Budaörs, az iskolapélda

Egyre sűrűbben fordul elő, hogy a kormány - fittyet hányva az helybeliek akaratára - szándékosan betart valamivel a jellemzően ellenzéki polgármesterek által vezetett településeken és alapjaiban sérti meg az ott élők érdekeit. Nem véletlen ez, hanem az a drámai művekből jól ismert, a túlhatalomból erjedő gőg lépett immáron színpadra, amely miatt a hatalomtól megszédült főszereplő - rajta kívül mindenki számára láthatóan és nyilvánvaló módon -a vesztébe rohan. Budaörs az "iskolapéldája" annak, hogy hogyan működik a hatalom, mi vezérelheti a hatalmon lévőket.

Ugyanis az a helyzet, hogy velünk lehet a baj: nem értjük meg a hatalom bódító illatától megrészegült hatalmaskodót. Nem vagyunk képesek elfogadni, hogy az uralkodás logikája diktálja az egyre keményebb lépéseket. Mint az örvény, melynek a körei körbe-körbe és lefelé vezetnek. Higgyétek el, hogy hatalom felől nézve velünk van a baj, hogy nem fogadjuk el a döntéseket, még ha azok ellenkeznek is jól felfogott érdekeinkkel! Mi vagyunk a nehézfejűek, akik konok módon ragaszkodunk már nem is az elveinkhez, hanem még az érdekeinkhez. Be kellene nyelnünk, hogy a döntések - az önkény természetéből adódóan - magasabb dolgokról szólnak, méghozzá az erőről, pontosabban az erőfitogtatásáról!

"Minek ez a makacsság, minek ez a rátartiság, ez az indokolatlan öntudat? Már megint ezek a fafejű emberek. Ezekkel csak a gond van. Majd én megmutatom, csak azért is megmutatom, ahol csak tudom, hogy én vagyok az erősebb! Én vagyok a központi hatalom, ami középen van, a középpontban! Az általatok megválasztott ember csak periféria, egy kódolási rendszerhiba, légypiszok! Most megmutatom, hogy senkik vagytok, pontosabban, hogy „egyszerűen senkik vagytok”, hogy szart sem ér a szavatok, az akaratotok, mert ti magatok szart sem értek!”- gondolhatja a hatalom és a hatalmon levő. 

Wittinghof Tamás pedig makacs, mint egy öszvér, csökönyös, s ezt képtelen elfogadni: keménykedik, visszaszól, szájal. A polgármester keményfejű, hajthatatlan, aki nem átalkodik leírni, hogy

évtizedek óta mindenki megelégedésére dolgozó, komoly sikereket maga mögött tudó jelenlegi igazgató újabb öt évre benyújtott pályázatát dobták vissza; mindketten egyedüli pályázók voltak, a tantestület, a szülők és a képviselő-testület támogatását élvezve.

Tamás, Tamás még mindig nem érted. Vegyél gyorsan vissza az arcodból! Nem érted a logikát, a hatalom logikáját, amivel az elején kezdtem, hogy velünk van a baj?!

Igen velünk, Tamás! Mert számunkra ennek a típusú hatalomnak szaga van, pontosabban bűze van, amitől nemhogy megrészegülnénk, de öklendezünk, hányunk, undorodunk. Egyelőre. Aztán egymás szemébe nézve, egymás sérelmeiből erőt merítve elsöpörjük a zsarnokot és hatalmát a szolgahaddal együtt, ahogyan a tragédiákban szokták. S ahogyan a tragédiákban szokott lenni, ez a sziklaszilárd gőg majd cseppfolyóssá válik, ez a hübrisz folydogál aztán az utcakövön bele a csatornákba, majd csordogál tovább a csatornákból a szennyvízbe, míg végül beleivódik a szarba. Aztán húzza lefelé valami félelmetes erő a föld közepe felé, az igazi erő, tehát végsősoron az igazság karjaiba, mint ahogyan az a valami húzza lefelé az örvényt, melynek a körei körbe-körbe és lefelé vezetnek, s amitől az élet minden körrel hűvösebb…