, s bár voltak nagy hiányzok is, összességében elégedett voltam az elhangzottakkal, A Burning Hell koncertkezdő taktusai után, rögtön következett a Run On, amit még Johnny Cash is magáévá tett, producertársa Rick Rubin unszolására, bár többen csak úgy ismerik a folk szerzeményt, hogy: God’s Gonna Cut You Down.
A laza jó estét, Budapestet és egy rövid sztorit leszámítva a Voiceban vállalt szerepről Tom Jones hagyta a szövegelést és csak az énekre koncentrált. Amivel kapcsolatban azért azt elmondanám:
néha azt hittem, hogy CD-ről jön. Ahogy fentebb írtam: láttam már párszor az „öreget”, de ennyire jól és tisztán énekelni, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam. Ami persze önmagában nem sokat jelent, de ahogy Tom hozza a dalokat, arra nagyon kevesek képesek. 79 éves, de benne van még a boogie. Valószínűleg a Rolling Stones-hoz járhat nyári táborba, mert Jaggerék mellett, - ki merem jelenteni - hogy Tom Jones nem más, mint egy genetikai csoda. Állítom, jobban néz ki, mint egy hazai lakótelep átlag 50-es férfiúja.
Amúgy eszement jól szólt az egész banda, néha már-már annyira sterilen, hogy a magyar koncertek hangosításához szokott fülem azt hitte, hogy nem jó helyen járok. De ez a minőség talán csak nekünk szokatlan. Ilyen szinten az alibizésnek vagy egy hamis hangnak sincs helye. A vizuálisan szépen megkomponált vetítőt nézve többször azon gondolkodtam hogy nyilván egy óra negyven percbe szinte lehetetlen belezsúfolni egy ilyan életművet, úgy, hogy mindenki jó szájízzel távozzon, de nézzük mik is hangzottak ez az este folyamán még, a teljesség igénye nélkül: a Mama Told Me Not To Come, aztán az utolsó lemezről a Raise a Ruckuss, majd a swingesre bolondított Sex Bomb, természetesen a Delilah és az It’s Not Unusual és a ma már mókásnak tűnő What’s New Pussycat sem maradt ki a repertoárból. Aztán persze következett a Joe Cockertől is ismert You Can Leave Your Hat on. Számomra a koncert csúcspontja a Leonard Cohen-féle Tower of Song volt, amely dallal egykori, néhány éve elhunyt barátja előtt tisztelgett. Jól állt Jonesnak az a dal. Tényleg!
Sajnáltam, hogy a személyes kedvenc Reload-lemezről csak a Sexbomb került a repertoárba, őszintén hiányoltam a Talking Heads Burning Down the House-át és az INXS Never Tear Us Apart című megaslágerét is. De ez van. Szerencsére a közönség Tom Jones profizmusát jó hangulattal honorálta, az If I Only Knew-t már mindenki állva bulizta át. A ráadásba még befért Louis Armstrong Wonderful Worldje és Prince nagy slágere, a Kiss is, melyet most nem a The Art of Noise-féle átértelmezésben játszott zenekarával. A koncertet végül szokás szerint a Strange Thingsszel zárta. Tom Jones nem hiába lett legenda! Hangja fenomenális és az egész figurából árad a pozitív energia! Emiatt is látogatok el szívesen bármelyik bulijára, legyen az épp Győrben, Veszprémben vagy akár ismét Budapesten.
A szervezőknek pedig annyit azért üzennék, hogy köszi, de az x. Tom Jones után jöhetne már egy Bryan Ferry vagy akár egy Eric Clapton is...