Kéri László: Ősszel a fővárosban lehet megkezdeni a Fidesz utáni korszak lassú és fáradságos ki-és felépítését

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: Mi volt a mögöttünk hagyott hét legfontosabb történése?

Kéri László: Hiába törtem a fejem és néztem újra meg újra át az elmúlt hét eseményeinek listáját, nem találtam olyan, kiemelkedően fontos ügyet, amelyre felfűzhetnénk a heti beszélgetésünket. Találtam viszont egy tucatnyi olyan jellegű problémát, amely bármelyikéből a későbbiekben lehet még olyan ügy, amelynek messze ható következményei lehetnek. Mivel kezdjük? Külügyekkel? Belügyekkel?

Zsúrpubi: Haladjunk „kívülről befelé”.

Kéri László: Ebből a szempontból is legalább féltucatnyi eseményt lenne érdemes aprólékosan is megvitatni. Az én magán-sorrendem élén az szerepel, amit az amerikai elnök ezen a héten Iránnal kapcsolatban előadott. Egyik nap fenyegetődzik, zsarol, másik nap pedig békül, majd a következő napon közli, hogy alig tíz percen múlott volna egy újabb - beláthatatlan következményekkel járó - légitámadás megindítása. Hosszabb elemzés helyett csak annyit tudok mondani: mindannyian Isten tenyerén vagyunk, és jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy némely felelőtlen politikus tőlünk sok-sok ezernyi kilométerre képes lehet meggondolatlanul olyan háborút kezdeményezni, amit talán könnyű lehet elindítani, ám senki sem tudja, hogy mikor lehet majd befejezni, s később majd milyen árat kellene az egész világnak fizetnie egy ilyen kalandért. Lehet, hogy máskor is csak perceken múlott egy-egy ilyen háború kirobbanása, s csak utólag értesültünk erről: lásd 1961-es kubai válság… Ma viszont a sűrű és mindenoldalú tömegkommunikáció és manipuláció világában akár órákon belül is értesülhetünk az ilyen típusú kalandorkodásokról. Nem tudom, mi volt a jobb…

Zsúrpubi: Ha tucatnyi eseményt nem is vesézünk ki, mi az, amit még mindenképpen megemlítenél?

Kéri László: Az a fajta szomorú bohózat, amit Nagy Britannia politikai életének leépülése kapcsán már hónapok óta láthatunk. A héten ugyan leegyszerűsödött a kormányfői székért való versengés, és úgy tűnik, mintha valóra válna még egy rémálom, Boris Johnson ezek után már miniszterelnökként folytathatná azt a kiszámíthatatlan, extravagáns magatartást, ami eleddig oly sok hívet hozott neki. Csak arról nem tudunk semmit sem, hogy oldanák meg a Brexit-válságot úgy, hogy e lépéssel Nagy-Britannia ne szenvedhessen helyrehozhatatlan károkat. Több mint szomorú azt látni, ahogyan a modern világ iskolateremtő demokráciája lassan, de biztosan fullad bele az ezredrangú kamarillapolitika szégyenteljes és kicsinyes ügyeibe. Mit várhatunk ezek után az olyan országok közéletétől, amelyekben még csak alig egy emberöltőnyi idő jutott arra, hogy tanulgassuk a parlamentáris demokrácia fárasztó, ám mégiscsak a leginkább civilizált konfliktus-megoldó kereteit?

BFA-Heti_kéri_1

Zsúrpubi: Azért hazánk is részt vett az elmúlt héten, a nemzetközi forgatagban.

Kéri László: Valóban. Nagyon röviden három mozzanatot emelnék ki:

Először is azt, hogy sikerült megakadályoznunk az európai klímaegyezményt, ráadásul ebben az akcióban magunk mellé tudtuk állítani a cseh és a lengyel partnereket is. Azt már az elmúlt évtized során sokszorosan is megtanulhattuk, hogy ez a magyar kormány mérhetetlen módon  lebecsüli a környezetvédelem alapkérdéseit; ennek elemzésére egyszer majd érdemes lesz alaposan is visszatérnünk. Az viszont -számomra legalábbis - új fejlemény, hogy ebben a destruktív hozzáállásban még a visegrádiakat is sikerül magunkhoz kötni. Lehet, hogy ez az egész szemfényvesztés valami szélesebb körű kombinációknak a része, hiszen előtte néhány nappal éppen itt, Budapesten egyeztettek számos fontos kérdésben. Akár így van, akár nem, e lépés szóvivőjeként Orbán Viktor egyértelművé tette: előbb fizessétek meg nekünk azt, hogy nem vétózunk. Na, ez az a hozzáállás, amivel kivívta Európa-szerte azt, hogy a kontinentális együttműködés egyik elsőszámú kerékkötőjeként ünnepelhesse magát. És most még társakat is gyűjt hozzá. Nem jó hír.

Másodszor meg a kudarccal végződött EU-csúcs, amelyet Orbán képes itthon a maga személyes sikereként ünnepeltetni. Mármint úgy, mintha Weber megbuktatása az ő sikere lenne. (S persze, megint, mint „a magyar emberek követeléseként...”) Minderről csak annyit, a személyi döntések kapcsán eleve tudható volt, hogy hosszadalmas, akár hónapokig tartó alkuk folyamatáról van szó, olyanról, amelynek még számos fordulója hátra van. Még a frakciók végleges keretei sem tisztázottak, miként a leendő nagykoalíciós összetétel sem – fölösleges és káros is ezért ilyen hamar örömtáncot lejteni.

Harmadszor, pedig az az ünnepi pillanat, ahogyan Triesztben kikötőt vehetünk magunknak. Ez biztosan helyes lépés, s talán már régóta meg is kellett volna tenni. De az ünnepi indoklásból még inkább nyilvánvaló, hogy mennyire nincs értelme az eleve túlárazott és fölösleges Belgrád-Budapest vasúti rekonstrukció horribilis összegekért történő erőltetésének.

Zsúrpubi: Zárjuk a beszélgetést egy kis belpolitikai kitekintővel.

Kéri László: A sok apróság közül pillanatnyilag az ellenzéki oldalon látható főpolgármesteri versenyfutás tűnik komolyabb hírnek. Én nem tartozom azok közé, akiket aggaszat a több jelölt, s úgy látom, hogy igazolódik is az előválasztáshoz fűzött mozgósítási reménykedés. Lehet, hogy ez a belső verseny hatékony eszköz annak tudatosításában is, hogy ősszel éppen a fővárosban lehetséges megkezdeni a Fidesz utáni korszak lassú és fáradságos ki-és felépítését. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a fővárosi - 1,3 milliónyi választópolgári tömeg minél nagyobb arányban élhesse meg eme történelmi esély fontosságát.