A Dead Can Dance legújabb lemeze nem csak az emberiség ünneplése, hanem az emberiség természeti munkájának tisztelete és méltatása is
A Celebration – Life & Works 1980 -2019 című turnéjuk keretén belül 2019. június 26-án, 20 órakor fellépnek a Budapest Arénában.
A Dead Can Dance egy stílusilag nehezen besorolható zenekar Ausztráliából, Melbourne-ből. Két állandó tagja Lisa Gerrard és Brendan Perry volt, ám őket általában több vendégzenész segítette mind a koncerteken, mind a lemezfelvételekkor. Különlegességüket az adja, hogy mediterrán, afrikai, kelta, középkori, és reneszánsz hatások egyaránt jelentős súllyal fedezhetőek fel alkotásaikban. Zenéjüket számos filmben használták fel aláfestésnek, ezek közül az egyik legismertebb a Baraka.
A zenekart 1981-ben Brendan Perry alapította Simon Monroeval és Paul Eriksonnal, majd néhány hónappal később Lisa Gerrard is csatlakozott ütősként és háttérénekesként. Melbourne-ben azonban nem voltak kifejezetten sikeresek, és mert Ausztráliában akkoriban az underground zenei színtér nem volt elég a nagy álmokat dédelgető zenészeknek, Simon Monroe dobos nélkül 1982 tavaszán Londonba költöztek. Az első siker nem sokat váratott magára, Ivo Watts-Russell a 4AD kiadótól felfigyelt a demójukra, és egy lemezre szóló szerződést ajánlott nekik. Az együttműködés aztán később is megmaradt, és az 1998-ig megjelent mind a hét Dead Can Dance sorlemezt a 4AD adta ki. 1989-ben Lisa Gerrard Ausztráliába, Brendan Perry pedig Írországba költözött, ám ez a közös munkát lényegében nem akadályozta. Bár fennállásuk alatt jelentős sikereket értek el, végül zenei nézetkülönbségeik miatt 1998-ban feloszlottak.
Újrakezdés.
Először 2005-ben alakultak újra egy világ körüli turné, majd pedig 2011-ben egy új lemez (Anastasis) és egy újabb világ körüli turné erejéig. A zenekar 2016 novemberének elején kiadta "Eleusis" c. számát, hogy támogassa a görög város 2021 - ben esedékes, "Európa Kulturális Fővárosa" címéért való jelentkezését (amit többedmagával meg is nyert a város). A hangszerelés az Anastasis c. lemezük szellemében valósult meg; nem véletlenül választották talán Eleusis-t, zenéjükre eddig is nagy hatással voltak a görög zenei, történelmi és kulturális elemek.
A legújabb, Dionysus címre keresztelt albumukat azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, melyek Dionüszosszal kapcsolatosak.
A Dead Can Dance legújabb lemeze előtérbe helyezi azokat a rítusokat és rituálékat, melyeket a görög istennek tulajdonítanak. A lemez 7 mozzanata Dionüszosz mítoszának és kultuszának 7 különböző arcát mutatja be. A történet vázát Dionüszosz ihlette, de a borítón egy huichol indián készítette maszk szerepel, mely a törzsnek otthont adó Sierra Madre hegységben Mexikóban készült. A törzs a fonalfestésről, valamint a tárgyak aprólékos gyönggyel való díszítéséről híres. Az álarcot gyógyító és tudatmódosító szent rítusok és rituálék eszközeként használták.
A Dead Can Dance legújabb lemeze nem csak az emberiség ünneplése, hanem az emberiség természeti munkájának tisztelete és méltatása is.