A hét, amikor a PS lakája kihúzta a fejét Orbán hátsójából és megérkezett az imperialista ügynökökhöz, meg a bolsevik propagandához...
"Ébresztő, Tamás, tudja hol töltötte az éjszakát?!" - kérdeznék a detoxikálóban, de Tamás feltehetően teljesen józan volt. Ha Rákosi élne, akkor feltehetően neki is a Pesti Srácok lennének a legnagyobb nyaloncai. Legalábbis erre következtetünk abból a cikkből, amit az egyik - leginkább „a tehetséges újságíró, Pilhál György fia”- ként ismert - firkászuk jegyez, s amelyre nemhogy még a legvéresszájúbb komcsiknak is elállna a szavuk, de felocsúdásukban feltehetően egy spontán alapított Révai József-díjjal is megjutalmaznák „a párt kérlelhetetlen harcosát”. Gratulálunk a képzeletbeli díjhoz!
A DK, a Momentum és az MSZP nyugati nagyhatalmak érdekeit képviselő, idegen zsoldban álló ügynökszervezetek, Magyarországra telepített ócska kis végrehajtók. Soha, egyetlen pillanatig sem képviselték semmiben a magyarság érdekeit. Ily módon nem tekinthetők magyar szervezeteknek, nem a magyar ellenzék részei, hiszen valójában külföldiek. (...) A DK, a Momentum és az MSZP azért sem részei a magyar ellenzéknek, mert ők nem ellenzék, hanem ellenség – nemcsak a magyar kormányé, hanem a magyar nemzeté, mindannyiunké. (...) Lehet bámészkodva várni a következő orvtámadásukat a magyar nemzet ellen, és majd újra megdöbbenni rajta. Javaslom, ne tegyük. Semmi meghökkentő nem lesz benne. Kezeljük őket úgy, ahogyan ők minket: ellenségként. S ennek megfelelően viszonyuljunk hozzájuk. Bármilyen eszköz megengedett a védekezéshez.
- írja Pilhál Tamás "elkövető", aki nem is olyan régen egy hasonlóan gusztustalan - szoknya alá fényképezős - írása miatt kényszerült bocsánatot kérni a diáktüntető Nagy Blankától.
A véresszájú kirohanásai okán hírhedté vált Révai írt valami hasonlót – igaz, Pilhál uszításához képest csak egy kisiskolás fogalmazásnak nevezhető fröcsögést - a Magyar Kommunista Párt reggeli lapjaként megjelenő Szabad Nép egyik 1945-ben megjelent számában:
reakciós az, aki antikommunista, aki az ország háborús vereségénél sokkal nagyobb szerencsétlenségnek tartja azt, hogy a Kommunista Párt a magyar dolgozó nép hatalmas pártjává, a nemzeti és állami élet fennálló tényezőjévé lett. (…) Aki a Kommunista Párt politikai elszigetelésén dolgozik: az reakciós, népellenes, mert a Kommunista Párt a magyar munkásság, a magyar dolgozók nagy pártja, amely a nép milliós tömegeit képviseli.
Olyan jó látni a bizonyítékot az ilyen és ehhez hasonló történelmi párhuzamokban arra a korábbi állításra, hogy „a világ változik, de a gyarlóság örök”.
Az Orbán-nyalonc lakájoknak pedig hasznos olvasmányként szeretnénk ajánlani Horváth Attila A magyar sajtó története a szovjet típusú diktatúra idején című, a Médiatudományi Intézetnél 2013-ban megjelent, rendkívül hiánypótló és igencsak tanulságos sajtótörténeti tanulmányt. Ki tudja, hátha magukra ismernek és valahol legbelül mégiscsak elszégyellik magukat…
P.S.: azzal egyáltalán ne foglalkozzanak, hogy ott Rákosi-nyalonc kommunisták a főszereplők, ők meg Orbán-szimpatizáns nemzetinek tartják magukat. Történelmi szempontból teljesen lényegtelen, hogy milyen a "színezés", az attitűd viszont garantáltan ugyanaz.
(Főkép: youtube.com)